KÚTFŐK ÉS IRODALOM

A POLGÁRHÁBORÚ STB.

I. Ferdinánd korszakára a korábbi magyar történetek: Pray, G., Annales regum Hungariae, pars V., Vindobonae 1770, Katona, St., Historia critica regum Hungariae, stirpis Austriacae 20–22.; Szalay László, Magyarország történet, II. kiadás 1865, 4. kötet; Horváth Mihály, Magyarország történelme, az új dolgozat II. bővített kiadása, 1871. 4. kötet; Geschichte von Ungarn, v. J. Aur. Fessler, II. vermehrte u. verbesserte Auflage, bearbeitet v. Ernst Klein, 1874, 3. kötet, részletes kútfői apparátussal; Alfons Huber, Geschichte Österreichs, Gotha, 1892, 4. kötet; a magyar történetre is bibliográfiát nyujt Franz Krones, Handbuch der Geschichte Österreichs von der ältesten bis zur neuesten Zeit, Berlin, 1878, 3. kötet, továbbá Karl u. Mathilde Uhlirz, Handbuch der Geschichte Österreichs u. seiner Nachbarländer Böhmen u. Ungarn, I. 1927. A Magyar Nemzet Története, szerkeszti Szilágyi Sándor, 5. kötete: Acsády Ignác, Magyarország három részre oszlásának története, 1526–1608, 1897, a mult nemzedék történeti felfogásának és módszerének megfelelő, ma is használható feldolgozás. A többi feldolgozásai az egész magyar történetnek, így a Szalay–Baróti-féle és Acsády kétkötetes műve, nem nyugodnak kielégítő kútfői alapokon, sem pedig felfogásban újat és maradandót nem hoztak. Itt is ki kell emelnünk, mint e munka korábbi köteteiben, azt a sajnálatos tényt, hogy magyar történeti bibliográfia mai napig nincsen. Egyedül az idegen nyelven megjelent történeti könyvekről vannak összeállításaink: így Robert Gragger Bibliographia Hungariae, I. Historica, Verzeichniss der 1861–1921 erschienenen, Ungarn betreffenden Schriften in nichtungarischer Sprache (= Ungarische Bibliothek III, 1.) Berlin, 1923. és Count Paul Teleki, The evolution of Hungary and its place in European History, Newyork 1923.

A mohácsi vész utáni eseményekre: Jászay Pál, A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után, 1, Pest, 1846. (sajnos, több kötet nem jelent meg), a bécsi levéltár anyagának rendkívül éleseszű, pontos feldolgozása; Stan. Smolka, Ferdinand I. Bemühungen um die Krone von Ungarn (= Archiv für öst. Geschichtsquellen, 57); Szalay László, Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században, 1859, benne: János király és az európai hatalmasságok, 1526–28, Werbőczy István és Verancsics Antal, Szolimán és János Zsigmond 1540-ben; János király és Werbőczy jellemrajzát Szalay e munkájára támaszkodva dolgoztam ki.

