Az erdélyi fejedelemség.

Az erdélyi történet e korszakára, a 4. kötetben idézett általános munkákon kívül (l. különösen Szilágyi Sándor, Erdélyország története, 2, 1866 és u. az, Erdélyi Országgyűlési Emlékek) igen nagy monografikus irodalom, melyet itt alig idézhetek. Bizonyos, hogy politikailag egyetlen magyar kort sem ismerünk oly pontosan, napról-napra, mint Erdély 17. századi történetét, hála Szilágyi Sándor és utódai, követői munkásságának. Az összefüggéseket illetőleg kénytelen vagyok velük igen gyakran szembe helyezkedni, anélkül, hogy itt polemikus magyarázatokba bocsátkozhatnék. Legyen elég megemlítenem, hogy Szilágyi Sándor megállapításai, minden érdemük mellett, már 40–50 évesek, úgyhogy a dolog természete szerint modernebb szellemtörténeti, gazdasági, társadalmi szempontokból úgyis revideálandók. Országgyűlési dolgokban, ahol nem hivatkozom külön forrásra, mindig az E. O. E. illető országgyűlési helye értendő.

Bocskay végrendeletét l. Rumy, Mon. Hung. 2, 317–8. l., kolozsvári felolvasására Segesvári Bálint feljegyzései, Mikó, Erd. tört. adatok, 4, 169. A felső-magyarországi rendek levelét l. Komáromy András, Rákóczi Zsigmond és Homonnai Bálint versengése történetéhez. Tört. Tár, 1899, 281. l. Thurzó György levele u. itt, 293. l. Illésházy felterjesztése 1607 márc. 9. Szilágyi Sándor, Illésházy és más főurak levelezése, Tört. Tár, 1878, 876. l. Az erdélyi rendek 1607 márc. 22. levele u. itt 1899, 275. és E. O. E. 8, 526. A hajdúkra Mailáth Béla, A hajdúk kibékítési kísérlete Ináncson, Akad. Értek. 1882. Az 1608 febr. feltételek, E. O. E. 5, 570. V. ö. Komáromy András id. hajdú-publikációit. Régebbi felfogás: Szilágyi Sándor, A Rákócziak kora Erdélyben, 1, Pest, 1868. Ali egri basára Hatvani, Brüsszeli okmánytár, 3, 243. l. Báthory Gábor választási feltételei, E. O. E. 6, 89. l. Báthory alakját legutóbb Angyal Dávid, Báthory Gábor uralkodása (Századok, 1896) állította éles politikai világításba. Mindezen dolgokra ugyancsak Angyal a millen. történet 6. kötetében és Lukinich Imre, Erdély területi változásai, 1918, hozzák jóformán az egész anyag kritikai feldolgozását. A Magyarországgal kötött szerződések szövegét rendesen Roderich Gooss, Öster. Staatsverträge művéből veszem. A Báthoryra vonatkozó országgyűlési nyilatkozatok E. O. E. 6, 225. l. V. ö. Thurzó nyilatkozatát, Lukinich id. m. 215. l. Weiss Mihály életrajzát l. Mika Sándor, Weiss Mihály, Magy. Tört. Életrajzok. Khlesl Báthory megöletéséről Hammer–Purgstall, id. m. 2, 73. l.

