Sok rendbeli népek, kik most jelen vagytok, |
Végső szolgálatot énhozzám mutattok, |
Anyámnak, a földnek keblébe takartok, |
Evvel tiszteteket hogy megmutassátok. |
|
Isten így akarta, ennek így kell lenni, |
Az ő végzésének mindenbe kell lenni, |
Régi szent atyának reá kellett menni, |
A bűnért a testnek egyszer meg kell halni. |
|
Már én is tőletek, kedves jó feleim, |
Ime eltávozom, szerelmes szomszédim; |
Kedves hitvestársam és jó rokonságim; |
Isten ajándéka: szerelmes magzatim. |
|
Adjon az úr Isten tinéktek szent lelket, |
Hitet, reménységet, élő szeretetet: |
Adjon egészséget és szent békességet, |
Halálotok után örök üdvösséget! |
|
Ez a csalárd világ meg ne tartóztasson, |
Isten tiszteletétől test el ne vonjon; |
Jóra való restség veletek ne birjon, |
Torkosság, részegség titeket ne csaljon! |
|
Kivánatos a hely, hová én indultam, |
Melyről még éltemben (én) sok jót hallottam; |
És jó reménységben én mindenkor voltam: |
Immár Krisztusomtól oda szólittattam. |
|
Angyali szép zengés lészen kedvessége, |
Ott az én lelkemnek szép gyönyörűsége; |
És ő eledele Isten dicsősége |
Lészen, melynek soha nem adatik vége. |
|
Arkangyalok kezdik ott az alleluját, |
Sok ezer szentekkel mondják szép nótáját: |
– Szent, szent, szent az Isten, – őfelségét áldják, |
Fáradhatatlanul nevét magasztalják. |
|
Vajha voltaképpen megtudhattam volna |
Köztetek éltemben, miként legyen dolga |
Dicső mennyországnak? Én eztet óhajtva |
Istentől mind éjjel s nappal kértem volna. |
|
Csendesülj sirástól, kedves hitvestársom, |
Ne bánkodjál kérlek, hogy igy történt sorsom, |
Mert noha testemet fogta bé koporsóm, |
De végtelen lészen mennyben boldog sorsom. |
|
Ha miben vétettél, téged nem vádollak, |
Biró eleibe azért nem hivatlak, |
De utánam jönni, kedvesen, elvárlak, |
Hiszem, hogy még mennyben tégedet meglátlak. |
|
Ha miben vétettem, te is felejtkezzél, |
Rólam, hiv társadról jóval emlékezzél; |
Utánam készülvén, jönni igyekezzél, |
Ugy fussad pályádat, hogy meg ne ütközzél! |
|
Nem viseljük mennyben házasságnak terhét, |
Ott nem házasodik senki, sem házasit; |
Leszünk, mint angyalok, szentirás igy tanit; |
Aggódás, fájdalom többé nem keserit. |
|
Világban még Isten tart, (én) arra kérlek: |
Jó gondviselésben árváim legyenek; |
Istenes életben e földön éljenek, |
Hogy ők is koronát Istentől vegyenek! |
|
|