IRODALMI TÁJÉKOZTATÓ

A legújabbkori történelmi fejlődés előadásában a szintézis elvét úgy véltük érvényre juttatni, hogy a társadalom számára irányt és célt kitűző szellemi elit szerepét helyeztük előadásunk középpontjába. A modern, polgári társadalomban döntő fontosságú a „szellemi emberek” szerepe, hiszen hosszú időn át ezek a társadalom nevelői, irányítói, vezetői és mítoszteremtői.

Hogyan jön létre már most s XIX–XX. század folyamán e réteg és a társadalom kapcsolata, milyen eszméket termelnek ezek nemzetek és osztályok számára, hogy akarják szakadatlan munkával organizált egységekké szervezni az emberiséget s végül hogyan „mechanizálódik” el napjaink modern gazdasági erőinek feltüntével a szellem és hogyan törik meg a szellemellenes filozófia elterjedésével társadalom és szellem kapcsolata; – elsősorban ilyen és ezekhez hasonló kérdések vizsgálata határozza meg könyvünk problematikáját. Természetesen a megoldásoknál a rendelkezésre álló hely terjedelme és bizonyos, e problémától távolabb eső ismeretanyag közlésének kötelezettsége a technikai akadályokon kívül is megkötötte kezünket. Mindamellett alapvető problémaként tárgyaltuk a szellemi emberek szerepét, mely fogalom könyvünkben olyan elithez való tartozás jelölése, mely elit ideális szempontokkal, humanista eszmékkel s nemes ideálokkal áll kapcsolatban. Szellemi ember, elit, ideológia és eszmény s a „mítosz” problémáit természetesen elsősorban a szociológia és nem a történetírás vizsgálja lehetőleg „értékítéletektől” mentesen és – a történész konkrét előadásra törekvő szemléletével szemben – általános, fogalmi szempontok szerint. Az olasz, de főleg francia szociológia kezdi el a problémáknak a marxi dialektikával szakító, de különben illuziómentes őszinteségre törekvő vizsgálatát a bergsonizmusnak és szindikalizmusnak az intellektualizmussal való küzdelme idején, főleg Sorel hatása alatt s gyakran ellenséges beállítással a szellem vezetőszerepének régi dogmájával szemben s az erőszak, aktivitás szerepét túlságosan kidomborítva. Az olasz Pareto franciául megjelent könyveiben, elsősorban a hatalmas Traité de sociologie générale-ban (Párizs, 1917) foglalkozik a „mítoszokkal” s veszi azokat meglehetősen dezilluzionáló analízis alá, bőven foglalkozik az „elit cirkulációjának” kérdésével, társadalmi dinamika és elitképződés összefüggésével. Paul de Rousiers munkája: L’Elite dans la société moderne. Son Rôle (Párizs, 1914) fínom tollú analízist ad az intellektuális elit szerepéről a modern társadalomban s a mellett a más összetételű elit szociológiájával is foglalkozik (vallásos elit stb.). Francis Delaisi grandiózus munkája a modern élet legkomplikáltabb mítosz-komplexusának, a nacionalizmusnak a gazdasági élet realitásaival való összefüggéseit elemzi könyvében, melynek úgy francia címe (Les contradictions du monde moderne, Párizs, 1925), mint angolul megjelenő kiadásának elnevezése igen jellemző: Political Myths and economic Realitis (New York). A francia szociológia területén alapvető marad Sorel sok kiadást megért Réflexion sur la violance és főleg Les Illusions du progrès című műve. A francia iránynak alapvető jelentőségű megállapításait a mítoszok fontosságáról s ezzel a marxi ideológia-tannal való szembefordulását analizálja O. H. Ziegler Ideologienlehre című dolgozatában (Archiv für Sozialwissenschaft u. Sozialpolitik 1927. évf.).

