Én voltam a legszebb ága. |
Bár sohase nyíltam volna, |
|
De én őrá nem hallgattam, |
Titkon szeretőt tartottam. |
|
Édesanyám sok szép szava, |
Kit fogadtam, kit nem, soha! |
Megfogadnám, de már késő, |
Hull a könnyem, mint az eső. |
|
Ott se vigasztal meg senki. |
Vigasztalóm senki sincsen, |
|
Értem könnyet ne hullasson, |
Mert nem visznek akasztani, |
Csak a királynak szolgálni. |
|
Bánat reám olyan szállott, |
Az ég alatt kettéhajlott. |
Ha még egyrét hajlott volna, |
Szívem kettéhasadt volna. |
|
Bánat, bánat, csokros bánat, |
Szívemre mért raktál várat?! |
|
Kedvem csak születik s meghal, |
Minden jó reménység megcsal. |
Csaljon meg téged a halál, |
Mikor jókedvedben talál!579 |
|
|