Nemesség és városok stb.

Benyeczky Péter, Magyar Rithmusok avagy versek, 1670. kolozsvári kiadást használtam (R. M. K. I. 1099); az idézetten kívül több hasonló verse van. A Vasdinnyey-kúriára l. Szederkényi Nándor, id. m. 2, 337. l. V. ö. Bethlen Miklós építkezését, id. önéletírása, 1., 374. l. Az ócsva-apáti kúriára Gróf Károlyi-család oklevéltára, 4., 444. l. A Hármaskönyv hatására v. ö. Kithonich Directio methodica magyar fordítását Kászoni Jánostól, Rövid igazgatás a nemes Magyarországnak és hozzá tartozó részeknek szokott törvény folyásiról, Lőcse, 1650 (R. M. K., I., 835.), főként 17., 99., 103., 115., 126., 130., 134. A fejlődés ez irányát felismerte már Rudnay Béla, periratokon alapuló forrásértékű műveiben, az idézetten kívül: Ujfalussyak és rudnayak perei a Petrőczyek ellen, 1543–91, 1910 és A Zsámbokréthyak, 1908. V. ö. Az Ujfalussyak stb. 10. s köv. ll. Az anabaptistákra: Die Geschichtsbücher der Wiedertäufer (= Fontes Rer. Austr., Dipl. 43.) 441–454. ll. Esterházy pápai fogadtatására l. levelét feleségéhez, Tört. Tár, 1901, 486. l. Asztalos levelei Szenci Molnár Alberthez: a pozsonyi ág. ev. főiskola Értesítője, 1862, 7. és 13. l. Az 1619-i rendetlenségre Rudnay, Csermenyek, 57. l. L. továbbá Palásthy Pál, A Palásthyak, 2., 1891 passim, a tanulási adat 174. l., a hatalmaskodások, 441. l. A magyarság kereskedelmi érzékének újabb felfedezését Takáts Sándor kutatásainak köszönhetjük, aki ezt többször, sok adattal támogatva, megírta, így Szegény magyarok c. kötetében, 31. l. A magyar tőzsérek és kereskedők pusztulása. A szövegbeli néhány adat, melyre helyszűke miatt kellett korlátozódnom, innen van. Az északi kereskedelem adataira l. Divéky Adorján, Felsőmagyarország kereskedelmi összeköttetése Lengyelországgal, főleg a XVI–XVII. században, Budapest, 1905. Zrínyi Miklós id. szavai A török áfium ellen való orvosságból, kiadva Rónay Horváth Jenő, Gróf Zrínyi Miklós id. szavai A török áfium ellen való orvosságból, kiadva Rónay Horváth Jenő, Gróf Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér hadtudományi munkái, Budapest, 1891, 94., 95.; Nádasdy Ferenc Oratiója Veress Endre kiadásában, Tört. Tár, 1896, 101. l.

