A Lipót-féle abszolutizmus.

A nyugati abszolutizmus modern megítélésére l. Heinr. R. v. Srbik, Wilhelm v. Schröder (bécsi Akad. Sitz.-Ber., phil.-hist. Klasse, 164., 1910), 92, l.: „Moralische Entrüstung wandelt ja den Historiker nicht an, der erkennt, dass das absolute Fürstentum den modernen Staat geschaffen u. dass der fiskalische Moment zu vielen wirtschaftlichen und sozialen Reformen den Anstoss gegeben hat.” Alapvető előadások: Reinhold Koser, Die Epochen der absoluten Monarchie in der neueren Gesch., Hist. Zeitschrift, 61., 1889, 246. l., Gust. Schmoller, Das Merkantilsystem in seiner histor. Bedeutung (Umrisse d. Untersuchungen, 1898, 1. l.). Lipót alakjáról a régebbi igen rossz vélemény leginkább Pufendorf svéd követ jelentése alapján készült, kiadta Karl Gust. Helbig, Esaias Pufendorfs… Bericht, Leipzig, 1862, a jobb véleményt A. Fr. Pribram és Oswald Redlich osztrák történészek képezték ki, v. ö. különösen az utóbbinak A. Huber-féle, id. 6. kötetét és u, az, Das Tagebuch Esaias Pufendorfs (Mitth. des Instituts f. öst. Gf., 1916, 541. l.). Fontosak még: A. Fr. Pribram és M. Landwehr v. Pragenau, Privatbriefe K. Leopolds I. an den Grafen F. E. Pötting (Fontes Rer. Austr., Dipl., 56. és 57.) két kötet, 1903, 1904 és Max Dvorák, Briefe K. Leopolds I. an W. Euseb, Lobkowitz (Arch. f. öst. Gesch., 80., 1894, 459. l.). Lipót különböző jellemrajzai összeállítva: Heigel, Neue Beiträge zur Charakteristik K. Leopolds I. (Müncheni Akad., philos.-philol.-hist. Classe 1890, II. 109.). Lobkowitzra nagy bécsi levéltári anyagot hoz Ad. Wolf id. életrajza. Nádasdy és Frangepán haláláról l. Dvorák, id. m. 494. l. Lipót kalendáriumi bejegyzéseire l. Maurer, id. m., 456. l. A bécsi abszolutizmus magyar vonatkozásaira l. Osw. Redlich, Ein angebliches Gutachten des Hofkanzlers Hocher über die ung. Magnatenverschwörung (Beiträge zur neueren Gesch. Österreichs, 1909, IV., 119. l.); tőle a gazdasági értékelésben el kell térnem; bármennyire törekszik is tiszteletreméltó objektivitásra, sem ő, sem v. Srbik nem veszik észre azon kezdettől fogva rosszabb, gyarmati bánásmódot, melyben a bécsi abszolutisták Magyarországot részesítették. A gazdasági dolgokra Srbik id. műve, u. az, Der staatliche Exporthandel Österreichs v. Leopold I. bis Maria Theresia, 1907, Louise Sommer, Die österr. Kameralisten, I, és II, Wien, 1920, 1925, Fr. Mart. Mayer, Die Anfänge des Handels u. der Industrie in Öst. u. die orientalische Compagnie, Innsbruck, 1882, Hans J. Hatschek, Das Manufakturhaus auf dem Tabor in Wien (Schmollers Forschungen, 1886), a régebbi technikai irodalom, mely magyar szempontból is felhasználatlan, Herm. Ign. Bidermann-nál, Die technische Bildung im Kaisertum Öst., Wien, 1854. A gabonakérdésre W. Naudé, Die Getreidehandelspolitik der europ. Staaten v. XIII. bis XVIII. Jh. (Acta Borussica, Getreidehandelspolitik, 1.), Berlin, 1896, J. J. Becher, Politischer Discurs etc., 3. kiadás, Frankfurt, 1688, a magyar borra 168., 296., 609., 633., 657., 665. (jelentése) stb., u. az, Närrische Weisheit u. weise Narrheit, Frankfurt, 1682, Triangel Fuchs kereskedésére 110. l.; P. W. v. H. (Hornigk), Österreich über alles, wenn es nur will, Regensburg, 1717 (első kiadás 1684, Nürnberg), a kenyér-, zsírbánya 37., 38. l. A Becher-féle és egyéb kísérletek részletes leírása: Takáts Sándor, Külkereskedelmi mozgalmak hazánkban I. Lipót alatt (Magy. Gazdaságtört. Szemle, 1899, 343. l.), kiadatlan aktákon alapuló nagy értekezés; v. ö. Sedgewick szabadalomlevelét, u. itt, 1897, 305. l.

