Hulldogálnak, hulldogálnak a sárguló levelek, |
Mert lefújják ágaikról a hideg őszi szelek. |
Ó, te kedves, szép virágszál, te is lehullottál már; |
Lehulltál, kedves virág, az őszi napsugárnál. |
|
Elaludtál mindörökre, hosszak lesznek álmaid, |
Nem hallja már senki többé csengő-bongó szavaid; |
Nem jársz többé a körünkbe, nem vár csókra ajakad, |
Nem fogsz te már énekelni forradalmi dalokat! |
|
Végdalodtól is megrezgett ez a fülledt levegő. |
Itt zeng dalod a fülünkben, hogy szabad lesz a jövő! |
Alighogy elzengted a dalt, elköltöztél mitőlünk, |
De nyomodban kísér folyton bús szívünk, omló könnyünk.155 |
|
|