E szomorú végtiszteletre, |
Véletlenül történt esetre |
Kik jöttetek, reám nézzetek, |
Szavaimra figyelmezzetek! |
|
Vagyok, kik itt állnak körül: |
Bennem, íme, megláthatjátok, |
Mi érhet s mi jöhet reátok. |
|
Amidőn ezt nem is vélnétek, |
Mikor vígan, bátran élnétek, |
Akkor ér oly eset hirtelen, |
Mely sírba tesz, jaj, reménytelen! |
|
Mert az égnek megnyílására, |
Hirtelen lett villámlására, |
Véletlenül mennyköve talált, |
Mely rám hozta e gyászos halált. |
|
Ó, szomorú és borzasztó eset! |
Vizsgáljuk meg hát egy keveset! |
E világtól mely nehéz válni, |
Számadásra hirtelen állni! |
|
Azért is csak irgalmában, |
Jézusomnak nagy jóvoltában |
Vetvén mostan reménységemet, |
|
Rombolt testemet fogjátok fel, |
Temessetek gyász-síromba el! |
Mert én nem lehetek veletek; |
Áldjon meg az Isten benneteket!146 |
|
|