I. Lipót kora politikai viszonyaira világos előadás Angyal Dávid, Leopolds I. Regierung in Ungarn (Ung. Revue, 1886, 532.), igen sok kérdést tisztázott u. ő, Thököly-életrajzában, Késmárki Thököly Imre, 1657–1705 (Magy. Tört. Életrajzok), két kötet, 1888, a kor legpontosabb feldolgozása. Schröder kamarai tanácsosságára Srbik, Schröder, 77. l., Lipót 1672-i nyilatkozata Dvorák, id. m. 524. l., a hungarizmusokra u. itt, 495. l., v. ö. Pribram, Venet. Depeschen, 256. l. V. ö. Srbik id. m., 82. l. Az első abszolutisztikus nyilatkozat Lipót és Pötting id. levelezésében, 2., 84. l. F. Firnhaber, Gutachten des Hofkanzlers Frh. v. Hocher an K. Leopold üb. die Zrini-Nádasdische Verschwörung, 1672 (Areh, f. öst. Gqu., 8., 1852, 68. l.), O. Redlich, Ein angebliches Gutachten stb. kimutatta, hogy nem Hocher a szerző; a cinikus vérszomj, mely a szövegben nyilatkozik, Abele szerzőségére mutat. Königsegg nyilatkozata O. Redlich, Tagebuch, 589. l. Montecuccoli, Ungheria nell’a. 1677, id. kiadás, 423., főként 448., 450., 452., 454., 471–2. ll. Az abszolutizmus első lépéseire Pauler id. m. 2., 243. stb. ll. Buonvisi szerepére Fraknói Vilmos, XI. Incze pápa és Magyarország fölszabadítása a török uralom alól, Budapest, 1886, nagy kiadatlan anyag alapján, 28. s köv. ll. A berendezésre Károlyi Árpád, A magy. alkotmány fölfüggesztése 1673-ban, Akad. tört.-tud. Értek., 1883; Botka, Jogtört. tanulmányok, Bpesti Szemle, Új folyam, 4., 248. stb. ll. Angyal, Thököly, 1., 39. l.; Bársony János, Veritas toti mundo declarata; az 1671-i kiadás után, új, nagyszombati, 1706-i kiadás, továbbá (Bethlen Miklós) Falsitas-ára válasszal együtt Nagyszombat, 1681 (R. M. K., II. 1492.). A városok rekatholizálására Redlich, Huber 6. kötetében, 281. l. és Lányi Károly Magyar egyháztörténelme, Knauz Nándor átdolg., 2., Esztergom, 1869, 240, stb. ll., a pozsonyi templomra Joh. Liebergotts Tagebuch (Lichner kiadása, Joh. Pogners Verzeichnis, 43. l.), u. itt Szelepcsényi levelei, Maurer, id. m., Angyal, id. m., 1., 46. stb. ll., sok adat Franc. Kazy, Historia regni Hungariae, 3., Tyrnaviae, 1751. Sopronra Hans Tschánys, Ungarische Chronik, kiadta Paur Iván (Magy. Tört. Tár, 5.). A pozsonyi törvényszéknek ma sincs kritikai előadása, Rácz Károly, A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben, Sárospatak, 1874, egyoldalú; kritikátlanságára jellemző másik értekezése, A magyar átokminta, Prot. Egyh, és Isk. Lap, 1869, 295., 327., 1099., 1132. stb. ll. Az egykorú hivatalos felfogás: (Jo. Labsanszky), Extractus brevis et verus, Nagyszombat, 1675, Bethlen Miklós névtelen műve: Apologia ministrorum evang. Hungariae… 1677, tagadásával szemben a Vitnyédy-leveleket hitelesnek fogadja el Pauler, id. m. 1., 239., 240. l. és Angyal, id. m., 1., 46. l. A gályarabok és pörbefogottak leírásai ténybeli dolgokban többnyire hitelesek, bár semmi kútfői vizsgálat nem foglalkozott szövegeikkel; v. ö. Joh. Henr. Heideggeri, Historia papatus, Amsterdam, 1698, 489–523., ez a pápaság bűnei közt biztosít a pozsonyi törvényszéknek helyet; P. Bod, Hist. Hungaror. eccl., ed. J. J. Prins, 2. Lugd. Batav., 1890, 87. l., Lampe, Hist. eccl. reform., Trajecti, 1728, 447, l., Jo. Burii, Micae ed. Lichner, Posonii, 1864, Kocsi Csergő Bálint, Kősziklán épült ház ostroma, kiadta Bod P. fordításában Szilágyi Sándor, 1866, továbbá Sárospataki Füzetek, 1861, 2., 740. l., fontos adatok Thury Etelétől, Adatok a magy. protestáns gályarab lelkészek történetéhez, Tört. Tár, 1909 és 1910. A Drabik-stílusra Burius, id. m. 19., 21. l., a hollandi katholikusok kéréseire Thury, id. h. 1910, 209., 444., 449. l., Kollonics döntő befolyására minden egykorú előadásban, továbbá a bukkarii parancsnok levele, mely szerint Kollonics utasítására Maltába kellene foglyait küldenie, Thury, id. m., 1910, 559. l. Kollonics javaslata a galérákra küldetésről, 1672-ből, Maurer, id. m. 69. l. A gályarab-énekek Thaly Kálmán, Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez, 1, Pest, 1872, 79., 27., 45., 49. 