Aktapublikációk a belső viszonyokra és a külföldi diplomáciai helyzetekre: G. Pray, Epistolae Procerum regni Hungariae, pars I–III. Posonii 1806, a két első kötet Ferdinánd korára; olasz iratok, velenceiek: Fiedler, Relationen venetianischer Botschafter, 16. Jh. (= Fontes Rer. Austriac. II. 30. kötet, 1870), a bécsi velencei kötetek finalrelatiói a XVI. századból; Alberi, Relazioni degli ambasciatori Veneti al senato vol. 1, 3 (Konstantinápolyból), 4, 7, 8, 14, G. Turba, Venetianische Depeschen vom Kaiserhofe, 1–3. köt. a folyó jelentéseknek abbamaradt kiadása; Nuntiaturberichte aus Deutschland, I. sorozat, 1–12. kötet, 1533–52, a 4. kötetben Aleander naplója; K. Lanz, Korrespondenz des Kaisers Karl V., 3 kötet, 1844–46; Weiss, Papiers d’état du cardinal de Granvelle, 9 kötet, 1841–52; Gévay, Urkunden und Aktenstücke zur Geschichte des Verhältnisses zwischen Österreich, Ungarn u. der Pforte im XVI. und XVII. Jahrh., Wien 1840–42, két kötet. Druffel, Briefe und akten zur Gesch. des XVI. Jh. mit besonderer Rücksicht auf Bayerns Fürstenhaus, 4 köt. 1873–96; Muffat, Correspondenzen u. Aktenstücke zur Gesch. der polit. Verhältnisse der Hge Wilhelm u. Ludwig v. Bayern zu Kg. Johann v. Ungarn (= Quellen zur bay. u. deutschen Gesch., 4, 1857); francia (és török, olasz) kapcsolatra: E. Charriére, Négociations de la France dans le Levant 1, 2, Paris, 1848; Ribier, Lettres et mémoires d’estat, 1, 2, Paris 1677, nagy török, osztrák, oláh, lengyel vonatkozású anyagot ad Hurmuzaki, Documente privitóre la Istoria Românilor, 1891-től, I. Ferdinánd korára I. 1, II. 3, 4, III. 5, VIII., XI., XV. 1., Suppl. I. kötetek; a lengyel kapcsolatra: Acta Tomiciana, 8–13. kötet, 1526–31-re; a német Reichstagsakten újabb, XVI. századi sorozata még nem ért el 1526-ig, a birodalmi gyülések tárgyalásaira ezen kiadás hiányában Lünig, Teutsches Reichsarchiv, 24 kötetéből a pars generalis kötetei; Neue des heil. röm. Reichs gehaltene Reichstäge, Abschiede u. Satzungen, Mainz 1660; nagy tömeg kiadatlan irattal készült kútfőszerű története a birodalmi gyűléseknek: D. Franz Dominicus Häberlin, Neueste Teutsche Reichsgeschichte, 1–22. kötet, 1774 stb.; igen sok birodalmi, spanyol, olasz, török vonatkozás a szövegeket nem in extenso közlő Calendar of State Papers köteteiben, főként a Spain kötetekben. A magyar belső történetre Fraknóy Vilmos kiadásában a Magyar Országgyűlési Emlékek első 4 kötetet 1874-től kezdve; Bunyitay V., Rapaics R., Karácsonyi J. (később mások is), Egyháztörténelmi Emlékek a magyarországi hitújítás korából, 5 kötet, 1902-től, igen értékes köztörténeti anyaggal; szintén magyar anyagot közöl Hatvani Mihály (= Horváth Mihály), Magyar történelmi okmánytár a brüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból, Pest 1857-től, 4 kötet (M. Tud. Akadémia kiadása), Simonyi Ernő, Magyar történelmi okmánytár londoni könyv- és levéltárakból, Pest, 1859 (u. ott), Szalay László, Verancsics Antal m. kir. helytartó esztergomi érsek összes munkái, 12 kötet, Pest 1857-ből (u. ott), nagyszámú diplomáciai, politikai vonatkozású akta kiadása. Šišić, Acta comitialia regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae, 1–4. kötet, 1912-től kezdve. A többi kisebb publikációt a maga helyén fogom felsorolni.

Általános vonatkozású feldolgozások: Ranke, Deutsche Gesch. im Zeitalter der Reformation, 8. kiadás, 1909. 6 kötetben; Fr. v. Bezold, Gesch. der deutschen Reformation, 1890 (= Oncken, Allgem. Gesch. in Einzeldarstellungen III. 1.); E. Fueter, Gesch. des europäischen Staatensystems 1492–1559 (= Below–Meinecke, Handbuch der mittelalterlichen u. neueren Gesch., Abtlg. II.), 1919, az új irodalommal, de az egyes munkák megítélésénél gyakran felületességgel; nagy tömeg magyar történeti anyagot szolgáltat J. Hammer, Gesch. des osmanischen Reiches, Wien, Pesth 1827, 10 kötet, a 9. és 10. kötetben értékes kimutatásokkal és bibliográfiával; Joh. Wilh. Zinkeisen, Gesch. des osmanischen Reiches in Europa (Heeren u. Ukert, Gesch. der europ, Staaten, Gotha), 2. és 3. kötet, 1855; N. Jorga, Gesch. des osmanischen Reiches, (Lamprecht, allgemeine Staatengeschichte, I. Abtlg, 37. sz. Werk), Gotha, 1909, hiányos kútfői alapokon; az oláh történetre N. Jorga, Gesch. des rumänischen Volkes im Rahmen seiner Staatsbildungen, Gotha 1905, két kötet (= Lamprecht id. vállalata) –; a lengyel történetre használható összefoglalás E. Zivier, Neuere Gesch. Polens, Gotha 1915 (= Lamprecht id. vállalata).

