A VŐLEGÉNY HÁZASSÁGRA OKTATÁSA
Isten áldjon meg, édes barátom, |
Jó hitvestárssal! Szívből kívánom. |
A házasságra van kedved, látom, |
Azért e rendet tartsd meg, javaslom! |
|
Lába nyomaért vadat ne keress! |
Kecskét gyapjáért soha ne fizess! |
Üres tarisznyával lovat ne keress! |
Nőtlen legénynek ez a rend helyes: |
|
Arany-ezüstért, cifra ruháért, |
Leányt el ne végy koszorújáért; |
Inkább szeressed jámborságáért, |
Előtted való szép járásáért. |
|
Ne nézz a leány táncos lábára, |
Ne hajolj az ő mézes szavára! |
Figyelemmel légy indulatára, |
Tanulj szert tenni szíve titkára! |
|
Jóllehet ezt még én nem próbáltam, |
De jó barátom házánál láttam; |
Az asszony dolgát ott megtanultam. |
Urához ilyen szavát hallottam: |
|
Mondja urának: – Egyél, ha hoztál! |
Üres konyhára mért házasodtál? |
Hogy megkészítsem, mondd meg, mit adtál? |
Egyél kenyeret, nincs egyéb annál! |
|
Szegény férfi nem tud mit tenni: |
Szegény létében a vizet veszi, |
Száraz kenyerét azzal öntözi; |
Az asszony dolgát sírva könnyezi. |
|
Koporsójáig gyász-dolga annak, |
Kinek szemére effélét hánynak. |
Ilyen rossz asszonyt kerüld, mint lehet, |
Mert ez sok bút hoz fejedre neked! |
|
Régi beszédben igaz közmondás: |
Tanulj másoktól, hogy sok bút ne láss! |
Az igazmondás nem emberszólás, |
De a rossz asszony holtig való gyász. |
|
Azért barátom, adom tudtodra, |
Ezen tanácsom ne vessed hátra: |
Magadban járó, ne hágj nagy fára, |
Mert visszaesel fejed lágyára! |
|
Mert nehéz dolog az erőtlennek; |
Nagy fát levágni a csonka kéznek. |
Gazdag lányt venni szegény legénynek; |
Nagy fát mozgatni az erőtlennek.782 |
|
|