54., 66.

Montecuccoli az udv. kamara bűneiről Veltzé, id, m, 3. 309., 400. l. Sinzendorfra, Ad. Wolf, id. m., továbbá u. az, Die Hofkammer unter K. Leop. I. (bécsi Akad. Sitz.-Ber., phil.-kist. Kl., 1853, 440. l.), ellene Quintin Jörger Gutachten-je, ismertetve Mailáth, id. m., 4., 379. l. A konfiskációkra idézett példa Maurer, id. m. 63. l. Takáts Sándor, Kísérletek a magy. haderő feloszlatására, 1671–1702 (új kiadás, Magyar küzdelmek c. kötetben, 183. l.), az 1672-i létszámra 218., 230, l., az erdélyiek várására 226. l. A bujdosókra alapvető: Deák Farkas. A bujdosók levéltára, Budapest, 1883, 1672-i elismervényük 6. l. A porta 1673-i nyilatkozata Angyal, id. m. 1., 67. l. A debreceni viszonyokra Zoltai Lajos, Debrecen a török uralom végén (Magy. Gazdaságtört. Szemle, 1903, 1904), Csürös Ferenc, A debreceni diárium (Tört. Tár, 1909, 1910) és Szücs István id. Debrecen történelme 2., Szuhayék Torna vármegyéhez Angyal, id. m. 1., 59. l. A Sennyei-kastélyra u. itt, 71. l.

A lengyel-francia stb. politikára u. itt, 81, stb. l., továbbá Fraknói és Redlich-Huber, id. m., akták nagy számmal: Acta Jo. Sobieski, ed. Franc. Kluczycki (krakói akad. kiadványa), 1–2. köt, és Kazimierz Waliszewski, Acta quae in archivo ministerii rer. exterar. Gallici ad Joannis III. regnum illustrandum spectant, 1–3., főként 1., 87. (a Wesselényi László-tervre) 270. l. (1676-i utasítás Béthune-nek), 2., 62. l., 147. l. (utasítás), 3., 61. l. (utasítás), 179., 324. l. (szakítás Thökölyvel), továbbá Mignet id. Négociations, 4. köt. Sok új anyag Gergely id. m. A tárgyalások jó leírását adta Szilágyi Sándor, E. O. E., 16. és 17. kötet, a fogarasi szerződés E. O. E., 16., 123. l., a varsóira u. itt, 52. l., ratifikációja 363. l. Teleki Apológiája u. itt, 482., 493. l. A hegyaljai pusztulás jellegzetes képe Babocsay Izsák, Fata Tarczaliensia, ed, Rumy, Mon. Hung., l., királypárti úr típikus elfogása Gróf Károlyi-család oklevélt., 4., 503. l. Thökölyre Angyal id. m, mellett gazdag anyag naplói és iratai kiadásában: Torma Károly, Késmárki Thököly I. naplója 1676–78, Pest, 1866, (Apafival és másokkal ital és tánc, 15., 33. stb. l.), Thaly Kálmán, Késmárki Th. I. és némely főbb híveinek naplói, stb., 2 kötet, 1868, 1873, Deák Farkas Gr. Th. I. levelei 1882 (mind a M. Tud. Akadémia kiadása), ez utóbbi igen józan kritikával. Szabolcs megye panasza Angyal, id. m., 1., 290. l. Thököly fenyegetése u. itt, 216. l. A katholikusüldözések összefüggő leírása Szelepcsényitől, Informatio… de periculoso statu religionis catholicae, Magyar Sion, 1868, 522., 597., 680. stb. ll., feldolgozva Meszlényi Antal, A magy. katholikus vértanúk Thököly felkelése idején (Magyar Kultúra, 1925, 85. l.). A külföldi eseményekre Redlich-Huber, Immich id. m. A Saponarával való tárgyalásokat tisztázta Angyal, id. m., 1., 250. stb. ll. Az 1682-i hadjárat török pusztításaira és erdélyi vonatkozásaira a történetíró Miles Mátyás naplója, kiadva E. O. E., 17., 341. l.