Bethlen Gáborra lásd könyvemet: Bethlen Gábor, 1929, melyben részletes kútfői utalások találhatók, valamint 280. l. a korábbi Bethlen-irodalom kritikai méltatása. Ezen munkám adatain és felfogásán különböző támadások után sincs okom változtatni. Az abszolutizmus akkori koncepcióját összefoglalóan ismertettem u. itt: Első fejezet. Európai politika a XVII. század elején; e könyvem szükséges előtanulmány volt a 17. század új felfogásához és az alapgondolatok tisztázásához. Bethlen választására az idézet Nagy-Szabó Ferenc krónikájából, Mikó id. m. 1, 115. l. Az 1614. propoziciók, E. O. E. 6, 405. l. Az új erdélyi szuverénitásra id. művem 155. l., ahol a helvét hitvallásnak Szenci Csene Pétertől készített fordítását is idézem. L. még Pataki Füsü János, Királyoknak tüköre, Bártfa, 1626, az idézett részek, idézésem sorrendje szerint 44., 316., 46–53., 117., 125., 29., 283., 290. l. V. ö. még Lethenyei István (csepregi prédikátor), Az calvinisták magyar harmoniájának… meghamisítása, 1633 (R. M. K. I. 626.), 99. l., aki a polgári rendelések közé egyenesen „az császári avagy más szokott dekretumból” a törvények kiszolgáltatását számítja. Szepsi Csombor Márton, Udvari schola, Bártfa, 1623 (R. M. K., I. 527.), id. hely: 46., 47. l. Laskai János, Justus Lipsius-fordítása, Bártfa, 1641 (R. M. K., 1. 709.); Fejedelmeknek serkentő órája, Guevarai Antal spanyol püspök után németből ford. Pragay András szerencsi prédikátor, Bártfa, 1628. Carafa nyilatkozata, olasz szövegében Arch. f. öst. Geschichtsquellen, 23, 1860, 311. I. Bethlen merkantil szellemű gazdasági működésére l. id. munkámat, 177. stb. ll., u. itt a hadügyekre is. Bethlen külpolitikai működését u. azon munkámban rajzoltam meg; itt legyen elég a rávonatkozó legfontosabb aktapublikációkat említenem: Szilágyi Sándor, Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei, 1879, u. az, Bethlen Gábor fejedelem levelezése, 1886, Gindely Antal, Okmánytár Bethlen Gábor fejedelem uralkodása történetéhez, 1890, Óváry Lipót, Oklevéltár Bethlen Gábor diplomáciai összeköttetései történetéhez, 1886, l. továbbá Szilágyi Sándor, Adalékok Bethlen Gábor szövetkezéseinek törétnetéhez, Akad. Értek., 1873, F. Firnhaber, Aktentücke zur Aufhellung der ung. Gesch. des XVII. u. XVIII. Hs. (bécsi Akad. Sitz.-Ber., 28.), 1859, nagyszámú kisebb publikáció a Tört. Tár-ban (id. fenti munkámban), továbbá (Szalay), Esterházy Miklós, Frankl, Pázmány, Lukinich id. m., s a Török-magy. államokmánytár 1. és 2. és az E. O. E. köteti. Gyulafejérvári alapítására l. id. munkám 197. l. és az irodalmat. A portai adóra igen jó összeállítása a nagyszámú adatnak Lipták János, A portai adó története az erdélyi fejedelemségben, 35. l. Erdély három részre osztására id. művem 106. l. A Bethlen törökbarátságára vonatkozó nyilatkozat Pecsevitől van, kiadva tőlem Karácson Imre hagyatékából, Török történetírók, 3, 1916, 193. l.