Az egykorú irodalomban eligazodáshoz fontos Gr. Apponyi Sándor, Hungarica, Magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok, 1. kötet, XV. és XVI. század, 1900; Szabó Károly nagy műve, Régi Magyar Könyvtár, 1., 2., 3., és 3., 2. kötetek, 1879–1898., a török-magyar vonatkozású irodalomra Hammer id. m. két utolsó kötete és Albert Howe Lybyer, The Government of the Ottoman Empire in the time of Suleiman the Magnificent, Cambridge 1913. (= Harvard Historical Studies, volume XVIII.), inkább csak a nyugati kútfők összeállítása. A régebbi bibliográfiai segédkönyveket, tudóslexikonokat, életrajzi lexikonokat, régi, tárgyak szerint készített könyvjegyzékeket (pl. egyetemek és nyomdák történetét), hírlapok és röpiratirodalom segédkönyveit a fenti munkák idézik. Itt csak az életrajzi lexikonok közül az Allgemeine Deutsche Biographie említendő meg, melyben részletes, bibliográfiával felszerelt életrajzai találhatók a Magyarországon szerepelt németeknek, pl. a Habsburg-család tagjainak. Magyar életrajzi lexikon mai napig sincsen, s úgylátszik, mintha történetírásunk észre sem venné ennek a hiányát, ami pedig nagyon is érezhető. Nem pótolhatja sem Szinnyei József nagy vállalkozása, a Magyar Írók Élete és munkái, 14 kötet, 1891-től, sem pedig Budai Ferenc Polgári lexikona 3 részben, II. kiadás, Pest, 1865, mely a XVI. század végéig élt történeti személyekre állítja össze, kritika nélkül, a nyomtatott anyagból az életrajzokat.

Áttérve az Első fejezet elmondott anyagára, Jászay előadását l. id. m. 5., 11. l. – A szittya-mozgalomra, l. Andreas Cricius jelentéseit, Acta Tomiciana 8. köt., 258–269., 272. l. – A Zápolyai-családi birtokra, l. Joh. Christian v. Engel, Geschichte des Ungarischen Reichs und seiner Nebenländer, Erster Teil, Halle, 1797, 17. laptól kezdve Ernuszt Zsigmond kir. kincstartó számadásait, hol a Zápolyai-birtokok portaszáma megyénként fel van tüntetve; adatait felhasználta Acsády Ignác, Régi magyar birtokviszonyok 1494–1598 (Akad. Ért. a tört. tud. köréből, 1894); a Zápolyai-várak és falvaik névsora összeállítható Csánki Dezső, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, 4 kötetes, nem teljes nagy műből, ahol azonban a korábban megjelent kötetek aránylag kevesebb adatot tartalmaznak; ezért voltam kénytelen használni azt a Zápolyai-birtokjegyzéket is, mely az Országos Levéltárban, Neoreg. Acta, fasc. 1596, n. 16. alatt található. A Zápolyaiak felsőmagyarországi birtoktestére, l. Demkó Kálmán, Felsőmagyarországi várak és várbirtokok a XVI. században, Hadtörténelmi Közlemények, 1914, 210. l. A familiaris szervezet politikai jelentőségeire, l. a Negyedik Fejezet jegyzeteit.