A pápaság békítő szerepe részletesen Fraknói id. m., ahol a korábbi irodalom is, az 1678-i pozsonyi értekezletről 34. l. Az 1681-i országgyűlés vallási tárgyalásait az (Okolicsányi), Historia diplom.-ban közölt akták alapján előadta Zsilinszky, Vallásügyi tárgyalások, 3. köt., Hamel-Breuninx közbenjárására, u. itt, 460. l., a templomok jegyzéke vármegyénkint 497. l. A vallásügyi törvények megítélése logikusan következik a magyar-erdélyi vallás-viszonyok általános felfogásából, amint azt a korábbi fejezetekben előadtam. A mellékelt térkép szerint az ország keleti felében megmaradt a protestáns vallásgyakorlat szabadsága. Esterházy Pál 1684-i nyilatkozatára l. Bubics Zs.–Merényi L., Hg. Esterházy Pál nádor 1635–1713 (Magy. Tört. Életrajzok), 236. l. Az 1687–88-i országgyűlésre fontos iratok közölve Gustav Turba, Die Grundlagen der pragmatisehen Sanktion, I., Ungarn, 1911 (Wiener staatswissenschaftliche Studien, 10., 2.), az örökösödési kérdés házi és spanyol vonatkozásaira u. ezen mű II., Hausgesetze, 1912, továbbá u. az, Gesch. des Thronfolgerechtes in allen habsburgischen Ländern, 1156–1732, 1903, a magyar felfogást l. Csekey István, A magy. trónöröklési jog, Budapest, 1917, nagy munkájában, ahol a kérdések egész irodalma is fel van dolgozva, így különösen az ú. n. Revisionsklausel kérdése (benne gr. Apponyi Albert, gr. Andrássy Gyula és br. Wlassics Gyula cikkeiről), melyben Csekey világos és elfogadható álláspontot foglal el. Az akkori publicisztikára id. műve 128. l. V. ö. Joh. Nic. Flämitzer, Der in böhmische Hosen ausgekleideter ungarischer Libertiner, Würzburg, 1688, már címében is: nicht allein ipso facto aller gehabten Privilegien u. Freiheiten verwürcket…, továbbá: per habenas peregrini militis, 15. l., Straff-Exempel 19. l., a német katonaság elleni törvények érvénytelenek, 51. l., a leges fundamentales a fejedelem által, ki „hier auf Erden Gottes Stelle vertritt”, megváltoztathatók 57. l., a salus publica, elve uralkodik a törvények felett is, stb., a vallási kérdés is igen érdekes nála, 79. l. u. az, Ewige Vermählung des glorwürdigsten Erzhauses Österreich mit der ungar. Königs-Cron, Nürnberg, 1688, az örökösödési kérdés történetének hivatalos osztrák felfogása, ezt az örökösödési jogot Lipót már a jus civile alapján is „vermittelst einer beharrlichen u. ununterbrochenen Ersitzung, durch das Prescriptions- u. Verjährungsrecht” elérte, 15. l. Thököly felfogása az ellenállási jogról 1684-i kiáltványában, kiadva Br. Prónay Dezső, Magyar Evangélikus Egyháztörténeti Emlékek, 1905, 153. l. A magyar közjogi felfogás legnagyobb hatást tett kifejezése (Bethlen Miklós), Austriaca austeritas, Venetiis typis fratrum Veracii, Constantini et Speracii (1671) (R. M. K., II., 1293), benne „leges regni fundamentales”.