I. Rákóczi Györgyre l. Szilágyi Sándor, I. Rákóczi György, 1893 (Magy. Tört. Életrajzok közt), továbbá a főpublikációk: Szilágyi Sándor, A két Rákóczi György fejedelem családi levelezése, 1875, u. az, Levelek és okiratok I. Rákóczi György keleti összeköttetései történetéhez, 1883, Beke Antal és Barabás Samu, I. Rákóczi György és a porta, 1888, A. Szilágyi, Actes et documents pour servir à l’histoire de l’alliance de George R. avec les Français et les Suédois, 1874, Szilágyi Sándor, Rákóczy és Pázmány, 1870, I. Hudita, Histoire des relations diplomatiques entre la France et la Transsylvanie 1635–1683, Paris, 1927, u. az, Répertoire des documents, az előbbi munkához, Paris, 1926, v. ö. angyal Dávid bírálatát, Revue des études Hongroises, 1928. évf.-ban. Az 1630-i trónváltozásokra l. Deák Farkas, Egy magyar főúr a XVII. században, gr. Csáky István, 1883, aki Szilágyi Sándor szerető elfogultságától mentesen tárgyalja ezeket a dolgokat. Szilágyi Sándor szinte ügyvédje Rákóczinak. Az 1630. szept. országgyűlés Rákóczi ellen: E. O. E., 9., 139. l., Katalinra u. itt, 29., 81. stb. ll. Az 1630-i évekre Kemény János önéletírási meséit már leszállította Deák Farkas, id. m. és u. az, Rövid észrevételek Kemény János önéletírásáról és az erdélyi történetirodalom egy-két kútforrásáról, Akad. Értek., 1886. A nótapörökre és lázadásokra E. O. E., 9. és 10., feldolgozás Szilágyi Sándor id. Rákóczi-életrajzában, akinek magyarázatai és jellemzései ma már ki nem elégítőek, így az, hogy Rákóczi a nótapörökhöz „kíméletlen, erős, de igazságos kézzel” nyúlt, 213. l. és hogy „szüksége volt”, az ország érdekében, várakra, ezért vette el, 279. stb. l. – 1632-i portai ajánlata, id. Levelek és akták, 27., 33. l., a gallus követ stimulálása u. itt, 722. l., a francia nyilatkozat Bisterfeldnek Hudita, id. Histoire, 45. l. V. ö. Kvacsala János, Bisterfeld János Henrik, Századok, 1891, 447, 545. l. A kassai és eperjesi egyezmények története és szövege Goss, id. m.; Pázmány leveleiből az idézetek, Szilágyi, Rákóczi és Pázmány, 159., 151. l. Kemény János, Önéletírása 147., 148. lapján található nyilatkozata Pázmánynak („gallérink alá pökik az német, akár pap, barát, vagy akárki légyen”) kétségtelenül Kemény találmánya; ilyen nyilatkozatot a Habsburg-successióért magát annyira exponáló Pázmány, a császár valóságos barátja, sem egy erdélyi protestáns fiatal futárnak (aminő akkor Kemény volt), sem másnak nem tehetett. A kiadó Szalay László a Pázmányéhoz hasonló Esterházy-nyilatkozatot azonnal (148. l., 1. jegyzet) megcáfolta, a Pázmány-félét Deák Farkas, id. Rövid észrevételek stb. vonta kétségbe, de a nyilatkozat ennek dacára minden iskolakönyvbe bejutott. Kemény (és Szalárdi, Kazy, Bethlen János, Cserei) munkájának nincs kútfőkritikai feldolgozása, holott adatainak összevetéséből világos, hogy csakugyan „politikai irányművet” írt, háborúira vonatkozó tárgyi adatai azonban felhasználhatók. (Itt felhasználtam Jármay Edith-nek szemináriumomban készült forráskritikai dolgozatát.)

