(Útközben énekelte a dalárda) |
|
Bánatos a keblünk, szívünk majd meghasad, |
Midőn koporsóban látjuk elvtársunkat. |
Immár megszabadult a földi kínoktól; |
E nehéz rendszernek vas-rabigájától. |
|
Immár elkísértünk utolsó utadra. |
Legyen, hű elvtársunk, csendes nyugodalmad! |
Míg porhüvelyünket a hant nem takarja, |
Köztünk maradt eszméd mindnyájunk ápolja. |
|
Nyugodjál, elvtársunk, tested fedi a hant. |
Amidőn itt hagyjuk csendes sírhalmodat, |
Ahonnét az ínség, nyomor ki van zárva, |
Legyen rajt koszorú: eszmék szép virága!154 |
|
|