A kettős királyválasztásra, l. Smolka, Jászay id. m., továbbá Szerémi György, II. Lajos és János királyok házi káplánja Emlékirata Magyarország romlásáról, kiadva Wenzel Gusztávtól, M. Tud. Akadémia, Pest, 1857, túlzásokkal, mesékkel, rágalmakkal, félreértésekkel teli előadás, melynek hitelességét részleteiben a róla eddig írt több histórikus, így Dudás Gyula, Erdélyi László és Szádeczky Lajos sem döntötte el. Különböző jelentések Marino Sanudo és Acta Tomiciana és Muffat id. művekben. A Habsburgoknak a magyar trónra vonatkozó szerződéseit l. Casparis Ursini Velii de bello Pannonico libri X., ed. Ad. Franc. Kollar, Vindobonae, 1762 az Auctarium diplomaticumban; Ferdinánd és János jogigényeinek részletes előadására, l. Beatus Videmann memorandumát az olmützi tárgyalásokról, ed. G. Pray, Annales, pars V. 135. l. – Ferdinánd ígéreteire és kiadott okleveleire, l. Jászay idézett m. 197., 262–1264. II., Batthyányi Ferenc külön kontraktusa kiadva Emil Laszowsky, Monumenta Habsburgica regni Croatiae, Dalmatiae, Slavoniae, vol. 1., 26. l.; János kinevezésének jegyzékét, l. Jászay id. m. 240. l. Báthory István id. részlete Magy. Tört. Tár, 8., 1861, 213. l

János diplomáciai működésére l. Szalay, Adalékok c. id. művét, továbbá id. francia és angol kiadványokat, a kezdetekre l. Török Pál, A mohácsi vész diplomáciai előzményei (Mohácsi Emlékkönyv, 1926. 141. l.), továbbá a francia viszonyra J. Ursu, La politique orientale de François Ier, 1515–1547, Paris 1908. V. L. Bourrilly, Antonio Rincon etc. Revue historique 1913, 113, 164, 268. l. A fontanebleaui szerződést l. Charriére id. m. 1, 162. A német birodalmi fejedelmekkel való érintkezésére jellemző Pack Ottó doktorral való találkozása, l. Ranke id. m. 3, 27. l. V. ö. még Ascan Westermann, Die Türkenhilfe u. die politisch-kirchlichen Parteien auf dem Reichstag zu Regensburg 1533. (Heidelberger Abhandlg. zur mittleren u. neueren Gesch. 85.), főként a bajor kancellár, Leonhard v. Eck tárgyalására. János török szövetségét egészben véve Szalay Lászlót, id. m., követve ítélem meg. Lasky hadüzeneteit, Denunciatio belli, l. Acta Tomiciana 10, 184. stb. l., Rinconnak Jánossal együtt futására u. itt 168. l. János 1527. utasítását a Regenburgba küldött Bánffy Jánosnak l. Tört. Tár 1883, 291. l. A török várak 1529-i őrségét l. Laszowsky id. m. 1, 151. l. A velencei köztársaság törökbarát politikájára e napokban l. Acsády, Millenn. történet, 5, 63, 1. az itt hivatkozott iratok regestáit kiadta Óváry Lipót, A Magy. Tud. Akadémia történelmi bizottságának oklevélmásolatai, II. füzet, 1894, 13. s köv. 11. Lasky konstantinápolyi tárgyalásaira l. az ő naplóját, Katona Hist. crit. 20, 260–332. l., továbbá Kretschmayr Henrik, Gritti Lajos (Tört. Életrajzok), Budapest 1901. Az 1529-i török hadjáratnak felsorolt eseményeire l. Frangepán Ferenc 1532 aug. 17-i levelét, Egyháztört. Emlékek 2, 203–209. l., továbbá Várdai érsek levelét és memorandumát u. ott 1, 499. és 506. l.

