Ez álnok világnak zöldellő kertjében |
Kinyíltam, mint rózsa, éltem zsengéjében. |
Örömet szerzettem mindenek szívében; |
Éltem szülőimnek drága szerelmökben. |
|
Győzedelmet vett a halál már éltemen, |
Mert nagy sebet ejtett nyilával szívemen; |
Megfojtott, azonban romlandó testemen |
Vett erőt egyedül, nem pedig lelkemen. |
|
Már lelkem Jézusom nagy dicsőségében |
Él az ártatlanok fényes seregében; |
Tovább nem gyötrődik a gyarló életben, |
Hanem vigadozik az ég örömében. |
|
Atyám s édesanyám, e végső szólással |
Hív dajkálástokat nagy háláadással |
Köszönöm, s kívánom: az Isten áldással |
Árnyékozzon titeket vígasztalással! |
|
Istennek, szülőim, titeket ajánllak. |
Adjátok testemet az én kis síromnak!140 |
|
|