Midőn ezen tollat veszem a kezembe, |
Kedves kis angyalom, te vagy az eszembe. |
Mert tehozzád küldöm e pár sor írásom, |
Mely jó egészségben találjon, kívánom. |
Egyetlen virágom, szívem majd megreped, |
Mikor eszembe jut forró szereteted. |
Nem is felejtlek el, míg e földön élek, |
És amíg testemből ki nem megy a lélek. |
Most olyan vagyok, mint ősszel a falevél, |
Mely elvál a fától, ha fújja hideg szél. |
Most olyan vagyok, mint a gerlicemadár, |
Aki a párjától messze, messzire száll. |
Keresi hű párját, sehol sem találja, |
Mert a kalitkába bele vagyon zárva. |
Kedves angyalom, tán rózsafán termettél, |
Piros pünkösd napján hajnalban születtél? |
Ha közelebb volna orcád szép virága, |
Bús szívemre tűzném égő bokrétának. |
Kedves kis angyalom, gyönyörű virágom, |
Rajtad kívül nem kell senki e világon, |
Mert téged, kedvesem, nem tudlak feledni, |
Míg a sötét sírom el nem fog temetni. |
Utolsó utamon akik kürülálltok, |
Az Isten áldása szálljon tireátok. |
Szeretett testvérim, szívemből kívánom, |
A jóságotokért az Isten megáldjon! |
Tehozzád fordulok, drága kis galambom, |
Egyetlen szerelmem, el kell már indulnom. |
Tedd jól emlékedbe az én bús szívemet, |
Mert egy gyilkos golyó eltalál engemet. |
Ott lesz sok ifjúnak utolsó órája, |
Hazájától távol gyászos kimúlása. |
Nyújtsd felém, galambom, hófehér kezedet, |
Hadd véssem szívembe a te szép nevedet! |
Az kísér, bátorít mindenütt engemet. |
Az Isten áldása legyen hát teveled!657 |
|
|