Ötödik fejezet: A XII. századi aprópénz-korszak.

A XII. századi pénzek leírása. Visszatérő éremtypusok. Éremchronologia. Metrologiai adatok; pénzláb. A XII. századi pénzverés két korszakának jellemzése. Eredmények.

A XII. század hazánkban az aprópénzek korszaka. Ezek az apró érmek három nagy typologiai csoportba oszthatók.

Az első csoportbeli (C. N. H. I. 40–97. sz.) érmek előlapjukon a XI. században kialakult éremrajzok módosult változataival, hátlapjukon a hagyományos kereszttel és négy háromszöggel, szorosan csatlakoznak a XI. századi magyar pénzekhez, de azoknál jóval kisebbek. Kiállításuk, veretük elég jó. A körirat azonban gyakran zavaros vagy teljesen hiányzik. A köriratnélküli éremfajok előlapján nyoma sem látszik a köriratnak, a hátlapon azonban, a két vonalkör közt levő apró vonások, körök, félholdak, stb. az egykori körirat reminescentiái. A kisszámú köriratos faj előlapján az uralkodó király neve van, hátlapján a Ladislaus Re felirat állandósult.

(C. N. H. 45.)

(C. N. H. 41.)

(C. N. H. 48.)
29–31. Kálmán király pénzei.

A második csoport (C. N. H. 104–170.) érmeit Réthy László III. Béla, Imre és II. András korába sorozta, az újabb leletbizonyítékok szerint azonban feltétlenül a III. Béla előtti korból származnak,^[1] a hová egyébként nagy részüket Rupp is sorolta. Ezek a pénzek vékony lapra, finomabban vert érmek. Az előlapon többnyire a régi éremrajzok erősen módosult változataival találkozunk, de néhányon már teljesen új éremrajz van. Legjellemzőbb sajátságuk – a byzánczi és arab motivumok mellett –, hogy a hátlap régi, állandó verete eltünt. A kettős vonalkör s közte a hátiratot jelző apró jegyek hiányzanak, az egy körben levő rajz igen változatos. Az első és második csoport érmei közt az átmenetet a C. N. H. 92–93.^[2] és II. Lászlónak C. N. H. 94–97. sz. pénze alkotják.

(C. N. H. 53.) II. István.

(C. N. H. 59.);

(C. N. H. 61.)
II. Béla.
32–34. Köriratos XII. századi pénzek.

(C. N. H. 67.)

(C. N. H. 71.)

(C. N. H. 75.)

(C. N. H. 81.)
35–38. Köriratnélküli érmek a XII. század első feléből.

A harmadik csoportba III. Béla királynak (C. N. H. I. 271–281. sz.) féloldali veretű lemezpénzei, bracteatái és a velük rokon C. N. H. 263–265. sz. éremfajok tartoznak. Réthy e pénzeket – Ruppal szemben – IV. Béla érmeinek tartja. E feltevésnek azonban úgy előállításuk, veretük és a IV. Béla pénzein már nem igen szereplő siglák, mint a leletek összetétele, ellentmond.^[3] A C. N. H. 263. és 280. sz. érmek körirata – Bela rex – III. Béla korába utalja e pénzeket. A C. N. H. 269 (–270.) sz. félbracteata a C. N. H. 64. számúval egyetemben a XII. század közepéről való s a többi bracteatával sem súly, sem finomság tekintetében nem rokonveret. A magyar bracteaták sokkal kisebbek az egykorú németországi széles bracteatáknál, s bár veretük eltér a többi magyar pénz veretétől, nagyságban és súlyban a második csoportbeli érmekkel mutatnak rokonságot.

(C. N. H. 122.)

(C. N. H. 136.)

(C. N. H. 118.)

(C. N. H. 129.)

(C. N. H. 137.)
39–43. Köriratnélküli érmek a XII. század második feléből.

(C. N. H. 92.) 44. II. Géza pénze.

(C. N. H. 94–95.) 45. II. László pénze.

