A MENYASSZONY BÚCSÚZTATÁSA A LAKODALMASOKTÓL
Szerencsés jó estét kívánok e háznak, |
Istentől minden jót a ház gazdájának. |
Nektek is minden jót, tisztelt főnásznagyok, |
Körülöttünk levő nemes kompánia! |
|
A mi menyasszonyunk nékem azt beszéli, |
Hogy az ő mátkáját köztünk nem szemléli. |
Ő is le akar hozzája feküdni, |
Ha aztat tisztelt násznagy uraim megengedik. |
|
Miért tartom ezen szép szűzet jobb kezemben, |
Mire valók tehát ezen gyertyák kezemben? |
Azért, hogy elmenjek véle egy ösvényen, |
Amin elment egy legény nemrégen. |
|
El is jött az idő, hallgatok a szóra, |
Mert már tizenegyet elütött az óra. |
A mi vőlegényünk fölfeküdt a padra. |
Néked is, menyasszony menni kell a hadra. |
|
Ragyognak az égen a csillagok immár, |
Megszűnt minden munka, s az utazó sem jár. |
Összeölelkezve nyugszik a sok kedves pár, |
Téged is, menyasszony, nyoszolyád801 készen vár! |
|
Ballag a fiastyúk, az idő is eljár, |
Későn lefeküdni, korán felkelni kár. |
Én is elmegyek, mindent megengedjenek már, |
Mert az én galambom is szívszakadva és óhajtva vár. |
|
Útra kellene hát már, menyasszony, indulni, |
Hogyha jönne a férjed tégedet elvinni, |
Mert mi innen szépen el akarunk menni, |
Jó leánypajtásidtól búcsút kell még venni. |
|
Jó leánypajtásim, búcsúzom tőletek, |
Kiknek koszorúzni elkészült fejetek; |
Engem megfosztanak, többé mit tehetek. |
Az Isten áldása maradjon veletek! |
|
Csendes jó éjtszakát kíván hát azoknak, |
Akik mellette eddig fáradoztak; |
Én is azt kívánom mindkettőnek, |
Csendes békességben éljenek.802 |
|
|