Midőn a papirost az asztalra teszem, |
Reszkető kezembe a tollat felveszem. |
Istenem, adj erőt legyöngült karomnak, |
Hadd írjak levelet kedves galambomnak! |
Írom levelemet egy szép kisleánynak, |
Ki tőlem messze van, egy szép virágszálnak. |
Ki is van fizetve bélyegje, pecsétje, |
Adják tisztelettel a saját kezébe! |
Küldöm levelemet s igaz szerelmemet, |
Minden betűiben dobogó szívemet. |
Ó, kedves angyalom, mit is kezdjek írni? |
Hogyha rád gondolok, kezd a szívem sírni, |
Hogy miért is vagyok tőled ilyen messze, |
Miért nem nézhetek szép kék szemeidbe? |
Elég nagy a világ, sok határ van benne, |
De az én bánatom nem férne el benne. |
Ki-kihajolok a kaszárnya ablakán, |
Nézem a felhőket a falud irányán. |
Mikor felém szállnak, mintha terád várnék. |
Minden kis madártól, ha lehet, azt kérdem: |
Az én kis angyalom szeret-e még engem? |
Kedves kis angyalom, mindig azt üzenem: |
Hej, de nagyon nehéz az igaz szerelem! |
Fogadd el, kedvesem, kezemnek írását, |
Hallgasd meg szívemnek érted dobogását, |
Mert a nagyvilágon nincsen olyan leány, |
Kiért én megvetném szerető szívedet. |
Csak az nehéz nekem, kedves kis angyalom, |
Nem mehetek hozzád, mikor én akarom. |
Bárcsak szárnyam volna, mint a gerlicének, |
Elrepülnék hozzád, többször megnéznélek, |
És elpanaszolnám minden bánatimat, |
Aki nyomja szívem, angyalom, utánad.658 |
|
|