A Jánossal szemben gyakorolt török politikának változásaira l. Thúry József; A török hódítás kezdete Magyarországon, Századok 1893, 559. l., u. itt. az 1541-i fetnáméból idézett rész, Szolimán visszatérésére. A hún-török-bolgár analógiára l. Hóman Bálint előadását a jelen munka I. kötetében. A déli végek pusztulása a felsorolt iratgyüjteményekből megállapítható. A makói jelenetre l. Szalay id. m. 143. l. Frangepán Ferencre l. Sörös Pongrác: Frangepán Ferenc kalocsai érsek, egri püspök, Századok 1917. 429. és 545. l. és az ott felhasznált irodalmon kívül különösen Aleander pápai követ naplóból a reá vonatkozó helyek: Nuntiaturberichte I. 4. kötet, 239. laptól, melyek részben újra leközölve az Egyháztört. Emlékek 3. kötetében; Magyarországból elvágyódására l. Károlyi Árpád, Adalék a nagyváradi béke s az 1536–38. évek történetéhez, 1879. 25. l. – Brodaricsra l. Székely Samu, Brodarics István levelei u. ott 1908, főként 270, 280, 323, 327. II.; u. attól, Brodarics István szereplése János király oldalán, u. ott 1914, 34. l. – a két főpapnak törökbarát és pacifista politikáját mindezen adatok tekintetbevételével dolgoztam ki. – A délszláv eredetű világi urakra l. Zsilinszky Mihály, Patócsy Ferenc, Századok 1888, 611. és 714. l., ugyanerről Karácsonyi János, Századok 1889, 130. l.: jellemző részletek az egyes urakra Francesco della Valle Padovano emlékiratában ed. Nagy Iván Magy. Tört. Tár 3 (1857), a rác urakra Karácsonyi János, Békés vármegye története I. kötetében, Márki Sándor, Arad vármegye és Arad története, I. kötet, 1892; Iványi István, Szabadkasz. sz. kir. város története, 1. kötet, 1886; Pesty Frigyes, A szörényi bánság és Szörény vármegye története, 1. kötet, 1877. és a 3. kötetbeli oklevéltár; Oltványi Pál, A csanádi püspöki megye birtokviszonyainak rövid története, Szeged 1867; Borovszky Samu, Csanád vármegye történet, I. kötet, 1896. – A fekete emberre l. az aktákon kívül Smolka Szaniszló, Fekete Iván, Századok 1883, 1. l.; Szentkláray Jenő, Csernoevics Nenád (Iván cár), fekete ember történetéhez, Tört. Tár, 1885, 504. l. mindkettő érdekes történetírásunktól eléggé nem méltatott felfogással, Perényi Péter levelei az erdélyi százakhoz ed. Hurmuzaki XV. 1. kötet 296. l., végül Szentkláray Jenő, a dunai hajóhadak története 100. s köv. l. helyesen ismeri fel e korszak elrácosodását.

János királyról három fontos jellemrajz maradt fenn: Mindszenti Gábortól, kiadta Gróf Kemény József és Kovács István Erdélyország történeti tára, 1., 7. l. 1837; Szerémié, id. h.; Verancsics Mihályné, Verancsics Antal id. műve, l., ezekből és egyéb adatokból kell jellemét kombinálni. Vebőczinek sajátkezű hosszú feljegyzései közönséges periratokon a Nemzeti Múzeum levéltárában, főként az ott őrzött Perényi családi levéltárban. – Grittire Kretschmayr id. műve, a döntő okiratok kiadva Pray, Epistolae Procerum l. 367. és Katona Historia critica 20, 707; v. ö. továbbá Szalay, Magyarország története, 4, 159, Gévay id. m. adataival; Horváth Mihály, id. m. 4, 96 bár Szeréminek túlságosan is hitelt ad, aki itt látható örömmel rágalmazza királyát, mégsem vonja le a következtetések. Továbbá Francesco Della Valle id. emlékirata, Agostino Museo Tarvisini emlékirata Magy. Tört. tár 3 (1857).

