A Wesselényi-összeesküvésig.

A Bosnyák Tamás-idézet gróf Károlyi-oklevéltár 4, 4. l. A Lipót előtti kor feldolgozásait l. főként Szalay, Huber és Angyal id. m. Khlesl 1615-i bécsi szerepére az irodalmat l. Angyal Dávid, sajnos, még be nem fejezett értekezésében, Az 1615-i bécsi török békének titkos pontjai, Gróf Klebelsberg Kuno-Emlékkönyv, 1925, 367. l., továbbá Mátyás levelét, Brüsszeli okmánytár 4, 126. l. A török viszonyokra Hammer id. m. 4. és Zinkeisen id. m. 5. kötete, újabban N. Jorga, Gesch. des osmanischen Reiches, 3, Gotha, 1910, zavaros munka. A német katonaságról Thurzó György nyilatkozatát l. id. levelezésében, 2, 292, l., a királyról u. itt 2, 31. l. Az 1622. országgyűlési jelenetekre többi közt l. a Nemz. Múzeum 370. Quart. Lat. kéziratbeli naplót, 43–45. l. Az 1609 dec. 1. titkos tanácsi jegyzőkönyv Jászay Pál másolatában Nemz. Múzeum, 2160. Quart. Lat. kézirat 38a-b. Az 1637–38. országgyűléssel kapcsolatban felhozottakra l. Mathei Dániel bártfai követ igen érdekes kéziratos naplóját, u. ott, 405. Quart. Lat. (vallási részei hiányosan felhasználva Zsilinszky Mihály, A magy. országgyűlések vallásügyi tárgyalásai 2. kötetben). Az idézett helyek 29a, 18a (a nádornál), 29b (a katholikus istentiszteletről), 31a–33b (a nádorral összetűzés). A dunántúli birtokok rekatholizálására igen gazdag anyagot hoz Payr Sándor, A dunántúli evang. egyházkerület története 1, Sopron 1924, így a Nádasdy-birtokon 1660 utáni elűzések, egész 1673-ig protestáns falvak. Bethlen Gáborra, az idézetekre is l. „Bethlen Gábor” c. munkámat. V. ö. Lányi Ede S. J., A kassai vértanuk, Kalocsa, 1920. I. Rákóczi György manifesztumát. l. Katona, Hist. crit., 32., 264. l., a Rákóczi-idézetek: Szilágyi, A két Rákóczi György családi levelezése, 161. és 216. l. A Lippay-idézet Magy. Tört. Tár, 10., 90. l. Pázmány 1633-i felterjesztésére Hanuy, id. m. 2., 446, l. Kemény János panaszaira: Önéletírása, Szalay kiadása, 325. l., továbbá Szilágyi Sándor, Kemény János és Bornemisza Pál levelezése 1644–45, Tört. Tár, 1880, 54., 278,. 309., 297., 33. l. A svéd Rebenstock jelentését többek közt felhasználta Szilágyi Sándor, I. Rákóczi György, 368. l. Esterházy leveleit Rákóczihoz l. Toldy Ferenc, Esterházy id. munkái, 254., 255. l, Kemény a parasztságról Tört. Tár, 1880, 288. l., pór katonaságról l. még A két Rákóczi családi lev., 175., 177., 187, l. A katholikus papság üldözésére Toldy, id. m. 269. l.

Reniger említett részletét l. Veltzé, Die Hauptrelation des kais. Residenten in Konstantinopel, Simon Reniger v. Reningen, 1649–66 (Mitth, des k. u. k. Kriegsarchivs, 12., 1900), 149, l. V, ö. A. Huber, Österreichs diplomatische Beziehungen zur Pforte 1658–1664 (Arch. f. öst. Gesch., 85.). A török betörésekre l. Hammer, id. m. 5., 560. l. A Vezekénynél elesett Esterházyakra az idézet Hoffmann Pál, pécsi püspök halotti beszédéből (R. M. K., I. 868.), 1653. A Zrínyi-idézetek A török áfium ellen való orvosságból, Rónai Horváth Jenő id. kiadása. A Pálffy Pál-idézet Takáts Sándor, Magyar küzdelmek, 1., 112. l. A Vitnyédy-idézetekre l. Fabó András, Vitnyédy István levelei, 2. kötet, Magy. Tört. Tár, 16, 140. és 141. l. A Wesselényi-idézetek Nagy Iván, Királyi, nádori és némely más nevezetes levelek Nógrádhoz, Magy. Tört. Tár, 10., 122. és 123. l. A hatvanas éveknek, úgy, mint I. Lipót korának, ma sincs pontos feldolgozása, a döntő kérdések irodalma és adatai sehol sincsenek megrostálva. Acsády Ignác, Magyarország története I. Lipót és I. József korában (Millen. tört., 6.), 1898, a szerzőnek egyik leggyengébb munkája, igen sok helyütt minden kútfői tanulmány nélkül felépítve. Ennek a kornak legmodernebb feldolgozását osztrák, német tudóstól bírjuk: Huber, Gesch. Österreichs-nek 6. kötetében, írta Osw. Redlich, Österreichs Grossmachtsstellung in der Zeit K. Leopolds I., Gotha, 1921, kitűnő kútfőtanulmányon felépült, széles látókörű, tisztán politikai történet, a korábbi osztrák történetírónemzedék hagyományos magyargyűlölete nélkül. Mellettük Horváth, Krones és különösen Szalay id. m. – A bécsi tárgyalásokra nagy anyag A. F. Pribram, Venetianische Depeschen v. Kaiserhofe, II. Abteilung 1. kötetben, 1657–1661, Wien, 1901; az olasz idézet 192. l. A velencei követjelentéseket felhasználta Széchy Károly, Gróf Zrínyi Miklós c. életrajza köteteiben, Zrínyi lelki depressziójára u. itt, 4, 17. és 18. l. Széchy a Rákóczi-ágens Klobusiczkynek jelentéseit kritika nélkül készpénznek veszi (történetírásunk gyakran u. így jár el a Mednyánszky Jónás-féle jelentésekkel is), munkájának különben nagyrésze elavult Takáts Sándor újabb Zrínyi-tanulmányai óta, így különösen Zrínyi Miklós ismeretlen levelei, a Szegény magyarok-kötetben, 287. l. és Zrínyi-levelek. Magyar küzdelmek, 1, 103. l. A Zrínyi–Rákóczi-összeköttetésre az irodalmat l. Széchy, id. m. 3., 82. stb. l. Gremonvillere általában is M. Mignet, Négociations relatives à la succession d’Espagne sous Louis XIV. (Collection des documents inéd.), 3. kötet.

