A NÉMET URALOM. BOCSKAY

I. Ferdinánd családi viszonyaira l. Huber id. m. Miksa király személyére a nagy irodalomból l. Robert Holtzmann, Kaiser Maximilian II. bis zu seiner Thronbesteigung (1527–64), Berlin, 1903, legrészletesebb belső rajz; Otto Helmut Hopfen, Kaiser Maximilian II. und der Kompromisskatholizismus, München 1895, következtetéseiben elavult; Viktor Bibl, Zur Frage der religiösen Haltung K. Maximilians II. (= Archiv für öst. Gesch. 106) 1918, sok, alaptalan következtetéssel; M. Koch. Quellen zur esch. des Kaisers Maximilian II. 1857, 1861, 2 kötet II. kötetben az 1570. speyeri országgyűlés, I. 86–109, az 1566. hadjárat leírása; igen fontos publikáció, a magyar belső viszonyokra és a török háborúkra is Viktor Bibl, Korrespondenz Maximilians II., I. Familienkorrespondenz 1564–66, 1916, II. 1921. A három testvér örökösödését és az országok felosztását legjobban előadja Josef Hirn, Erzherzog Ferdinand II. von Tirol, Innsbruck 1885, 1, 41. 1. V. ö. még Miksa vallásos életére A. Gindely, Quellen zur Geschichte der böhmischen Brüder (= Fontes rer. Austriac, II., 19.) 126. l. az augusztinusoknál, 184. l. a pozsonyi Úrnap-oktáváján tartott körmenetről. Az 1563. magyar koronázásra Holtzmannon kívül M. O. E., 4, 386. l. 1566-ra főként Bibl, Korrespondenz és Huber, id. m. 4, 262. l. Albert bajor herceggel való levelezése Bibl, Korr., 2. kötetben. A török-pápai viszonyokra l. W. E. Schwarz, Briefe u. Akten zur Gesch. Maximilians II., I. Teil, Briefwchsel des Kaisers mit Papst Pius V., Paderborn 1889, továbbá Pastro, Gesch. der Päpste, 8, 467, 539. ll.

Rudolf jellemére ma is leginkább használható Anton Gindely, Rudolf II. und seine Zeit, 1600–1612, Prag 1863, 2 kötet, továbbá a pápai követjelentések: Nuntiaturberichte aus Deutschland, főként J. Schweizer, Puteo in Prag 1587–89, és Alf. Visconte, 1589–91, A. O. Meyer, Ferreri és Serra, Berlin 1911–13, és F. Stieve, Briefe und Akten id. sorozata; a velencei követjelentéseket l. Alberi id. m. (Germania), 14. kötet és Fiedler id. m. 317. l.

A belső, rendi fejlődésre l. a M. O. E. köteteit, melynek bevezető részeit a VIII. kötetig bezárólag (1579-ig) Fraknóy Vilmos, azután Károlyi Árpád írta. Előadásom igen sokban eltérő következtetéseken alapul, mint Fraknóié, hasonlóképen eltérek a rendiség és királyság viszonyának felfogásában Andrássy Gyulától, akinek nagy művében, A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai, 2. kötet, 1905, 115. l. szerint a dinasztia „valódi gondolata” az, hogy a katonai érdekeket, az „osztrákok igényeit” felhasználhassa már a XVI. században arra, hogy az országban mindig legyenek a magyarok ellenfordítható idegen hadak. Andrássy is néha elfelejti, hogy a XVI. század főproblémája a török elleni védekezés volt s minden lehetőség csak ebből következve vált lehetségessé, Radéczi kir. helytartó 1576-i szereplésére l. M. O. E., 6, 140, 157, 161 stb. ll.; míg Radéczi egy politikai javaslatát „mefisztói inszinuációnak” mondja Horváth Mihály, Magyarország történelme 4, 376. l., addig ezt az állítást Károlyi Árpád jellemrajzzá fejleszti ki: Thököly Sebestyén megszerzi Késmárkot c. értekezése szerint (Századok 1878): „mefisztói jellemű”, sőt a Dobó-Balassa összeesküvésről írt, alább idézendő művében Radéczi „vérszopó jelleméről” beszél. Károlyi Bocskaynak vérontó erdélyi politikájában felismerte a politikai vonatkozást, és így nem keveri össze Bocskay „jellemével”. A magyar kamarának az udvari alá rendelése, azaz ennek megszigorítása kiderül az 1548. és 1569-i utasítások szövegkritikájából, Theodor Mayer id. m. 57. l. és Kérészy Zoltán, A magyar kamara stb. id. m. 172. ll.

