A nemesi alkotmány stb.

Az első általánosságra l. a 4. kötetben az erdélyi kérdés kifejlődését. II. Mátyás jellemére, l. Jos. Fiedler, Die Relationen der Botschafter Venedigs üb. Deutschland und Österreich, im XVII. Jh. I. Kaiser Mathias bis K. Ferdinand III. (Fontes Rer. Austr. Dipl. 26.), Soranzo 1614-i jelentése; Mátyás 1604. évi beadványa és idézett szavak kiadva Hammer–Purgstall. Khlesls des Cardinals, Directors des geheimen Cabinets… Leben, Wien, 1847, 1, 387. l. II. és III. Ferdinándra l. Fiedler id. m. Erizzo és Contarini 1620, Venier 1630, Zeno és Contarini 1638. és Giustiniani 1654. jelentését, továbbá Felix Stieve, e kor legjobb ismerője jellemrajzait az Allgemeine Deutsche Biographie-ban, Padavin jelentéseit u. ő.: Der oberöst. Bauernaufstand 2, 1891, 241. stb. ll. Az osztrák dolgokra ma is legjobb előadás Alfons Huber, Gesch. Österreichs, Gotha, 1892, 4. és 4. kötet. Az abszolutizmus általános idetartalmára l. Friedr. Meinecke, Die Idee der Staatsraison 1924, továbbá a rendi dualizmust illetőleg felsorolt munkákat a jelen mű 4. kötetében. A közigazgatási fejlődésről l. Friedr. Tezner, Landesfürstliche Verwaltungsrechtspflege in Österr. a XV–XVIII. században (Grünhuts Zeitschrift für das öffentliche Recht, 1897, 98), Wilhelm H. Loebl, Der Sieg des Fürstenrechts vor dem 30 jährigen Kriege (Schmollers Staats- und Socialwiss. Forschungen, 1916), benne igen nagy irodalom; a hivatalok vontatott ügymenetére, s a hivatalnokok fizetésviszonyaira u. az, Beiträge z. Gesch. der kaiserl. Zentralverwaltung im ausgehenden XVI. Jh. Mitt. des Instituts für öst. Geschichtsforschung 27, 1906, 629. l. Khlesl nyilatkozatai Hammer–Purgstall id. kiadásában, az id. 1604-in kívül 3, 455. l. (1616-ra); a magyar természetre és a nádorra 3, 657, 660, 662. l.; a háború nehézségeire 2, 73, 74. és 195. l., Molarthoz intézett baráti intelmei 2, 77, maximái 2, 75. l. V. ö. még Anton Kerschbaumer, Cardinal Klesel, Minister-Präsident unter K. Mathias, Wien, 1865.

A királyválasztás kérdésére l. Fraknói Vilmos, A magyar királyválasztások története, Budapest, 1921, ahol az irodalmon kívül levéltári adatok is találhatók. Egyébként a politikai történet adataira l. Huber id. m. és angyal Dávid, Magyarország története II. Mátyástól III. Ferdinánd haláláig, Budapest, 1898 (a Szilágyi Sándor-féle millenniumi történet 6. kötete), aki a tényeket éles kritikával és az anyag alapos ismerete alapján tisztázta. A soproni követ jelentését l. Kovachich, Scriptores minores 1, 224. l. Pázmánynak a pozsonyi megyegyűlésen tartott beszéde kiadva Pázmány Péter Összegyüjtött levelei, kiadja Hanuy Ferenc, Budapest, 1910, 1, 119, az ő szereplésére l. Frankl Vilmos alapvető művét: Pázmány Péter és kora, I. Budapest, 1868. II. Ferdinánd végrendelete kiadva G. Turba, Die Grundlagen der pragmatischen Sanktion I. Ungarn, 1911 (= Wiener Staatswissenschaftliche Studien, 10. 