A német városok XVI–XVII. sz.-i fejlődésére Raimund Friedr. Kaindl, Geschichte der Deutschen in den Karpathenländern, 2., Gotha, 1907, igen kevés tanulságot nyújt, kritikátlanul állítva össze a rendelkezésére e korból csekély számban álló adatokat. Felfogása a naívságig nemzetileg elfogult, így pl. mikor a magyar Alföld elnevezését a magyarokkal már a középkor elején a német Niederfeldből fordíttatja le. Sokkal tanulságosabb, bár várostörténetileg elmaradottabb két magyar munka, melyek városi levéltárak adatain épülnek fel: Demkó Kálmán, Felsőmagyarországi városok életéről a XV–XVII. században és Mikulik József, Magyar kisvárosi élet, 1526–1715, Rozsnyó, 1885. Várostörténeteink egyébként éppoly siralmas állapotban vannak, mint megyei monográfiáink. Modern rendszerezés első kísérlete: Mályusz Elemér, Gesch. des Bürgertums in Ungarn (Vierteljahrschrift für Sozial- u. Wirtschaftsgesch., 1928). A Corpus Juris és a Jsz. adatainak feldolgozása: Zimmermann Rezső, A nemességnek a városba való telepedése a XVI–XVII. században, nyiregyházai Értesítő, 1904. A német jogok érvényesülésére még rendszerbe nem foglalt adatok Fr. v. Krones, Beiträge zur Städte- u. Rechtsgesch. Oberungarns (Archiv f. öst. Geschqu., 81), 1895, 447. l., u. ez, Deutsche Geschichts- u. Rechtsquellen aus Oberungarn (u. ott, 34.), 1865, 213. l., R. Fr. Kaindl, Studien z. Gesch. des deutschen Rechtes in Ungarn etc. (Arch. f. öst. Gesch., 98.), 1909, 383. l., Demkó Kálmán, A szepesi jog, Akad. Értek., 1891. Nemesség és polgárság viszonyára Zimmermann és Mályusz id. m. mellett ma is felhasználható Jászay Pál, A szabad kir. városok szavazatjoga az országgyűléseken, 1843, és Podhraczky József, Magyarország karainak és rendeinek szavazati joga a közgyűléseken, Buda, 1847; míg a kiegyezési korszak jogtörténetírása nem menthető fel az alól, hogy ezeket a kérdéseket nemesi álláspontról, a Hármaskönyv zárt jogrendszerétől fascinálva nézte, addig Jászay és Podhraczky a 48 előtti demokratikus felfogást képviselik, főként az utóbbi nem mentes saját kora szenvedélyeinek a történetbe visszavitelétől, így 52. l.: a nemesség „1608. év óta, mintha maga fönntartására saját igazai már elégtelenek lennének, gyáva félelemből kezde az egyházi és polgári statusokon hatalmaskodni, nyers erővel iratván törvénykönyveinkbe az 1608. koronázás után 1. és 1687 : 17. tv.-cikkeket”. Bármily túlzók is e kifejezések, nem árt rájuk hivatkozni, amikor ma évtizedes jogtörténeti oktatás következtében az akkor kifejlődött nemesi alkotmány a magyar nemzeti szellem egyetlen és legitim kifejezőjének tekintetik! Rozsnyó statutuma Mikulik, id. m. 252. l., a többi adat a Jsz.-ból. Lőcsére Demkó, id. m. Dési egyezség: Tagányi Károlytól, Magy. Gazd.-tört. Szemle, 1895, 34. l., a rimaszombati u. itt, 76. l., Miskolcra Jsz. 2/2, 266. l. A Szatmár megyei rendekre Jsz. 3., 152. l., felhasználta már Zimmermann, id. m. Az ipari fogyasztás és termelés kérdésére: az idézett törvényeket felhasználta Szádeczky Lajos, Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon, 1, 1913, 141., 145., 147. l., a munka, sajnos, nélkülözi a gazdaságtörténeti perspektívát. Az ellenreformáció hatását, magyarellenes éllel, kiemelte részben Kazy adatai alapján Bidermann, id. Gesch. d. österr. Gesamtstaatsidee, 1, 1867, 159.; az ő adataira támaszkodva írja legújabban Oswald Redlich, Gesch. Österreichs (Alfons Huber folytatásaként), 6, Gotha, 1921, 280, hogy a Katholisierung „bedeutete meist auch eine Magyarisierung”. A város belső életére: Demkó Kálmán, Egyházi és világi hatóság a felvidéki városokban a XV. és XVI. században, Századok, 1887, és Relković Néda, A felsőmagyarországi hét alsó-bányaváros legrégibb közgyűlési jeyzőkönyvei, 1561–1623, u. itt, 1913. s egyes várostörténetek. A Herrn Omnes becsmérlő kifejezései Ge. Kraustól, Siebenbürgische Chronik, 2 (Fontes Rer. Austr. Scriptores, 4.), 78., 79. l. Kassa majorkodására Jsz., Debrecen házaira Szücs id. m. 2, 477.; a napszámosok bérére Kerekes György, Nemes Almásy István kassai kereskedő és bíró, 1573–1635, Magy. Gazd.-tört. Szemle, 1902, 145., 315. l., egyéb adatok u. itt, 1902, 224. l. (tokaji vincellérek leteszik a munkát), u. itt, 1897, 482. l., továbbá Jsz. 5/1, 247., 253. l., 3, 101. l. Kassa 1705, panasza Jsz., 2/2, 344. l.

A hajdútelepekre Dudás Gyula, A szabad hajdúk története a XVI. és XVII. században, Szeged, 1887, alig használható, Komáromy András, A szab. hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások, Akad. Értek., 1898; u. az, Levelek és akták az 1607/8. hajdúlázadás történetéhez, Hadtört. Közlemények, 1893, 72. (a szövegbeli idézetek innen); az eredeti telepedők elfogyására l. Herpay Gábor, Nemes családok Hajdú vármegyében, Debrecen, 1926. Igen sok adat Takáts Sándor különböző műveiben, aki a hajdúkatonaság XVI. századi történetét tisztázta; v. ö. még Győrffy István id. munkáin kívül: u. az, A hajdúk eredete, Protestáns Szemle, 1927, 133., 220., aki megállapítja, hogy ahol letelepedtek, már volt némi rác, oláh, magyar lakosság, bár szerinte a betelepülők tiszta magyarok voltak. Régi városi jegyzőkönyvek töredékeit hozza Nagy Sándor, Hajdúhadház története, Hajdúhadház, 1928.

A kulturális kérdés vizsgálatában az irodalomtörténet alig nyújt felvilágosítást, mert e kort illetőleg többnyire a megjelent könyveket vizsgálja, nem pedig azt, kik és mit olvastak. A kalendáriumokat a Nemz. Múz. R. M. K.-ban használtam; a szentek és vásárok névsora u. o. egy 1592-i debreceni „Cisio magyar nyelven”-ből; u. itt Fortuna avagy sorsvető könyv; Sibylla-versek több kiadásban, (R. M. K. 350, 361b). A kalendáriumok színvonalát Pécsi Lukács emeli, az 1599. nagyszombatit Pozsony vármegyének ajánlva, török harcra buzdít. V. ö. még (Csáktornyai Máté), Grobian verseinek magyar énekbe való fordítása. Kolozsvár.