Kútfők és irodalom

A történeti vizsgálódás tárgya elmult eseményeknek és jelenségeknek sorozata s így közvetlen szemlélődésünknek, érzéki tapasztalásunknak hozzáférhetetlen. Ezért kerülő úton, az események és jelenségek töredékes maradványainak és többé-kevésbé szubjektív leírásának, az esetlegesen korunkra jutott történeti forrásoknak vizsgálatával igyekszünk hozzáférkőzni. E forrásokból kell a történeti folyamat képét rekonstruálnunk.

A történelem forrásai írott történeti művek és a multból fennmaradt mindenféle emlékek, maradványok. Az őstörténet híjával van az írott forrásoknak. Rekonstruálásánál csak történeti maradványokra: nyelvi, régészeti, embertani és néprajzi emlékekre támaszkodhatunk. A magyar előidők és rokonnépek történetére vonatkozóan a kínai évkönyvek, majd az V. századtól a római, bizánci, arab, perzsa, szír és örmény irodalom nyujtanak adatokat és tájékozást. A IX. század vége óta a német, olasz és francia szerzetesírók latinnyelvű krónikáiban és évkönyveiben, a nyugati históriaírók műveiben találunk értékes adatokat a magyarok viselt dolgairól, főképen haditetteiről. A honfoglalásnak s a X–XII. század történetének becses forrásai a XI. század végén írásbafoglalt, de – sajnos – elveszett Gesta Ungarorum nyomán írt XII–XV. századi gestáink és krónikáink, melyek elbeszélését az okleveles, jogszabály- és egyéb emlékek hosszú sorozata egészíti ki.

A hazai elbeszélő forrásokat Schwandtner: (Scriptores rerum Hungaricarum. I–III. Bécs, 1746–1748); Endlicher (Rerum Hungaricarum Monumenta Arpadiana. Sangallen, 1849) és Mátyás Flórián (M. Florianus: Historiae Hungaricae Fontes Domestici. I–IV. Pécs, 1881–1885) adták ki, külföldieket a Monumenta Germaniae Historica: Scriptores, a bonni Corpus Scriptorum Hist. Byzantinae, Muratori: Scriptores rerum Italicarum köteteiben, Bielowsky: Monumenta Poloniae historica I. 1864, Hodinka: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. 1916. c. kiadványaiban találjuk. Az arab, szír és perzsa írók magyar vonatkozású helyeit Kmoskó Mihály kitűnő fordításában használhattam, aki sajtórakész művét szíves készséggel bocsátotta rendelkezésemre. Az okleveles anyagot tartalmazó forráskiadványok teljes jegyzékét adja Szentpétery: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. Budapest 1923–1927, VIII–XIII. 1. A törvények gyüjteménye: Corpus Juris Hungarici. Szerk. Márkus Dezső. Ford. Nagy Gyula I. 1899; Závodszky: A Szt. István, László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok. Budapest, 1904; Kovachich J. N. Sylloge decretorum comitialium regni Hungariae. Pest, 1818. A régészeti anyag publikációi: Hampel: A honfoglaláskor emlékei (Magyar Honfoglalás kútfői. 1900) és Újabb tanulmányok a honfoglaláskor emlékeiről. 1907; Réthy: Corpus Nummorum Hungariae I. 1899. (Zimmermann Pótlékával); Hóman: Magyar pénztörténet. 1916. függeléke. Mellettük természetesen a többi kisebb forráskiadványt és közleményt is felhasználtam, melyekről részletesen Bartoniek Emma sajtórakész műve (A forráskiadványok könyvészete) tájékoztat.

A forrásanyag kritikáját illetően Marczali: A magyar történet kútfői az Árpádok korában. 1880; Hóman: A forráskutatás és forráskritika története. (Magyar Történettudomány Kézikönyve. I. 3) 1925; Gárdonyi: A történeti segédtudományok Magyarországon (Magyar Történettudomány Kézikönyve. II. 1) 1926; Szentpétery: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. 1–2. 1923–1927; Karácsonyi: A hamis, hibáskeletű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig, 1902. (Pótlások. Történ. Tár. 1908) voltak vezérfonalaim.

