Ott sírok én majd szüntelen, |
Hol a rózsám nem lesz velem. |
|
Árva vagyok, árva lettem, |
Szerencsétlenül születtem; |
Mert elzárták aztat tőlem, |
Akit szívemből szerettem. |
|
Mért szegénynek tollas kalap? |
|
Ingyen szolgálom őkelmét, |
És mégsem ad rajtam semmit. |
Árva vagyok, mint a fűszál, |
Mért árvának a virágszál? |
|
Még a homály hold sem süt rám; |
Hogy sütne gyászos orcámra? |
|
Majd ahol nem látják mások, |
Magamnak egy mély sírt ások; |
Ott sírok én szerelemben, |
S ott halok meg gyötrelemben.50 |
|
|