Az országgyűlési ellenzék lassú kifejlődését és az ellenzéki felfogás objektumait illetőleg a főként a M. O. E. köteteiben kiadott anyagot iparkodtam realisztikusabban interpretálni. Károlyi Árpád már a 80–90-es években kifejlődött sérelmi politikát vélt találni, s 1598-ról beszélve, ott „minden tekintetben igazolt és jogos sérelmi politika” létét tételezi fel. M. O. E. 9, 18. l. Fraknóy Vilmos pedig már 1567-ről azt hiszi, hogy ott „a sérelmi politika már teljesen uralomra emelkedett”, M. O. E. 5, 87. l. V. ö. még Kérészy Zoltán, Rendi országgyűléseink tanácskozási módja, 1906, ahol több helyes megfigyelés található.

A Dobó-Balassa összeesküvést teljesen megvilágosítá Károlyi Árpád, Dobó István és Balassa János összeesküvése, Századok 1879, 398, 488, 564. ll., értékes még Szádeczky Lajos, Báthory István és egy magyarországi összeesküvés, u. ott, 1886, 851. l. Valkai verse idézet Valkai András, Az magyar királyoknak eredetekről való historiából, 1576. Az idegen kapitányok jelentőségéről egyik legkorábbi nyilatkozat Ernő főhercegtől, M. O. E. 6, 341. l. Juan Michiel 1571-i jelentése Fiedlernél, id. m. 277 s köv. ll., Tommaso Contarini-é 1596-ból Alberi, id. m. 14. kötet, 195 s köv. ll., v. ö. u. ott Della guerra in Ungheria col Turco.

*

A tizenötéves török háborúnak sajnos nincsen sem modern összefoglaló előadása, sem pedig a részleteket tisztázó, pragmatikus leírása. V. ö. Hammer és Zinkeisen id. műveit, ahol a török belső viszonyok rajzolvák, III. Murad trónraléptére stb. Zinkeisen 3. 383 s köv. ll. A háború hatását fekete színnel festette Salamon Ferenc, a török hódoltságról szóló nagy művében, mely e részben sem avult még el. A magyar kutatás inkább csak egyes haditények leírására korlátozódott, ezzel foglalkozó értekezések a Századok, Hadtört. Közlemények évfolyamaiban, v. ö. Rónai Horváth Jenő, Magyar hadi krónika, II. rész, 93. s. köv. ll., továbbá Acsády, a millenn. történet 5. kötetét, ahol az egyes értekezések idézvék. Istvánffy Miklós történeti műve részletes rajzot ad, hitelességére l. Holub József, Istvánffy Miklós historiája hadörténelmi szempontból, Szekszárd, 1909. l. Egyetlen kísérlete a háború pragmatikus feldolgozásának Alfred H. Loebltől, Zur Gesch. des Türkenkrieges v. 1593–1606 (= Bachmann-féle Prager Studien aus dem Gebiete der Geschichtswissenschaft, 6. és 10. füzet), Prag 1899, 1904, ami azonban a kérdés körvonalazása után már a második háborús évnél, tulajdonképen a háború kitörésénél, megszakad. A Drégely–Bakabánya közti harcokra, melyek tipikusnak tekinthetők l. Matunák Mihály szorgalmas és hasznos munkáját, Drégely és Palánk katonai szerepe a törökök alatt, 1552–93, Korpona 1901. Az ozmán birodalom rabszolga-állam természetét magyar vonatkozásban kiemelei Salamon Ferenc, id. 104. 1. m. – Dobsina pusztulását Pilcz egykorú leírása után előadta ugyanő, id. m. 98. l., Szikszó 1588-i megtámadására l. Rónai Horváth Jenő, id. m. 2, 107. l.

Rudolf szerepe az akták elfogulatlan vizsgálatából kiderül, v. ö. még Gindely és A. O. Meyer id. műveit. Rudolf törökellenes szerepét észrevette már Károlyi Árpád, M. O. E. 11, 255. l., ahol „ideális lendületét” említi.

