Napom, napom, fényes napom, |
Gyászba öltözött csillagom! |
Úgy teli vagyok bánatval, |
Mint zöld fűszál vízharmatval. |
Elfonnyadt benne a jó szű, |
Mint mezőben lekaszált fű. |
Lekaszálják, megaszalják, |
Illik rivám gyászos ruha, |
Mit nem viseltem volt soha. |
Nézem az eget s a földet, |
Égnek alján, földnek színén |
Nincsen ullyan árva, mint én! |
De még árvább anya nélkül; |
Hétszer árvább társom nélkül, |
Mint kis madár párja nélkül. |
Elment, elment, kedves párom, |
Járjon békével, nem bánom. |
Testem teszem gyászos ágyba, |
Úgy elváltam egy szép lánytól, |
Mint szép rózsa virágjától. |
|
|