(C. N. H. 64.) 46. II. Géza lemezpénze.

Szent István a magyar pézverés megalapításakor a nyugati, frank-bajor pénzrendszert honosította meg hazánkban s a magyar pénzverés a XI–XII. században az általa megvetett alapon fejlődött tovább. „Az Árpád-kori magyar éremfajok, egymással szoros összefüggésben a nyugati érmelés egy külön, nagy csoportját képezik.”^[4]

(C. N. H. 111.)

(C. N. H. 128.)

(C. N. H. 105.)

(C. N. H. 263.)
47–50. III. Béla denárai.

A XII. századi érmek második nagy csoportján azonban új, keleti hatások is észlelhetők. A byzánczi császársággal való szoros – háborús és békés – kapcsolat és az izmaelita-mohamedán pénzverők működése nyomot hagyott a magyar pénzeken. A byzánczi és arab motivumok a XII. század második feléből származó érmeken igen gyakoriak. Előfordul, hogy a régi, hagyományos éremrajzok keleties charaktert öltenek fel, sőt a XII. században arra is történt kísérlet, hogy a byzánczi arany- és rézvalutát meghonosítsák hazánkban.

IV. István (1163–1164.) – III. Istvánnak Manuel görög császártól pártfogolt ellenkirálya – rövid uralkodása alatt nagy számban veretett byzánczi modorú rézpénzeket, sőt a byzánczik aranytriensnek megfelelő aranypénzt (C. N. H. 102.) is. Az újfajta – Byzánczban vagy legalább is byzánczi pénzverők által vert – rézpénzeknek két typusa ismeretes. Az egyiken (C. N. H. I. 98–100. sz.) IV. István és apja, II. Béla ülő alakjai láthatók, a hátlapon Szűz Mária a Gyermekkel. Felirata: Rex Bela–Rex Sts.^[5] és Sancta Maria. A másik fajnak (C. N. H. 101. és 103.) mind előlapján, mind hátlapján keleti feliratok vannak.^[6]

(C. N. H. 104.)
51. IV. István denárja.

II. Béla király C. N. H. I. 59. sz. – Bela Rex köriratú és szembenéző királyi főt ábrázoló – pénzének 160 siglaváltozata.
Összeállította: Nuber F. Károly.

Ezek az éremfajok IV. István bukása után teljesen eltüntek a forgalomból. Az Árpád-kor egyedüli réz- és aranypénzeinek verése inkább történeti curiosum-számba megy s nem hagyott nyomot pénzverésünkben. A hazai pénztörténeti fejlődés szempontjából IV. István rézpénzverése – bár külön korszakot alkot – teljesen jelentéktelen s azzal bővebben foglalkoznunk felesleges.^[7]

(C. N. H. 98.)

(C. N. H. 103.)
52–53. IV. István rézpénzei.

A XII. századi, legnagyobbrészt köriratnélküli érmecskék chronologiai osztályozására nézve a magyar numismatikai irodalomban hiába keresünk útmutatást. Még a helyes osztályozási szempontok megállapítása is teljesen hiányzik. A régebbi írók – Schoenvisner, Weszerle és Rupp – rendszere, a mely az iratlan fajok éremrajzának az írott fajokhoz való hasonlóságából kiindulva kísérelte meg a chronologiai osztályozást, teljesen tarthatatlan. Eredménye az volt, hogy egyes uralkodók neve alá túlsok, másoké alá alig egy-két fajt soroltak.^[8] Ez önkényes osztályozásban rejlő tévedéseket Réthy László ismerte fel és ezért a Corpus Nummorum Hungariae-ben az íratlan éremfajokat két nagy csoportba foglalva össze, mellőzte a chronologiai osztályozást. Tájékozásul a csoportok élén azoknak a XII. századi királyoknak uralkodási éveit jelölte meg, a kiknek idejéből az iratlan fajokhoz hasonló veretű feliratos érmeket ismert.^[9] E szigorúan kritikai eljárással alapot nyujtott a későbbi kutatásnak a feliratnélküli érmek chronologiájának helyes megállapításához.