2) 351. l. Thomas Balásfi, De fidelitate subditorum erga principes, Viennae, 1620 (R. M. K. III. 1282). Pázmány udvari kapcsolataira és nagy tekintélyére sok adat: Caroli Carafae, episcopi Aversani Commentaria de Germania sacra restaurata, Frankfurt, 1641 és Relation dello Stato dell’ Imperio e della Germania 1628 (Archiv für öst. Geschichtsquellen, 23, 1860); részben ezek alapján írta le az 1625. országgyűlést Fraknói, A magyar királyválasztások, 232. l. (a hitlevél és koronázás dolga). Az 1606, 1608. törvények és hitlevelek a Corpus Juris Hung.-ben. A központi hivatalokra l. itt is, mint a jelen mű 4. kötetéhez Thomas Fellner, Heinr. Kretschmayr, Die österr. Zentralverwaltung. 1., Wien, 1907. Pálffy Pál, mint titkos tanácsosra 44. l., a magyar ügyek a titkos tanácsban: 44. l. Esterházy Miklóshoz Lippay György kancellár id. levelei: Horváth Mihály, Kismartoni regesták (Magy. Tört. Tár 10.), 92, 90, 91. l. Az 1637-i Status particularis regiminis Ferdinandi II., kiadva Fellner–Kretschmayr id. m. 2, 219, az 1672. kamarai utasítás összehasonlítva az előbbiekkel: Theodor Mayer, Das Verhältnis der Hofkammer zur ungar. Kammer bis zur Regierung Maria Theresias (Mitt. des Instituts für österr. Geschichtsforschung, 9. Erg.-Bd., 1. Heft). A pénzügyi igazgatás idézett adataira l. Takáts Sándor, A magyar kamara állapota 1627–28 (Magy. Gazdaságtört. Szemle, 1903, 1. l.), Otto Thorsch, Materialien zu einer Gesch. der öst. Staatsschulden vor dem XVIII. Jh., Berlin 1891 és Karl Oberleitner, Finanzlage und Kriegswesen in Österreich 1618–24 (Arch. für österr. Geschichtsquellen, 19, 1858, 1. l.). A cseh konfiskációkra nagy irodalom, l. Huber id. m. 204–208. l. Az appaldókra, az idriai és besztercebányai bérletekre Takáts Sándor több úttörő értekezése óta l. Heinr. R. v. Srbik, Der staatliche Exporthandel Österreichs von Leopold I. bis Maria Theresia, 1907; a marhakereskedési bérletekre Takáts S. id. értekezése, Szegény magyarok c. kötetben, 163, 172. l. A dika és egyéb adók hozamára vonatkozó számbeli adatokat Baráth Tibor készülő disszertációjából vettem, aki a XVII. század első felének pénzügytörténetét írta meg levéltári adatok segélyével. Az 1622–25. öt év számadásaira l. még Takáts S. id. értekezését a M. Gazdaságtört. Szemlében, 1903. Kolowrat-Krakowsky küldetésére l. O. Thorsch id. m. 69. l. Esterházy javaslatait l. Toldy Ferenc, Galantai gróf Esterházy Miklós munkái, Pest, 1852, két Considerationes et media, 357 és 361. l., két Opinio seu discursus, 368, 389. l. A katonaság létszámára Takáts S., A magyar gyalogság története, 1625, 1632, 1652. jegyzékek. Forgách Zsigmond levele, Tört. Tár, 1904, 452. l. Kanizsai Jánosra és Danka Jánosra, Tört. Tár, 1903, 438. l. Koháry István levele u. itt 237. l. Esterházy levelei Győr vármegyéhez: Ráth Károly, Gr. Esterházy Miklós nádor levelei, Magy. Tört. Tár, 8, az id. helyek: 22, 62, 78, 55, 89, 92. l. Az idézett Zrínyi-részletek: Gróf Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér, hadtudományi munkái, kiadta Rónai Horváth Jenő, 1891, 92, 94–95, 265, 274, 310. ll.