A szerencsi, hiányzó szerződésre l. Gooss, id. m. 816. l., az északi háború befejezésére Redlich id. m. 83. stb. l. Várad megsegítésére Deák Farkas, Nagyvárad elvesztése 1660-ban, Akad. Értek. a tört.-tud. köréből, 1877; Pribram, id. m. 474., 475. l., Franc. Wagner, Historia Leopoldi Magni Caesaris Augusti, Aug. Vind., 1719, 1, 89. l. félhivatalos mentegetődzések; bécsi felfogás Perellio modenai követ jelentéseiben, Revue d’histoire diplom., 1883, 567–573. l.; a gráci opinio újabb, töredékes szövege Hurmuzaki, Doc. 9/1., 176. l. A bécsi hatóságokra lesújtó vélemények Pribram, passim, továbbá Portiáról a nuncius: Artur Levinson, Nuntiaturberichte vom Kaiserhofe Leopolds I., 1657–69 (Archiv für öst. Gesch., 103., 1913), 768., a velencei követ, nuncius tárgyalására Pribram, 580., 615. l. a jezsuitákra 475. l., Lippay nyilatkozatára 477. l. Fontos kútfő: Ausgewählte Schriften des Raimund Fürsten Montecuccoli, kiadta Alois Veltzé, Wien u. Leipzig, 1899, 4 kötet, saját védelme 1661-ről, 2., 358. l., visszatérése okai 374. l; 1663-ra 389. és 1664-re 409. l. A török háborúról szóló műve német szövegben 2., 195. l., a gyorsaságról id. részlet 276. l. Egyéb védekezései 3., 341., 374. l. és 4., 68. l. A Teleki-idézetek Gergely, Teleki Mihály levelei, 2., 148. és 152. l. A török háborúk kútfőkritikája ma sincs készen, legtöbb irodalom Redlich, id. m. Az 1661-i hadjáratra Zrínyi és Montecuccoli vitairatait l. Hadtört. Közl., 1890, 125. l. Zrínyi szerepére Vasvár után akták: Theiner, Monum. Slavor. meridion., 2., 181. stb. l. Zrínyi Erdélyről: Ruchich Jánoshoz, Győri Tört. és Régész. Füzetek, 2., 193., a heliotrop-hasonlat u. itt. Zrínyi a német tanácsosokról Széchy, id. m. 3., 198. l. Lippay érsek nyilatkozata Mikes Mihálynak, E. O. E., 11., 410. l. 1662-re részletes mű Fabó András, Az 1662-i országgyűlés, Budapest, 1873. Zrínyi francia kapcsolataira Pauler alább id. műve, 1, 20. l. Széchy, id. m. 5, 196. kritikátlan.

A Wesselényi-összeesküvés Pauler Gyula, Wesselényi Ferenc nádor és társainak összeesküvése, 1664–1671, Budapest, 1876, kétkötetes művében teljesen megvilágítva, a bonyolult témának világos, bár szűkszavú, de éles kritikával készült felfejtése a nagyszámú levéltári iratok alapján. Ez iratokból sokat kiadott Fr. Rački, Acta conjurationem bani P. a Zrinio et com. Fr. Frangepani illustrantia, Zagreb, 1873; fontos továbbá Gremonville iratainak kiadása: V. Bogišić, Acta conjur. P. a Zrinio et Fr. de Frankopan necnon Fr. Nadasdy illustr. Zagr., 1888 (Mon. Slavor. merid., 19.). Wesselényi Ferenc 1666-i török ügybeli irata Deák Farkas, A bujdosók levéltára, Budapest, 1883, 227. A bécsi levéltári iratok egyrészét feldolgozta már Joh. Gr. Mailáth, Gesch, des österreichisehen Kaiserstaates, 4., Hamburg, 1848, 58–98. l., ennek alapján is részletesen Szalay, id. m. 5., 99. stb. l., pontos előadás Redlich, id. m. 248. stb. l., az osztrák szereplők jellemzése a bécsi akták alapján: Adam Wolf, Fürst Wenzel Lobkowitz, 1609–77, Wien, 1869. Sok adat Vitnyédy id. levelezésében. Bornemisza Anna nyilatkozata Gergely id. m. 5., 148. l., u. itt sok ismeretlen adat az erdélyi vonatkozásokra. Abele verse Rački, id. m. 526. l.