VIII. Kelemen szerepére az egész irodalmat feldolgozta, s újabb levéltári adatokkal kiegészítette Pastor, id. m. 11. kötet, benne különösen az 5. fejezet: Bemühungen Klemens VIII. zur Abwehr der Türkengefahr, 198–229. ll. Fontos még a Pastortól különben részletesen felhasznált Fraknóy Vilmos, Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel, 3 (1903), 233 s köv. ll., továbbá az Erdélybe küldött pápai követek jelentései: Veress Endre, Relationes nuntiorum apostolicorum in Transsilvaniam missorum, 1592–1600 (= Mon. Hung. Vatic. II. 4. kötet), Budapest 1909, végül A. O. Meyer id. kiadása a Nuntiaturberichte közt. A kiállított pápai hadseregekre is ezek a munkák.

A háború jellegével, melynek alapvonása, hogy a nyugati hadtudományi elvek szerint vezették keleten, ahol más viszonyok voltak és hogy évtizedeken át zsoldosokkal végeztették, hadtörténelmünk, sajnos, nem foglalkozott. Én itt sem tehettem egyebet, mint a Hans Delbrück nagy hadtörténeti művében megrajzolt nyugati elveknek a magyar viszonyok közt való érvényesülését és – természetes csődjét próbáltam megértetni. A zsoldosok használhatóságával, speciálisan a tizenötéves háborúban, igen sokan foglalkoztak az egykorúak közül is, az erre vonatkozó, Magyarországon általában hiányzó irodalom és levéltári anyag feldolgozva Jos. Karl Mayr, Die Türkenpolitik Erzbischof Wolf Dietrichs v. Salzburg (= Mitteilungen der Gesellschaft für Salzburger Landeskunde, 1912, 181. l., 1913, 193. l.) szép művében; a császári ezredekről, összeállított módjukról, valamint a Magyarországon alkalmazott idegen erőkről l. Heischmann id. művét. A német birodalmi viszonyokra, amennyiben birodalmi gyűlésekkel összefüggnek, még mindig Häberlin id. m. a tájékoztató. Ezredesi Bestallungsbrief formájára l. gróf Schlick Sebestyén kinevezését, Böhmische Landtagsakten 8, 307. l., 1593-ból. A birodalmi zsoldosok ráncbaszedésére l. Häberlin id. m. 4, 52. l. 1559-ből, az 1570. speyeri országgyűlés határozataival együtt publikált „erneuertes Reiterrecht”-re u. itt, 8, 201 és 311. ll.; az ausztriai tartományokon való átvonulás bajaira Heischmann id. m. 35. l., a csehekre Böhmische Landtagsakten, 9. 365, 367. ll. A Ciancherotti-század történetére az A. O. Meyer-től kiadott nunciusi jelentések 118, 145, 216. ll., továbbá e viszonyokról Serra és Ferreri nyilatkozatai, u. ott, 69, 482. ll. Schlick ezredére l. Böhm Landtagsakten 8, 61, 93, 559 stb. ll. A bivouac-táborhelyekre l. M. O. E. 9. 208. l. A haditanács nyilatkozatai a magyarság elnyomásáról u. itt 10, 145, 357, 437. ll., Mátyás főhercegé 9, 467. l. A kiállított katonaság összes számára, költségeire töredékes adatok, így pl. Ortelius redivivus continuatus (Chronik des ung. Friedens- und Kriegswesens) Frankfurt a. M., 1665, 1., 190, 196, 338. l. Häberlin, 18, 225. l., Loebl id. m., 2, 33, 34. ll., Hurter, K. Ferdinand II. und seine Eltern, 3, 68 s köv. ll., osztrák segély u. itt. 3, 97. ll., spanyol segély 3, 105. l., olasz segély 105. l., pápai 107. l., u. itt 4, 348. s köv. ll. Ferdinánd szégyenletes kanizsai vállalatának leírása; továbbá Böhm. Landtagsakten, 9, 214, 10, 109, 238, 379. ll. A pápai, spanyol, osztrák, birodalmi stb. segélyt kiszámítá már Károlyi Árpád, M. O. E. 12, 138, 144, 203 stb. ll.