A középkori hazai történetírás forráskritikai értékelése tekintetében korábbi művemre (Hóman: A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII–XIII. sz. leszármazói Budapest, 1925) és Domanovszky alapvető tanulmányaira (A Budai Krónika, Kézai Krónikája stb.) utalok.

A folyóiratok közül a Magyar Történelmi Tár, Történelmi Tár, Századok, Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, Turul, Erdélyi Muzeum, Archaeologiai Értesítő, Numizmatikai Közlöny, Ethnographia, Néprajzi Értesítő és Magyar Nyelv értékes forrásközleményeinek és részlettanulmányainak vettem hasznát.

Állandóan használt segédkönyveim voltak Karácsonyi: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I–III. 1900; Wertner: Az Árpádok családi történelme. 1892; Csánki: Magyarország történelmi földrajza I–III. és V. 1890–1913; Rupp: Magyarország helyrajzi története. I–III. 1870–1876; Bartal: A magyarországi latinság szótára. 1901; Szamota-Zolnay: Magyar oklevélszótár 1902; Gombocz-Melich: Magyar etymologiai szótár I–VIII. füzet.

A törzsszervezet és keresztény királyság korának megitéléséhez, forrásainak és jelenségeinek értékeléséhez az utolsó harminc esztendő részletkutatása egészen új adatokat és szempontokat hozott felszínre, melyek a korábbi feldolgozások eredményeit egészükben és részleteikben is módosították. Mindazonáltal igen nagy hasznát vettem Pauler műveinek (A magyar nemzet története Szent Istvánig. 1900; A magyar nemzet története az Árpádházi királyok korában. I–II. 2. kiadás 1899.). A forrásanyagot kimerítően tárgyaló gazdag jegyzetanyagukkal és többnyire ma is helytálló kritikai megállapításaikkal igen sok fáradságtól kíméltek meg. Az események kronológiája s a források és tények külső kritikája tekintetében Pauler eredményei ritkán szorultak módosításra. Marczali műve (Magyarország története I–II. kötetében. 1896) a tények fejlődésbeli összefüggése és alkotmánytörténeti értékelése tekintetében egészíti ki becses megfigyelésekkel Pauler munkáit. Ezeket, valamint Pray, Katona, Szalay, Horváth és Szabó Károly összefoglaló műveit s az Árpádok korával foglalkozó részlettanulmányokat eredménnyel forgattam, részletmegállapításaikat – a forrásokban igazolást nyervén – nem egyszer magamévá tettem.

A korszak történetének s az idevágó részletkérdéseknek irodalmi feldolgozásairól egyébként a közkézen forgó bibliográfiák tájékoztatnak. Az Árpádházi fejedelmek és királyok korának legrendszeresebb bibliográfiáját Mangold Lajos állította össze. A magyarok oknyomozó története. 4. kiad. Bpest, 1903. c. középiskolai tankönyvében és a Csánki Dezső szerkesztésében megjelent Árpád és az Árpádok. Bp. 1908. c. díszmű függelékében. Nehezebben kezelhető, de teljesebb anyagot ad Pauler Gyula idézett műveinek jegyzeteiben. Jó szolgálatot tesznek Timon Ákos Magyar alkotmány és jogtörténete a maga bőséges irodalmi felsorolásaival, Margalits: Horvát történelmi repertorium. I–II. 1900–1902. és Szinnyei bibliográfiái.