A fogalmi problémák tisztázása, sőt konkrét szellemi mozgalmak és történeti jelenségek közötti kapcsolat kiderítése szempontjából döntő jelentőségű a háborúutáni német ismeretszociológiai irány kialakulása. Ennek alapjait Max Scheler után Karl Mannheim fektette le, aki a történelmi dinamika szempontjából is annyira fontos „politikai fogalomalkotás” folyamatát igen sok esetben bravúrosan tisztázza azáltal, hogy e fogalmakat kialakító szellemi réteg (sok esetben szellemi elit) társadalmi kapcsolatait, irányokkal és rétegekkel való összefüggéseit veszi szociológiai elemzés alá. Max Scheler hittel, humánummal, sok keresztény-ideális filozófia alappal ékes művei a történész számára is értékes impulzusokat nyujtanak a mozgalmak, irányok értékösszefüggéseinek feltárására irányuló munkájánál. Mannheim igen éles megkülönböztetést von azután az ideaszemlélet „értékelő” és szociológiai szemlélet és látásmód kívülről tekintő értékmentes analízise között (v. ö. a Jahrb. f. Soziologie II. kötetében megj. dolg.: Ideologische und soziologische Interpretation der geistigen Gebilde) híres „Ideologie und Utopie” című (Bonn, 1929) munkájában kifejti a politikai fogalomalkotás szociológiai összefüggéseit a polgári gondolat, a konzervatív felfogás, a fasiszta és szocialista-kommunista eszméknél.

Míndez azonban már átvezet a konkrét problémák kérdéséhez, a XIX. század nagy politikai rendszereinek, összefüggéseinek, elveinek, mítoszainak problémáihoz. Könyvünkben a francia fejlődés vázolásánál a politikai fogalomalkotás áll vizsgálódásunk középpontjában. A korai francia tradicionalizmus kérdéseit tisztázza cikkeiben r;s Joseph de Maistre als politischer Theoretiker (München, 1929) c. munkájában P. Richard Rohden. A liberális, konstitucionális teóriákról szól G. de Ruggiero: Geschichte des Liberalismus in Europa (Münchenben, 1930-ban jelent meg a német fordítás). Természetesen a francia fejlődésnél konkrét történeti ábrázolásokhoz kellett visszamenni, főleg Lavisse hatalmas Histoire de France contemporainejához, Bainville munkáihoz, illetve irodalomtörténeti kutatásokhoz (kiváló Klemperer: Die französische Literatur von Napoleon bis zur Gegenwart c. munkája), vagy gazdaságtörténeti művekhez (Henri Sée.) Az újabb fejlődésre Roepke: Von Gambetta bis Clémenceau. A háborúelőtti időkbeni francia fejlődésben a szellemi emberek szerepe és helyzete rövid, de találó megvitatást nyer P. R. Rohden cikkében: Die Rolle des homme de lettres in der französischen Politik (Historische Zeitschrift 1932); érdekesen s ezzel jóformán teljesen megegyezőleg szól a francia szellemi emberek elhelyezkedéséről a jobb- és baloldalon a Dreyfus-ügy után Albert Thibaudet modern, elsőrangú irodalomtörténete: Histoire de la littérature française de 1789 a nos jours, Paris, 1936. Az „új szellem”-re von. 1. Roepke említett műve mellett főleg Waldemar Gurian: Der integrale Nationalismus in Frankreich (Frankfurt, 1931), a politikai eseményekre a világháború előtt: Max Clauss: Das politische Frankreich vor dem Kriege (Karlsruhe, 1928). Sok érdekes gondolat Szalay Jeromos: Katolikus gondolat az újkori Franciaországban c. könyvében (Budapest, Szent István könyvek).

