Nincs nálam szomorúbb legény; |
|
Szomorúságom fonnyasztja; |
|
Mostan vagyok legékesebb, |
S ha a sorsom jut eszembe, |
|
Hogy majd elvágják hajamat, |
|
Mi haszna szép virágzásom, |
Ha mindjárt lesz hervadásom? |
|
Csak az a lelkemnek nehéz, |
Hogy akárkire szemem néz, |
Mind csak könnyhullatást látok, |
Magam is könnyet hullatok.578 |
|
|