Vajon mit írjak babámnak, |
Az én kincsöm, bábikámnak? |
Kezem röszket, nem írhatok; |
Szömöm könnyes, nem láthatok. |
|
Bárcsak mögszünne sírásom, |
Két szömöm-könnyhullajtásom! |
Vagy azt adhatnám tudtára: |
Újfönt estem nagy rabságra. |
|
Jaj, de mit ér, ha írok is, |
Úgy sincs, akire bízhatnám, |
Hogy kezibe szolgálhatnám! |
|
Mert most ritka az igaz szív, |
|
Röpülj hát hozzám, kis fecském, |
Vödd szárnyadra levelecském! |
Röpülj vele ráró1030 módra; |
|
Ha kérdi, hogy hunnan gyüttél, |
Vagy hogy ki póstája löttél? |
Mondjad, hogy egy szögény rabé: |
|
Hogyha majd válasszát adja, |
Szállj sebösen rostélyomra, |
Avagy vigasztalj engömet: |
|
|