A német fejlődésnél mindenekelőtt a romantikát, a korai népi törekvéseket, főleg a német fogalmazású nemzeti elméletet tartottuk fontosnak. A német szellemi emberek emancipációjára vonatkozó megállapításokat Franz Schnabel klasszikus Deutsche Geschichtéjéből vesszük, mely 3 kötetben foglalkozik a német XIX, század történetével s melynek eredményeit általában az empire és a korai racionalizmus előadásánál is felhasználtuk. A romantikánál: a standardmunkák mellett főleg Martin mélyenszántó fejtegetései a romantikus szubjektivizmusról, életfilozófiáról, gyakran elszórt cikkekben és ismertetésekben; a romantikus szellemi emberek társadalmi összefüggéseiről: Mannheim: Das konservative Denken c. dolgozata, mely az Archiv für Sozialwissenschaftban s külön is megjelent. A német ifjúsági és tornász-mozgalmakkal szemben a szellemi emberek, professzorok állásfoglalására von. idézetek Fritz Simon: Leibesübung und Nationalerziehung im Wandel der Geschichte (1928) munkájából. Az 1870 utáni német fejlődésben a szellem háttérbeszorulása, az igazi szellemi emberek kíméletlen szembeállása a korral meg világosítást nyer Georg Steinhausen: Deutsche Geistes- und Kulturgeschichte von 1870 bis zur Gegenwart; alapvető munka, megállapításai szellem és társadalom viszonyára általában jellemzők a kapitalizmus korában, ott, hol a kapitalizmus hirtelen és nagyobb erővel organizálhatta át a társadalmat. E kérdés modern, napjainkig terjedő problémáival bőven foglalkozik Mannheim legújabban megjelent könyve Mensch und Gesellschaft im Zeitalter des Umbaus, Leiden, 1935, ugyanott a „propaganda” modern irodalma 54. lapon, a szellemi rend háttérbe szorulásának okai bőven fejtegetve. Általános német szellemtörténeti összeállítás Julius Weigand: Deutsche Geistesgeschichte im Grundriss (Frankfurt, 1932). Bismarckra J. Ziekursch: Politische Geschichte des neuen Deutschen Kaiserreiches I–II. kötet; Zechlin: Bismarck und die Grundlegung der deutschen Grossmacht (1930.).

Az angol fejlődésnél annak vizsgálatára helyeztük a fősúlyt, hogyan teremtette meg az angol szellemi ember a szociális-reformer attitüdöt, ezzel kapcsolatban a szociális gondolat belső tartalmát, leírását nagy részben R. H. Murraynál találhatjuk: Studies in the English social and political Thinkers (London, 1928; igen válogatott, modern irodalommal), – természetesen a tényleges szociális, társadalmi állapotokat az angol társadalom- és gazdaságtörténeti, továbbá összefoglaló munkák alapjain kellett ábrázolni, mint ahogy a szellemi emberek ideáira vonatkozólag irodalom- és filozófiatörténeti munkákat kellett igénybe venni, mindezek sorából csak párat említhetünk meg, így Dibelius szép Dickens életrajzát (Charles Dickens, 1916); Max Weber Politik als Beruf c. cikkét (megj. Gesammelte politische Schriften-ben, München, 1921), ahol az angol pártszervezés lényegét fejtegeti; Carl Brinkmann: Cobden und das Manchestertum, 1924; A. W. Acworth: Financial Reconstruction in England (London, 1925); Ludwig Riess: Englische Geschichte (Berlin, 1926); R. M. Rayner: Ninenteenth Century England (London, 1927); Knowles: The Economic Development of the British Overseas Empire, I–II. (London, 1928); Dietz: A political and social History of England (New York, 1927); Trevelyan’ History of England 1917 c. műve standardmunka; Brentano: Geschichte der wirtschaftlichen Entwicklung Englands; Th. Rothstein: Beiträge zur Geschichte der Arbeiterbewegung in England (1929); az angol gyarmatvilág problémáit, a szellemi emberek szempontjait alaposan fejtegeti James A. Williamson: A Short History of British Expansion (New York, 1931). Anglia modern fejlődésére egészen magas nívójú, elsőrendű ábrázolás R. C. K. Ensor „oxfordi” története: England 1870–1914 (Oxford, 1936).