A magyar történet keretében az összefüggés miatt érintett kültörténeti események vázolásához az adatokat leginkább a közismert világtörténeti művekből és a szóbanforgó nemzet, intézmény vagy kor történetének összefoglaló irodalmi feldolgozásaiból merítettem, anélkül, hogy adataikkal és eseménytörténeti megállapításaikkal együtt felfogásukat is minden esetben magamévá tettem volna. Noha az újabb kutatások eredményeire lehetőleg figyelemmel voltam, nem mindig a legújabb, hanem az események részleteiről legalaposabban tájékoztató műveket vettem alapul, melyek a forrásadatokról is részletes tájékoztatást adnak. Ilyenek a későrómai és bizánci történetre Bury: A history of the later Roman Empire: I–II. London, 1923; Seeck: Geschichte des Unterganges der Antiken Welt. I–VI. Berlin, 1910–1921; Gelzer: Abriss der byzantinischen Kaisergeschichte. (Ivan Müller’s Hbuch); Hertzberg: Geschichte der Byzantiner u. d. Osmanischen Reiches. Berlin, 1883; Schlumberger: L’épopée Byzantine a la fin du X S^cle. I–III., Paris, 1896–1905 és Un empereur Byzantin au X S^cle: Nicephore Phocas. 1899; az egyháztörténetre: Hergenröther-Kirsch: Handbuch der allgemeinen Kirchengeschichte. 5. Aufl. Freiburg, 1913; Knöpfler: Lehrbuch der Kirchengeschichte. Freiburg, 1920; Gregorovius: Geschichte der Stadt Rom. III–IV. 2. Aufl. Stuttgart, 1870–1871; Bréhier: Le schisme orientale du XI S^cle. Paris, 1899; L’église et l’orient au moyen age. 1921; Norden: Das Papsttum und Byzanc. Berlin, 1903; Hauck: Krichengeschichte Deutschland. II–III. Leipzig, 1906; Wilken: Geschichte der Kreuzzüge. I–VII. 1807–1832; Röhricht: Geschichte der Kreuzzüge. 1898; Balanyi: A szerzetesség története. 1923; a frank és német történetre Oelsner: Jahrbücher d. fränkischen Geschichte unter König Pippin. 1870; Abel-Simson: Jahrbücher d. fränkischen Geschichte unter Karl dem Grossen I–II. 1888; Simson: Jahrb. d. fr. Gesch. unter Ludwig dem Frommen. 1874–76; Dümmler: Geschichte d. ostfränkischen Reichs. I–III. 1887–1888; Waitz: Jahrbücher d. deuschen Reichs unter Heinrich I. 3. Aufl. 1885; Köpke-Dümmler: Kaiser Otto der Grosse. 1876; Uhlirz: Otto II. und III. I. Bd. 1902; Hirsch: Heinrich II. I–III. 1862–1875; Bresslau: Konrad II. I–II. 1879–1884; Steindorff: Heinrich III. I–II. 1874–1881; Meyer-Knonau: Heinrich IV. und V. I–V. 1891–1901; Bernhardi: Lothar. 1879; Bernhardi: Konrad III. 1889; Simonsfeld: Friedrich I. 1908; Toeche: Heinrich VI. 1867 (valamennyi a bajor akadémia Jahrbücher der Deutschen Geschichte című nagy vállalatában); Giesebrecht: Geschichte der deutschen Kaiserzeit. I–IV. 5. kiadás, 1881–1895; Inama-Sternegg: Deutsche Wirtschaftsgeschichte. I–III. Leipzig, 1891–1909; Dopsch: Wirtschaftliche u. sociale Grundlagen der europäischen Kulturentwicklung. I–II. 1912–13; Lamprecht: Deutsche Geschichte. I–III. 3–5. Aufl. 1910–1922; Riezler: Geschichte Bayerns I. Gotha, 1876; Doeberl: Entwicklungsgeschichte Bayerns, München, 1916; Büdinger: Österreichische Geschichte. I. Leipzig, 1858; Huber, Geschichte Österreichs. I. Gotha, 1885; Unlirz: Handbuch der Geschichte Österreichs und seiner Nachbarländer, Böhmen und Ungarn. I. Wien, 1927; Bretholtz: Geschichte Mährens bis 1306. München, 1912; Naegele: Einführung des Christentums in Böhmen. I–II. Wien, 1915–18; a többi szomszédos országok történetére: Hartmann: Geschichte Italiens im Mittelalter. III–IV. Gotha, 1911–1915; Romanin: Storia documentata di Venezia I–III. Venezia, 1853–1855; Kretschmayr: Geschichte von Venedig, I. Gotha, 1905; Heinemann: Geschichte der Normannen in Unteritalien. I–II. Leipzig, 1894; Šišić: Geschichte der Kroaten. I. Zagreb, 1917; Jirecek: Geschichte der Serben. I. Gotha, 1911; Slatarski: Gesch. der. Bulgaren. I. Leipzig, 1918; Grappin: Histoire de la Pologne. Paris, 1922; Rambaud: Oroszország története. I. Budapest, 1890; Pantenius: Geschichte Russlands. Leipzig, 1908; Kötzschke: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters. Jena, 1924; Grupp: Kulturgeschichte des Mittelalters. I–VI. Padeborn, 1923–1925. stb.