E gyászos szobába begyült kereszténység, |
Hallgass szavaimra, oh szomorú népség, |
Kitől holttetemnek adatik tisztesség! |
Itt tanuljátok meg, mi a keserűség. |
|
Körülöttem állnak nőm és két gyermekem, |
Kik most árvaságra jutnak az életen. |
S nekem itt kell hagynom, kiket úgy szerettem; |
A halál elszólit, vele el kell mennem. |
|
Jer hát koporsómhoz, kedves hitvestársam, |
Kivel éltem itten boldog házasságban! |
Oh mily nehéz nekem tőled megválásom! |
Kivánom, hogy Isten sok jóval megáldjon! |
|
Oh jöjjetek ti is, szeretett gyermekim! |
Ti voltatok nékem földi örömeim. |
Kitárom felétek ölelő karjaim |
És reátok adom atyai áldásom. |
|
S most hozzád kiáltok, szerelmes Jézusom, |
Ó bocsásd meg nekem minden gyarlóságom; |
Vígy szent országodba, add meg örök jussom, |
Hol szent angyaliddal legyen üdvös sorsom!122 |
|
|