Orosz világ, szláv probléma fejtegetésénél felhasználtuk a The Slavonic Review s más szlavisztikai folyóiratok számos cikkét. Az orosz történelemre alapvető: Karl Stählin: Geschichte Russlands III. kötete; Alfred Fischel: Der Panslawismus bis zum Weltkrieg, Stuttgart, 1919; a lengyel probléma a francia szellemi emberekkel összeköttetésben tárgyalva Ernst Birke: Der deutsch-slawische Grenzraum als Zone politisch-historischer Ideenbildung, Breslau, 1935 c. értekezésében; orosz nacionalizmus kezdete: Koyré: La philosophie et le problème national en Russie stb. Párizs, 1929. A cseh ébredésre s a monarchiabeli cseh szellemi emberek emancipálódási folyamatára vonatkozólag a rendelkezésre álló németnyelvű irodalmat iparkodtam áttekinteni, aki ennek irodalma iránt tüzetesebben érdeklődik, az útbaigazítást megkaphatja Pfitzner cikkében: Die Geschichte Osteuropas und die Geschichte des Slawentums als Forschungsprobleme, Historische Zeitschrift, 1935. Magyarul Gogolák Lajos Csehszlovákiáról szóló könyvében és több cikkében igen alapos analízist adott. Sajnos, a cseh fejlődés XIX. századvégi és XX. századi menetét nem ábrázolhattam elegendő terjedelem hiányában; ugyancsak helyhiány miatt kellett lemondanom a balkáni nacionalizmusok kifejlődésének vázolásáról; megemlítem F. Schevill: The History of Balkan Peninsula (New York, 1935) standardmunkáját s Wesely M. Gewehr: The Rise of Nationalism in the Balkans, 1800–1930; egyikben sincs méltatva a Monarchia területéről jövő erős kultúrhatás.

A nemzeti gondolat német és francia fogalmazására, a különböző korokban felmerülő nemzetfelfogásokra, a francia és német szellemi emberek nemzeti koncepcióira alapvető a francia ideatörténet egyik mestermunkája: René Johannet: Le Principe des Nationalités, Párizs, 1923. Főleg az ú. n. jakobinus nacionalizmus szerepéről, továbbá a liberális nemzetfogalom és a nemzeti gondolat és polgári-gazdasági törekvések közötti kapcsolatokra, általában a XIX–XX. századi nemzeti eszmére 1. Carlton J. H. Hayes: The Historical Evolution of modern Nationalism, New York, 1931 c. művét. A nemzeti gondolat és népszuverénítási törekvés összefüggéseit nagy szociológiai apparátussal analizálja: H. O. Ziegler: Die moderne Nation, Tübingen, 1931. Konkrétumokat, a „kisebbségek” helyzetét a háború előtt és után előadja: G. H. J. Erler: Das Recht der nationalen Minderheiten, 1931. Mindezekre vonatkozólag nem lehet eléggé ajánlani a Nation und Staat évfolyamainak cikkeit: Asztalos Miklós több dolgozata nagy irodalmat dolgoz fel.

Mazzini nemzetfelfogását és ideáit alapos szellemtörténeti apparátussal adja elő Otto Vosler: Mazzinis politisches Denken und Wollen in den geistigen Strömungen seiner Zeit (Beihefte 11. der Hist. Zeitschrift); fontos Kastner könyve: Mazzini e Kossuth. Az eseményekre Ludo M. Hartmann: Hundert Jahre italienischer Geschichte, München 1916 és ugyanezen szerző Kurzgefasste Geschichte Italiens, Gotha, 1924; a régebbi politikai eseményeket főleg ezek alapján, kiváltképp az első munkában az olasz szellemi emberek eszmevilágának tanulságos analízise; Olaszország háborúelőtti fejlődésére: Benedetto Croce: Geschichte Italiens 1871–1915 (Berlin, 1928). A nacionalizmusok sorában a hindu szellem fejlődése sok részletmunka alapján nyert összeállítást. Kelet-Ázsiára: Krause: Geschichte Ostasiens, pár érdekes szempont a kínai intellektus szerepéről Ku Hung-Ming dolgozataiban: Chinas Verteidigung gegen europäischen Ideen (Jena, 1911), Japán iparosodásáról legújabban: Ernst Schulze: Japan als Welt-Industriemacht.