A magyar hadiadó változataira l. Acsády, A magyar adózás története 1598–1604. mellett, a M. O. E. köteteit, így 8, 270; 9, 7. l., 10, 121, l. stb. Nádasdy és Pálffy tervére M. O. E. 9, 7. s köv. l., s az 1599 : 6. art., Thurzó és Pethe 1604-i tervére M. O. E. 10, 352, 355, 363. ll., továbbá Károlyi Árpád, A huszonkettedik artikulus (= Budapesti Szemle 1889-ből, különnyomat). 6, 7, 11. A magyarok zsoldját leszállító, illetve limitáló országgyűlési határozatra: 1595 : 30, 1596 : 20. art. Az egyes vezérek közül Mansfeldre tanulságos, Nic. Gablmann, Mansfeldiana militia Hungara, Frankfurt 1597, (Gablmannra Stauffer alább id. műve és Thallóczy Lajos, Gablmann Miklós császári hadi történetíró emlékezete, Budapest 1897.) Gablmann kiadatlan hadi naplóit a bécsi udv. levéltárból több helyütt felhasználta Takáts Sándor id. műveiben; l. továbbá Hans v. Zwiedineck-Südenhorst, Ruprecht v. Eggenberg, ein österr. Heerführer (= Mitteilungen des histor, Vereins für Steinermark, Graz 1878); Albrecht Stauffer, Hermann Christoph Gr. v. Rusworm, München 1884, benne exkurzusok Gablmann, az egykorú Zeitungok, Bassompierre hitelességéről stb., Mémoires du Maréchal de Bassompierre, Cologne 1665, 1, 71, 82 s köv. ll. (v. ö. Szekfű Gyula, Rusworm „gyáva” magyarjai, Napkelet 1927, I. 426. l.); Basta rövid életrajzát l. iratai kiadásában. Veress Endre, Basta György hadvezér levelezése és iratai (1597–1607), akadémiai kiadás, I. kötet, 1909; több jellemző adat Thurzó György levelezésében: (Kubinyi Miklós), Bethlenfalvi gróf Thurzó György levelei nejéhez, két kötet, Budapest 1876. A német birodalmi hangulatokra l. Stieve id. Briefe u. Akten, 4. kötet 197, 216, 228 stb. ll., 5. kötet 349, 403 stb. ll.

*

A Bocskay-felkelésnek mai napig sincs megírva története, sem az egyes tényeket megvizsgáló és verifikáló, pragmatikus története, sem pedig a nagy összefüggéseket rekonstruáló szintézise. Aki erre ma egyedül hivatva volna, Károlyi Árpád, megelégedett az országgyűlési iratok bevezetéseiben, melyeket ő tett egyszerű tárgyi magyarázat helyett monumentális feldolgozásokká, a felkelés közjogi és diplomáciai oldalainak kidolgozásával. Lencz Géza könyve, Der Aufstand Bocskays u. der Wiener Friede, eine kirchenhistorische Studie, Debrecen 1917, önállóság nélkül támaszkodik Károlyi művére. A felkelést előidéző okokat leginkább Károlyi fejti ki, aki enemű leírásaiban a XVI. század második felének katonai, pénzügyi, közjogi viszonyaira is rendkívül értékes megfigyeléseket közöl.