Győr felégetésére Egyháztört. Emlékek 3, 238. l. A polgárháború pusztításaira l. a lőcsei krónikákat: Hain Gáspár lőcsei Krónikáját, ed. Bal Jeromos, Förster Jenő, Kaufman Aurél, 1910–13. Lőcse; Conrad Sperfogel, Annales Scepusiense a leibici Krónikát, a késmárki memorabiliát, ezek kiadva Wagner, Car., Annales Scepusii 1774. II. kötetében, továbbá Bruckner Győző, A Szepesség zsarolói a XVI. század első felében. Közlemények Szepes vármegye multjából, 5, 26. l., különösen tanulságosak u. itt. 8, 62. l. Basó Mátyás murányi portyázásaira vonatkozó adatok, Szepesdaróc és Csütörtökfalva védekezése. – Ferdinánd török tárgyalási kísérleteire: Zinkeisen id. m. 2, 657, Hoberdanacz Jánosra Thallóczy Lajos Jajca (bánság, vár és város) története, 1450–1527, 260. és 262. l., jelentése követségéről Gévay id. m. után részletesen Szalay, Adalékok, 128 stb. 11.– A babocsai bélavári stb. gyűléseket l. Fraknói M. O. E. (= Magyar Országgyűlési Emlékek) I, 278, 312, 325, 326, 330 stb. l. – A bécsújhelyi katonai szemlére l. Hans Delbrück, Geschichte der Kriegskunst IV. Teil, 1920; a kőszegi győzelem vagy vereség minbenlétét török kútfők alapján megállapítottam Karácson Imre, török történetírók posthumus III. kötete kiadásának, 1916, bevezetésében, 38. l. – A francia viszonyokra továbbra is Ursu és Charriére id. m., összevetve Zinkeisen, pontos előadásával. V. Károly felfogására l. levelezését Gévaynál, továbbá Zinkeisen, Bezold id. m., Károlyi Árpád, A nagyváradi béke, több levele a császárnak, pl. 1531 novemberéből, Lanz, Correspondenz des Kaisers Karl V. 1 kötet, 1844, 605 l., továbbá Hatvani, Brüsseli Okmánytár 1.78 l. – a további tágyalásokra fő munka, okmányaival is, találó megjegyzéseivel is, Károlyi Árpádtól a nagyváradi béke id. története. Fontos adatok Nuntiaturberiche 1. kötet, Vergeio jelentéseiben, 2. kötet, Morone jelentéseiben, különösen Ferdinánd és János lassú, nehéz közeledésére. A két Jánospárti főpap fassióját l. Egyháztört. Emlékek, 3, 219. l. A nagyváradi békeokmányt l. Brüsseli Okmánytár, 21, 3. l., továbbá a fegyverszünetre Károlyi id. m.é 126 l. – Zinkeisen, id. m. 2, 780. stb. l., Ribier id. m. 1, 254, 531. l.; Held küldetésére Jánoshoz Nuntiaturberichte I. 4. kötet, Aleander és Morone jelentései, 167. és Aleander naplója, 384 stb. l. (= Egyháztört. Emlékek 3, 389 is). A török viszonyok kialakulásánál az említett műveken kívül l. Lukinich Imre, Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541–1711. 1918, 22, 35. l., a török adóra Lipták János, A portai adó története az erdély fejedelemségben, Késmárk 1911. Az erdélyi török pusztítására vonatkozó részlet az ú. n. székely krónikából való: Kultsár István, Krónika, Pest, 1805, 12. l.

A nyugati stratégiára l. Hans Delbrück. Geschichte der Kriegskunst 3. és 4. kötet. Az 1542. hadjáratra l. Károlyi Árpád, A német birodalom nagy hadi vállalata Magyarországon, 1880; jó leírása Acsádynál. Mill. történet 5, 231. stb. Szolimán 1541-ki szerződés; Hatvani, Brüsszeli Okmt. 2, 142. Salamon Ferenc, Magyarország a török hódítás korában, Pest 1864, 285, 1296. l.