Diplomáciai kérdések anilízisénél a metternichi időket illetőleg felhasználtuk Srbik hatalmas Metternich-életrajzát. Különben jórészt az ő munkái, cikkei (főleg hatalmas Deutsche Einheit c. 3 kötetes műve 1–2. kötete) s Uhlirz: Handbuch der Geschichte Österreichs, 1930 alapján foglalkoztunk Ausztria problémáival (szláv ébredés irodalmára von. l. előbb mondottakat); magyar részre Szekfű Gyula munkája és az ott adott irodalom. A XIX. század elejének diplomáciai irányainál C. K. Webster nagy Castlereagh „átértékelése” (The Foreign Policy of C. London, 1925) alapvető. Korlátozott helyünk nem engedi meg a diplomáciai standardmunkák felsorolását sem; a diplomáciai és gazdasági kérdések összefügéseire Herbert Feis: Europe the World’ Banker 1870–1914. An account of European foreign investment and the Connection of World finance with Diplomacy before the war. London, 1930. Stark János: Der Kapitalexport und seine Rückwirkungen, an Hand der englischen Entwicklung (Leipzig, 1930). Diplomáciai eseménytörténet szempontjából: R. B. Mowat: A History of European Diplomacy 1815–1914 rendkívül világos kézikönyv (1933, London). Preller: Die Weltpolitik im XIX. Jahrhundert, Bourgeois közismert kézikönyve, Grant and Temperley: Europe in the nineteenth Century, 1789–1914 című standard műve szinte kizárólag a diplomáciai eseményeket nyujtja kitűnő előadásban, nagyon használható Balla Antal több kiadást megért Legújabbkori világtörténete a modern irodalom teljes közlésével, a háborúelőtti két évtized diplomáciájának kitűnő áttekintését adja Sydney Fay: Der Ursprung des Weltkriges című munkája. Angyal Dávid a Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyvében (I–II. évf.) a keleti kérdés, szandzsák vasút problémáinak a Monarchia diplomáciai törekvéseivel kapcsolatos összefüggéseit véglegesen tisztázta s Aehrenthal mesteri jellemzését nyujtotta, Jánossy Dénes (u. o. II. évf.) a szerb vámháború kérdését világította meg, Török Pál a marokkói összeütközésről közölt magyar nyelven kitűnő, tömör tanulmányt, Balanyi György a keleti kérdésről s több diplomáciai problémáról írt elsőrendű szakmunkákat, Horváth Jenő pedig több összefoglaló munkában foglalkozott a legújabbkori diplomáciai történettel, nagy levéltári kutatás alapján indította meg Magyarország világdiplomáciai helyzetének tisztázását s a sajnos megszűnt Háborús Felelősség című folyóiratban Magyarország háborús felelősségének tisztázására számos, történeti multba is visszanyúló, idegen nyelven is megjelent cikket helyezett el. Mindezek részleteinek tárgyalásába szövegünkben, sajnos, nem mehettünk be, hiszen a diplomáciai eseményelőadás így is terjedelmes könyvünkben. A XIX. század végétől itt igazán alig lehet ideák és diplomáciai törekvések közötti őszinte kapcsolatról beszélni s ideáktól ment események végül is csak a maguk eseményszerűségükben ábrázolhatók. Különben a szellem és diplomácia közötti szakításról a német történésben igen érdekesen emlékezik meg röviden az Archiv für Kulturgeschichte hasábjain (XX. Band) W. Heess: Zwischen Ideologie und Realpolitik c. cikkében.

