Népvándorlás.

A húnok megmozdulására s általában az ázsiai eseményekre a kínai évkönyvek (id. helyen) mellett Parker és Wylie id. m.; Hirth: Über Wolga-Hunnen und Hiungnu (Sitzungsberichte d. kais. Akademie Wien, 1899) és Zichy id. m.; a népvándorlás európai eseményeire Pallmann: Die Geschichte der Völkerwanderung. I–II. Gotha, 1863–1864; Bury és Seeck id. m.; Schmidt: Geschichte der deutschen Stämme bis zum Ausgange der Völkerwanderung. I–II. (Quellen u. Forschungen zur alten Geschichte und Geographie.) Berlin, 1904–1918; Alföldi: Der Untergang der Römerherrschaft in Pannonien. Berlin, 1924–1926 és Hogyan omlott össze a római védőrendszer Pannóniában. 1925. című műveket, továbbá az ismert világtörténeti feldolgozásokat használtam forrásul.

A keletázsiai és nyugateurópai események szünkronisztikus vizsgálata adott módot a nagy népvándorlás példátlanul álló katasztrofális hatásának magyarázatára, a hún-gót összecsapással kezdődő s valóságos kaosszá bonyolódott népkeveredés végső politikai okának megvilágítására.

Az európai Húnbirodalom bomlása után Kelet-Európában feltűnő népekről és népnevekről v. ö. a következő fejezetekhez idézett forrásokat és műveket, továbbá Darkó: A magyarokra vonatkozó népnevek. 1910; Hóman: A magyar nép neve. 1917; Marquart: Über das Volkstum der Komanen. 1914; Melich: Über den Ursprung des Namens Ungar. (Arch. f. slav. Phil. 1926.)

Az onogur-magyar azonosságot illetőleg a haza azonosságán kívül döntő bizonysággal szolgál a két nép nevének azonossága.

A magyar népet európai szomszédai – a politikai értelemben használatos türk név mellett – 840 óta a mai napig ungárnak (ungri, hungri, ungar, hungari stb.), a IX–XIII. századi arabok és perzsák pedig besgurdnak (basgird) nevezik. Az ungr > ungar népnév az onogur név VI. századi ungur alakjából szabályosan fejlődött névalak. Az eredetileg „törzs” (ok = oguz = ogur = nyíl, törzs) jelentésű oguz és ogur neveknek volt egy párhuzamos guz és gur alakja is. Előbbit önállóan használják a IX–X. században Ázsia és Európa határán tanyázó, később kún uralom alá került guz vagy uz népnek megjelölésére, de összetételben is előfordul (tokuzguz). A gur névalak csak összetételben fordul elő az önállóan is szereplő ogur mellett (otur-ogur = utur-gur, tokur-ogur = kuturgur, saragur, bes-ogur (bittogor) = bes-gur, bes-gurd, basgurd, basgird). Az uturgur, kuturgur, saragur, besgur analógiájára képzett s a VI. század közepén Zakariász rhetornál előforduló un-gur névalak szabályos megfelelője az on-ogur névnek. Ebből az ongur > ungur alakból a különböző európai nyelvek fejlődési törvénye alapján szabályszerűen alakultak ki a magyar nép nevének összes ismert változatai. (V. ö. a szöveghez mellékelt táblát.)