Egy bujdosó szegénylegény, |
Hogy ne is látná a napfény. |
|
Terebély, nagy sátoros fa, |
|
Sárga levél csak hulldogál, |
Bús madárszó csak sírdogál. |
Nyugszik ő is vagy álldogál, |
Csak szomorú nótát talál. |
|
Fújhat a szél visszafelé! |
Úgy elmegyek, meglássátok, |
Soha hírem sem halljátok! |
|
Mikor hírem meghalljátok, |
Könnyes szemmel olvassátok. |
|
Piros csizmám a kengyelbe; |
|
A nagy útnak mennyi porja, |
Bús szívemnek annyi búja; |
A nagy útnak mennyi köve: |
|
Az én kedves galambomért. |
|
Ülj le mellém egy kicsidég, |
Szívem bárcsak úgy nyugodjék! |
Hogy nyugodjék, hogy próbáljon, |
Csak még végre meg ne bánja! |
|
Szülőföldem, isten hozzád! |
Az én hazám: Lengyelország; |
Az én hazám: Lengyelország, |
Mégis sírva gondolok rád. |
|
Szíved mindent elfelejtsen. |
Hogy ne fájjon, emlékezzen! |
|
Szerzék Ung vize mentében, |
Mikor volnánk menőfélben. |
|
|