A szellem nagy szervező munkája, a szellemi emberek részvétele a társadalom organizálásában s kísérletük a kapitalizmus társadalmosítására és a társadalom kapitalizálására a pozitivizmus korában történik. A pozitivista nemzedék helyzetét csak Franciaországban vizsgálhattuk, a pozitivizmus kialakulására és a pozitivista szellemi emberek környezetére még mindig alapvető G. Misch dolgozata: Zur Entstehung des französischen Positivismus (megj. az Archiv für Geschichte der Philosophie, Neue Folge VII. Band).

Az új vezető elit népszuverénitási gondolatának a korszak természettudományos világképével való összefüggéséről stb.: Carl Schmitt: Politische Theologie (1922) c. műve III. részében. A pozitivista szellemi mozgalmat, az angol polgári gondolatot analizálja Joel: Wandlungen der Weltanschauung (Tübingen, 1934, különben a klasszikus ideál modernkori sorsát is szépen fejtegető) könyve; a pozitivista szellem reakcióját és válságát, az új élettörekvéseket kitűnően adja elő F. Heinemann: Neue Wege der Philosophie, Leipzig, 1929. Könyvünkben a pozitivizmus realizálási kísérleteit konkrét banktörténeti, illetve hiteltörténeti munkák alapján (így pl. Honegger: Der schöpferische Kredit, Jena, 1929) kíséreltük megrajzolni. A XIX–XX. századi gazdaságtörténet problémáiról általában tájékoztatnak: Max Weber: Wirtschaftsgeschichte, München, 1924; Fred. Aug. Ogg: Economic development of modern Europe, New York, 1926; Paul Mombert: Geschichte der Nationalökonomie, Jena, 1927; Werner Sombart standard munkája: Das Wirtschaftsleben im Zeitalter des Hochkapitalismus; Bertrand Russel: Die Kultur des Industrialismus, Berlin, 1928; Jos. Kulischer: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte I. Band. Die Neuzeit. München u. Berlin, 1929; Balla Antal: A legújabb kor gazdaságtörténete. A város és vidék problémájának irodalma végtelenül nagy.

