ESKÜVŐ UTÁN A VŐLEGÉNY HÁZÁNÁL
Drága, jó uraim, kedves asszonyaim! |
Nem voltak hiába fáradozásaim: |
Szép menyasszonyt kaptunk a vőlegény mellé; |
Ők már egybeforrtak, mindketten egymásé. |
Örvendjünk tehát e ritka szerencsének! |
S mivel már vége van a szent ünnepélynek, |
Családi ünnepély jön, íme, utána; |
Foglaljanak helyet egy kis lakomára! |
Móré, te meg húzd rá, szóljon a hegedűd! |
Lásd, az egész háznép vigadoz és örül.781 |
|
|