A szövegben említett tatárjárások története, sőt bibliográfiája sincsen megírva. V. ö. Zsilinszky Mihály, Csongrád vármegye, 1, 188. l.; Karácsonyi János, Békés vármegye története, 1, az 1596-i tatárjárásra; Szücs István, Debrecen története, 1, az 1594-i tatárjárásra; sok adat az 1600 körüli pusztulásokra Győrffy Istvánnál, A feketekörös-völgyi magyarság települése, Budapest 1914, amely műnek egyébként is úttörő voltára l. a köv. kötetet. A nagybirtok szerepét a fölkelés előkészülésében a XVI. századról való egész felfogásom következményeként fejtem ki. Zrinyi Györgyre (és Pálffyra is, kiről, rokona lévén, Illésházy nem beszél egészen őszintén) l. Illésházy István följegyzéseit, 1592–1603, kiadta Kazinczy Gábor, akadémiai Mon. Hung. Hist. II. 7. kötet, 1863, 16. l. A birtokjogi sérelmet legrészletesebben kidolgozta Károlyi Árpád, a M. O. E. id. köteteiben, továbbá Illésházy István hűtlenségi pöre, Budapest 1883, egészen új adatokat és részben új felfogást hozó, igen értékes művében; l. továbbá Acsády Ignác, A pozsonyi és szepesi kamara, 17 stb. ll., különösen pedig M. O. E. 11, 274 stb. ll. 12, 344 stb. ll. A fiskális pörök jegyzékét különben a bécsi béke 12. artikulusa is adja, nem valószínű, ismert adataink alapján, hogy abból lényegesebb jelentőségű esetek kimaradtak volna; v. ö a fiskális pörök erdélyi szükségességére Basta és társai jelentését, Archiv de Vereins für siebenbürg. Landeskunde 1850, II. 86. l. Illésházy perére l. Károlyi Árpád id. művét, alakjára, fönt id. följegyzéseit, továbbá Jászay Pál, a sz. k. városok szavazatjoga országgyűléseken, Pest 1843, akinek művét Károlyi, Illésházy stb. id. műve, 43. l. iránymunkának tartja és hibáztatja, hogy a polgárságért rajongó reformer lévén, szem elől téveszti az 1600. körüli felfogást. Szerény nézetünk szerint viszont Károlyi igen is követi Illésházy, majd a felkelők ez ügyben tanúsított nézeteit, amelyeket azonban úgy a kormány, városok, mint a magyar urak, így Thurzó György sem mindig helyeseltek. Előadásomban Jászayhoz inkább vissza kellett térnem, mint ezt Károlyi tette, azon meggondolásból, hogy a fiskális pör ez áldozata és utólagos társai is csak egy részét képezték a nemzetnek, mely ekkor még javában a rendi dualizmus formájában élt, s így a jogi kérdések sem ítélhetők meg teljes biztossággal. Az erdélyi analogiákra l. Szilágyi Sándor, E. O. E., 5. 162, 175, 192, 235, 251, 266. ll. és az szász Archiv fent id. helyét. A valláskérdésre nézve l. Joannes Ribini, Memorabilia Augustanae confessionis in regnoo Hungariae, 1787, 324. l.: „Re enim vera, religio praetextus magis, quam vera seditionis causa fuerat, quam-quam praetextus ille, ad inflammando animos plurimum valebat.” Károlyi Árpád id. mondata: A huszonkettedik artikulus, 12. l. A kassai eset minden e korral foglalkozó történeti műben: de hogy Forgách Ferenc püspök távol állt a dolog előidézésétől ezt Károlyi mutatta ki u. itt és M. O. E. 10, 375 s köv. ll. A tokaji 1603-i jellemző eset u. itt 14. l. Az osztrák örökös tartományokbeli ellenreformációra nagy irodalom van, v. ö. Hurter id. m. továbbá Huber id. m., Uhlirz id. m. 203 s köv. ll.; sok magyar adat is Hammer-Purgstallnál, Khlesls, des Kardinals... Leben, 4 kötet, Wien 1847–51. – Basta panasza vallonjaira, Veress, Basta id. levelezése, 2, 616. l. – Az 1604. országgyűlés vallási dolgaira l. Károlyi, M. O. E. és A huszonkettedik artikulus, id. műveit; a protestáns rendek tiltakozása M. O. E. 10. : 93, 523. ll. (Károlyi extenzive magyarázza: a szabad vallásgyakorlatra mai értelemben). A királyi befolyásnak a törvények szövegezésénél való érvényesülésére l. az 1588, 1597, 1599, 1600, 1603. országgyűlések iratait a M. O. E.-ben.

Bocskay Istvánnak sincs életrajza, régi történetünk életrajzbeli szegénysége általában megnehezíti a reális szemléletet. Egyéniségének megítélése változott a korokban, a két végletet Jakab Elek és Károlyi Árpád alkotják, az első tisztán egyéni morál szempontjából nézi, és súlyosan elítéli az 1594. évi vérengzés matt: „Bocskayra nézve az 1595-i vérengzés bűnrészességének vádja az, melyért a történelem súlyos ítélete terheli... Ő elnézte, hogy zsarnok ura a hon legjobbjait kora sírjokba temettesse, s nagy emberekben, bölcs államférfiakban árvává és szegénnyé tegye azt. A meggyilkoltak birtokait is adományul fogadta el. Ez, valamint ura zsarnok akaratába beleegyezése a közerkölcsiség ellen van, mely megrontja a hazát, megalázza a nemzetet, s közmegvetés tárgyává teszi azt, aki elköveti és elkövettetni engedi”, Jakab Elek, Új adatok Bocskay István életéhez, Századok 1894, 771. l., akinek felfogásában háromszáz év mulva jelenik meg a ressentiment, mellyek az erdélyiek Bocskay ellen viseltettek. Károlyi Árpád, Bocskay és a bécsi béke, Századok 1907, 1. l. bár egyéniségéről megállapítja, hogyha néhány hiányzó elektron volna benne, akkor ő volna „a Principe (Machiavelli) turáni, brachykefal típusa”, egész egyéniségét mégis inkább a bécsi béke eredményein át jellemzi, anélkül, hogy kiterjeszkednék arra, minő része volt azokban Bocskay személyes akaratának és tetteinek. A bécsi béke szerinte „kulturtörténeti nagy esemény”, „a vallás, a lelkiismeret szabadságának a magyar államot igazgató alapelvek közé való törvényes beiktatása”, Európát megelőzőleg, továbbá „államjogunk fejlődésének egyik fordulópontja”; a pozsonyi unió a pragmatica sanctio előfutárja; az alkotmányos fejlődés dolgában igen kiművelt érzékkel jegyzi meg, hogy a bécsi béke az első kompromisszum az uralkodóház magánjogi, s a rendek közjogi felfogása között.