A szocializmus fejlődésére vonatkozó áttekinthetetlen nagyságú irodalomból utalunk M. Beer felhasznált Geschichte des Sozialismus, Berlin, 1932 c. munkájára; Sombart: Der proletarische Sozialismus c. standard műre; L. Meyer: Bismarck und Lassalle, Leipzig; továbbá Oncken hatalmas Lassalle biografiájára, Debroin: Marx e Lenin, Párizs, c. könyvére; a legújabb kritikai tanulmányok egyike: Boris Souvarine: Stalin, aperçu historique de bolchévisme (Párizs, 1935) benne sok megjegyzés az orosz munkásmozgalom korábbi stádiumáról is, mit az előadásban felhasználtunk. A marxizmus és más „totalitás” elméletekkel szemben az angol Lasky pluralizmus elmélete kifejezést talál híres Grammar of Politics c. könyvében. A keresztényszocializmus mozgalmáról kitűnő, rövid összefoglalás magyar nyelven Mihelics Vid dolgozata a Magyar Szende Kincsestárában; a német irodalomból hozzáférhetőbb munkák: általában a katolikus egyháztörténelemre: L. Andreas Veit: Die Kirche im Zeitalter des Individualismus 2. Hälfte. 1800 bis zur Gegenwart. Freiburg, 1933. Otto Schilling: Katolische Wirtschaftsetik, München, 1933 s több más munkája, Josef Schmidlin: Papstgeschichte der neuesten Zeit, München, 1933 kétkötetes munkája hatalmas összefoglaló mű, bő irodalommal. Igen tanulságos: Gurian: Die politischen und sozialen Ideen des französischen Katholizismus. A protestáns eszmevilág történetére vonatkozólag alapvetőek Troeltsch hatalmas munkái és Max Weber klasszikussá vált Religionssoziologie-ja (Tübingen, több kiadás). Az ökumenikus mozgalom legújabb fejlődéséről tájékoztat az Ökumenisches Jahrbuch 1936-os évfolyama (Genf). Az amerikai fejlődésnél az intellektuális elemek szerepét kitűnően kidomborító Stephenson 1935-ben megjelent nagy amerikai története szolgált alapvetésül, mely kitűnő bibliográfiai tájékoztatást is ad. A magyar vonatkozása miatt is fontos amerikai agrárfejlődésre s általában az egykorú agrárkrízisekre vonatkozóan M. Sering: Agrarkrisen und Agrarzölle, Leipzig und Berlin, 1925. Sztratégiai tudomány és szellemi összefüggések kapcsolatára vonatkozólag tanulságos Hans Rothfels Clausewitz dolgozata, Berlin, 1920; teljes áttekintést ad a Museum der Weltgeschichte sorozatban Paul Schmitthenner: Krieg und Kriegführung im Wandel der Weltgeschichte címen; alapos, részletekbe menő munka Hans Delbrück: Geschichte der Kriegskunstja; az egyes hadjáratokra von. 1. Frauenholz: Deutsche Kriegsund Heeresgeschichte. München u. Berlin, 1927. Igen sok értékes cikk és külföldi folyóiratszemle a Magyar Katonai Szemle hasábjain, melyeket a világháború történeténél is felhasználtunk, főleg Julier: A világháború magyar szemmel című kitűnő munka alapján haladtunk, katonai események rövid előadásában; jeles összeállítás a Peuples et Civilisations sorozatában Renouvin-é: La Crise européenne et la Grande Guerre, Párizs. A hadhadvezetés gazdasági összefüggéseire, gazdasági taktika és stratégia kérdéseire alapvető: Caspary: Wirtschafts-Strategie und Kriegsführung, Berlin, 1932. A békékre vonatkozólag felvetett szempontunkból alapvető Harold Nicolson: Peacemaking, London, 1933.

Az egyes problémáknál felhasznált legfontosabb részletmunkák után az általános, összefoglaló munkák sorából mindenekelőtt ki kell emelnünk H. A. L. Fisher: A History of Europe (London, 1936) mellett Carlton J. H. Hayes: A Political and cultural history of modern Europe, New York, hatalmas kétkötetes, nemrég megjelent művét, mely bő irodalmat is ad. Az egyetemes újkori történetírásban a hegemónia kétségkívül az angol-amerikai történetírásé s szervezetileg is ez dolgozik a legsikeresebb organizáló és folyóirat munkával (kimagaslik a Journal of modern History). Szép munka Propyleen-Weltgeschichte, szerkesztette Walter Goetz; magyar nyelven Balla már idézett munkája, mely több kiadást ért el. A földrajzi adottságok világtörténelmi jelentősége iránt érdeklődő olvasó sok impulzust meríthet Vogel könyvéből: Walther Vogel: Das neue Europa und seine historisch geographischen Grundlagen (Bonn, Leipzig, 1925); kitűnő a Peuples et Civilisations sorozatban megjelent: Georges Weill: L’éveil des Nationalités et le Mouvement Liberal (Párizs, 1930); a politikai pártok és belső történet szempontjából Seignobos: Histoire Politique. L’Europe Contemporaine. Évolution des partis et des formes politiques 1814–1914 (Párizs, 1929) című könyve; W. Edwards M. A.: Notes on European History (London, 1928). Igen alapos, részletes eseménytörténeti, szinte lexikális mű a híres Weber-Baldamus-féle Lehr- und Handbuch der Weltgeschichte, 23. kiadás (Leipzig, 1925).