II. Rákóczi Györgyre Szilágyi Sándor, II. Rákóczi György, 1891, és Felsővadászi Rákóczi Zsigmond, 1886 (mindkettő a Magy. Tört. Életrajzok közt). Hatalmas publikáció Szilágyi Sándor, Erdély és az északkeleti háború, 2 kötet, 1890, benne a kiadótól írt, tárgyilagos bevezetés. Skytte id. 1652-i jelentése u. itt, 1., 207. A lengyel tárgyalásokra fontos Lukinich Imre, A bethleni gróf Bethlen-család története, 79. stb. II. Bethlen Ferenc követségeire, u. itt a teljes irodalom. Rákóczi Zsigmond kozák-nyilatkozata Szilágyi id. m., 1., 58., 59. l., a kozák királyságra u. itt, 162., 227. l.; továbbá Hudita id. m. 162. l. Schaum jelentéséből az idézetek E. O. E., 11., 210. l., v. ö. Angyal Dávid kitűnő értekezését, Erdély politikai érintkezése Angliával, Századok, 1900, 495. stb. ll. A Comenius-vonatkozásokra Kvacsala János kuriózus adatokban gazdag cikkei, Comenius és a Rákócziak, Budapesti Szemle, 1889, 60. kötet, 113. l. és A XVII. századbeli chiliasmus történetéhez, Protestáns Szemle, 1890, 428. l. Lorántffi Zsuzsánna józan fellépésére id. Családi levelezés, 510., 511. l. A két Rákóczira vonatkozó köztörténeti dolgokra l. Szilágyi, Erdélyország története, 2., Angyal a millen. történet 6. kötetében és ma is használhatóan Szalay László, Magyarország története, 2. kiadás, 5. kötet, 1866. Barcsayra Erdélyi Alajos, Barcsay Ákos fejedelemsége, Századok, 1906. Musztafa bég szereplésére a szász Frank jelentése, E. O. E., 12., 87. l., a Barcsayhoz írt török levelek Török-magy.-kori államokmánytár, 3., 472., 479. l. A váradi pattantyúsra Szalárdi János krónikája, 553., 554. l. A hadisarcra Lipták, id. m. 48. st.b ll., a pusztításra Szalárdinál sok adat. A hitlevelekre l. Biró Vencel, Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése, Kolozsvár, 1917, Barcsay kondiciói E. O. E., 12., 94. l. Apafié u. itt, 13., 78. l. Hunyadvármegyei főispánság betöltésének jellegzetes huzavonája: Gergely Sámuel, Teleki Mihály levelezése (elsőrangú anyagot tartalmazó kútfőkiadás), 3., 522., 526., 531., 532. l. A Mikes-féle folyamodványra E. O. E., 13., 67. l., as Telekire vonatkozó idézet Gergely, 5., 16. l., a Naláczira vonatkozó u. itt, 33. l., a bérbeadási manipulációkra (Páter János neve alatt) E. O. E., 18, 6., 8., 48., 113., 116., 119., 232. l. és Gróf Bethlen Miklós Önéletírása, 1., 428., 551. l. Ispán Ferencre Gergely, 5., 10. l., Bornemisza Anna nyilatkozata u. itt, 338. l. A nótákra E. O. E., 13, 131. l. 14, 38., 52. l., 15, 24–28. l., továbbá sok adat Bethlen Miklósnál. Bánffy Dénesre Gergely új publikációjában gazdag anyag; a kiadó bevezetései józan, bár kissé „transsilvanista” magyarázatokat adnak. Szilágyi Sándor, Bánffy Dénes kora és megöletése, Új Magy. Múzeum, 1859, 137., benne akták, E. O. E., 15, 62. stb. ll., ugyancsak Szilágyi Sándor foglalja össze a tragédia iratait, magyarázatai azonban, mellyel a fejedelmet és Telekiéket menteni akarja, erőltetettek, így mikor Bánffyt a „ministeri felelősség áldozatának” tartja, aki amíg él, nem lehet „egészséges politikai működésről” szó Erdélyben (E. O. E., 16, 29. l.). Ezen korábbi írók természetesen nem ismerték és nem is használhatták a XVII. századi abszolutizmus általános teóriáit és gyakorlatát. A Bánffyra vonatkozó idézetek: E. O. E., 14, 62. l. Gergely, id. m. 6, 444. l. Béldi Pálra E. O. E., 16, 141., 403. l. és Deák Farkas, Uzoni Béldi Pál, 1887 (a Magy. Tört. Életrajzok közt). A liga visszavonására E. O. E., 17, 49., 306. l., az 1687-i concordia kiadva Deák Farkas, A bujdosók levéltára, 1883, 219. l. Teleki a seregről: Gergely, id. m. 8., 240. l., Bornemisza-idézet u. itt, 7., 191. l., a Teleki-féle 6., 528. l. Szalárdi transsilvanista javaslatai kiadva Gergely, id. m. 3., 85., 189., l., v. ö. u. itt, 171–173. l. – Tolnai F. István, Haza békessége avagy egyenes ösvény, Szeben, 1664 (R. M. K., I. 1017.).