Báthory István birtokainak pusztításáról Illésházy id. följegyzései 91. l.; Bocskay birtoktörténetére l. Jakab Elek id. művét. A hajdúkapitányok névsora több helyütt is meg van, Rácz nevű és rác eredetre valló, mindegyikben majdnem egyharmad, pl. Schreiber Mihály, illetőleg a korponai követek naplója az 1606. kassai országgyűlésről (= Győri Történelmi és Régészeti Füzetek 3, 1865, 127. l. és M. O. E. 11, 830. l.), a hajdúkra l. a köv. kötetet. A hajdúkapitányok szerepe a gálszécsi, kassai gyűléseken a M. O. E. 10-ben. A szerencsi gyűlés története s iratai M. O. E. 11-ben. Némethy és Lippay proklamációját l. Ribini id. m. 329. l. A Querelae, excusationes cum protestatione regni Hungariae praesertim partium superiorum coram Deo et toto orbe Christiano, kiadva M. O. E., 11, 168, vallási része 175. l.

Úgy Bocskay egyéniségére, mint a korszak nagy tendenciáira legértékesebb kútfőnk az ő gyökeres magyarságú levelezése Illésházyval, a köpcsényi levéltárból kiadta Szilágyi Sándor, Bocskay István és Illésházy István levelezése, Tört. Tár 1878, 1, 274, 585. ll., v. ö. továbbá Szilágyi Sándor, Illésházy és más főurak levelezése, u. ott. 1878. 819. l., az idézetek e publikációkból valók. Rendkívül értékes kútfő még Homonnai Drugeth Bálint naplója, kiadva Tudománytár, 1839. V.-ben, ebből is több idézet van a szövegben. November 12-e leírása Homonnainál 371–372. ll. továbbá Bocatiusnál, Commentatio epistolica de legatione, kiadva Bél, Apparatus 1735.

Thurzó György és társai tiltakozása a bécsi béke országszétszakító hatása ellen M. O. E., 12, 704. l. Illésházy utolsó levelezése ez ügyben Bocskayval Tört. Tár 1878, 635. l. A királyi megerősítés dolgát, a dátum kivakarásával és újra beírásával együtt, rendkívüli elmeéllel és a teljes anyag alapján tisztázta Károlyi Árpád, M. O. E., 12, 332. s köv. ll., 571. l. Bocskay országgyűléseire, azok összetételére és hangulataira ugyancsak ő nála fölös számmal adatok, így a protestáns predikátorokra M. O. E., 11. 588, 625. ll., a hajdúk részvételére u. itt. 11, 620. l. Az örökös tartományokkal folytatott tárgyalásokra u. itt. 12, 367. l., a vallási kérdésre u. itt, 12, 150–194. ll., Illésházy ez ügybeli szerepére 165, 172, 173. ll., az 1606. augusztusi kassai tárgyalásra 297. l., Illésházy magatartására Trencsénnel szemben l. Károlyi id. Illésházy könyvét, 24, 42. ll. Szövegbeli felfogásom az egész XVI. századbeli vallási kérdésnek a VI. fejezetben található előadásából következik. Mátyás főhercegnek 1606 szeptember 29-i nyilatkozatát l. M. O. E., 12, 699. l., a szélső protestáns követelésekre l. u. itt 184. l. Khleslnek a magyarságot illető szidalmai Hammer és M. O. E.-ből, a kassai bíró lányáról elmondta már Szalay László, Magyarország története, 4, 491. l. Basta vasvesszőjét l. Veress Endre id. Basta levelezése 2, 765. l., a végső Illésházy-idézet Tört. Tár. 1878. 640. lapról való.