Megkapta az új pár immáron az áldást. |
Egész éjjel ittuk reá az áldomást; |
Most, hogy reggel vagyon, már hazaindulunk, |
Boldog házasoktól szépen búcsúzkodunk. |
Őket e kis házban most magukra hagyjuk, |
Hogy a szerelmüket szókkal ne zavarjuk. |
Turbékoljanak ők galambok módjára, |
S szaporodjanak is jövő ilyen tájra; |
Akkor aztán jövünk majd keresztelőre. |
Megint jól mulatunk, mondhatom előre; |
Az lesz a legszebb nap ezen a világon. |
Addig az Úristen mindnyájunkat áldjon! |
|
|