Fráter Györgyre és korszakára: Horváth Mihály, Utyeszenich Frater György (Martinuzzi bíbornok) élete 1882. Utiešenović, Og., Lebensgeschichte des Cardinals Georg Utiešenović, genannt Martinusius; Wien 1881. Bunyitay Vince, a Váradi püspökség története I. Nagyvárad 1883, 393, l. Károlyi Árpád, Fráter György levelezése, Tört. tár 1878–1882, különösen 1879, 321, 331, 485, 496. l. 1880. 58. 653. 1. 1881, 51. 1. – Nuntiaturberichte I. 4. kötet (Aleander naplója), főként 368–7; I. 5., főként LXV., 8–9. l.9; LXV., 8–9. l.; I. 10, főként 315. l. – Barabás Samu, Erdélyi regesták, Tört. Tár 1891 és 1882. – számadások János király ezüstkészletéről, Tört. tár 1889. – Theiner, Vetera monumenta Slavorum meridionalium 2. kötet, 36 s köv. II. – Kemény János vallomása a Fráter György halála miatt tartott pápai vizsgálatból: Magy. Tört. Tár 18, 1871, 10. 1. – Egyéb, kiadatlan kihallgatási jegyzőkönyvek, így Schernstein kapitányé, vatikáni levéltár, Miscellanea Arm. II. vol. 61. – A gyalui szerződés szövegét L. Gooss Österr. Staatsverträge, Fürstentum Sieberbürgen, wien 1911, 90. l., a nyírbátori szerződés szövege ismeretlen: l. itt 110. l.; a gyulafehérvárié u.itt. 114. l. – Izabella alakját Veress Endre életrajza (tört. Életrajzok) reális psychologia nélkül idealizálja; jellemző Bornemissza Péter, Ördögi Predikációk az evangeliumok és epistolák Negyedik Részében a róla szóló anekdota, Sempte 1578; az újabb irodalom Fráter György koráról accidentális dolgokat hoz; l. még Kropf Lajos, Castaldo Erdélyben, Hadtört. Közl. 1895–96. és Szekfü Gyula, Két historiographus Castaldo erdélyi seregében, Századok 1914, 17. l. Sforza–Pallavicinire l. Khevenhiller, Conterfetkupferstich. Leipzig 1721, 1, 349. l.

Ezen irodalmi összeállítás nem foglalkozhatik az eddigi felfogások kritikájával avagy problémáival, ámbár erre éppen Fráter György megítélésénél tág tér nyílnék, miután a barát alakjának megítélése rendkívül sok félreértésre, zavaros felfogásra adott alkalmat. Itt legyen elég egyetlen rövid idézetet közölnünk azon történeti felfogás jellemzésére, mely ravaszság, pártoskodás, egyenetlenség, lelkiismeretlenség és hasonló fogalmakkal operál, távol minden reális lelki rajztól: „Ez alatt Erdélyben és a tiszai vármegyékben a legrútabb pártoskodás folyt. A királyné tanácsosai elkeseredett harcot folytattak Fráterrel, aki mint kincstárnok nem tudott elszámolni (!), s ezért a török is kénytelen (?) volt az ország belügyeibe avatkozni. A szorongatott barát Ferdinándnál keresett oltalmat, s azt szerette volna, hogy ez mentse meg Erdélyt a töröktől és Izabella királynét tanácsosaitól. Maga a királyné is megúnta és megutálta (?) az egyenetlenség üzelmeit... ezek a siralmas állapotok kedveztek a ravasz barátnak, aki az ellene felzúdult erdélyi urak és az elfogatását követelő szultán kelepcéjéből ismét azzal szabadult meg, hogy a szorongatott királynéval kibékült...” Zsilinszky Mihály, Csanád vármegye története 1, 173. l. Ilyen túlságosan egyszerű psychologiával természetesen nem közelíthető meg egyetlen élő alak sem.

Az 1551 utáni hadjáratokra l. az elől felsorolt általános irodalmat, továbbá Acsádynál, Mill. tört. V. kötet, a bibliographiát. Az 1559. békekötés okmányát l. Hurmuzaki, Documente, I. 1. köt. 365. l. – Az 1562. békeokmányt l. Verancsics művei, akadémiai kiadás, 5. 283. l. – Petrovics nyilatkozata Pesty Frigyes, Krassó vármegye története, 4. (Oklevéltár), 66. l. A várháború tényeire a régebbi értekezések, összeállítva Rónai Horváth Jenő, Magyar hadi Krónika, Budapest, 1896 második részében.