A köriratnélküli érmek chronologiai osztályozásánál – a typologiai sajátságok figyelembevételével – csakis a leletek összetételéből és a fennmaradt példányok metrologiai vizsgálatából együttesen levont következtetések vezethetnek kielégítő eredményre.^[10]

(C. N. H. 56.)

(C. N. H. 65.)

(C. N. H. 83.)

(C. N. H. 90.)
54–57. II. István és II. Béla köriratnélküli pénzei.

A typologiai sajátságok alapján – mint láttuk – három nagy csoportba oszthatók a XII. század érmei, a mely csoportok chronologiai sorrendjét az írott fajok és a két csoportnak egymáshoz, valamint a XI. századi érmekhez való viszonya határozza meg.

Az egyes éremfajok sorrendjét illetőleg szem előtt kell tartanunk, hogy az éremrajzok hasonlóságából levont következtetések mindig tévesek. Szent László és a XII. századi királyok feliratos érmei bizonyítják, hogy ugyanazon uralkodó különböző kibocsátású pénzein más-más éremrajzok tünnek fel. Viszont az egymást követő uralkodóknak, sőt ugyanannak az uralkodónak későbbi kibocsátású pénzein is ismételten visszatérnek az előző fajok éremrajzai – eredeti alakban vagy némi módosulással.

Ilyen vissztérő typusok például a feliratos érmek közül – természetesen a rajzrészletek némi módosulásával – a következők:^[11]

Az éremrajzok vizsgálata alapján arra az eredményre jutottam, hogy a XI–XII. századi éremrajzok legnagyobb része a XI. században kialakult három főtypusból vezethető le.^[12] Természetesen e főtypuson belül alfajok, az alfajokon belül eltérések állapíthatók meg, de az alapmotivum állandó maradt. A visszatérő rajzok sohasem közvetlenül, hanem mindig néhány évi időközben követték egymást, az egyes alfajok egy uralkodó idején többnyire csak egyszer kerülnek elő. A következő király pénzein azután újra találkozunk velük.

A visszatérő typusokat következő táblázatba foglaltam össze:

[1] Nuber F. Károly megállapítása, főkép a gazdag bácsi lelet összetétele alapján. Nuber megfigyelése nemcsak az érmek korának ily általános meghatározására vonatkozik, hanem – mint alább látni fogjuk – az iratlan éremfajok szoros chronologiai sorrendjének megállapítására is kiterjed. Harsányi Pál, a ki a lelet ismertetésénél (N. K. 1913. 81–103. l.) még Réthy sorrendjét követi, a Nemzeti Múzeum éremtári kiállításának 1914. évi rendezésénél – ugyancsak e lelet alapján – a XII. századi érmek közé sorozta e csoport legtöbb érmét.

[2] Nuber megállapítása.

[3] V. ö. Kovács Ede megfigyeléseit e pénzek technikai előállításáról (N. K. 1903. 5. l.). A régebbi magyar numismatikusok mellett Friedensburg (Die Münze. Berlin, 1909. 161. l.) is a XII. sz. végére teszi a magyar bracteaták korát. Egyébként Németországban is a XII. sz. volt a lemezpénzek kora. A leletekben a Béla-féle bracteaták II. Vilmos (1087–1100) és II. Henrik (1154–1189) angol királyok, I. Frigyes császár (1152–1190) érmei (kisgáji lelet), másutt a XII–XIII. sz. fordulójáról való friesachiak és II. András pénzei társaságában fordulnak elő (kígyósi, nagykereki és egervári lelet). Tehát oly pénzekkel, a melyek nem IV., hanem III. Béla korában, vagy az azt követő időben voltak nálunk használatosak.

[4] Réthy: C. N. H. I. 17. l.

[5] A kettős felirat és kép azt jelzi, hogy István, mint II. Béla fia, a senioratus alapján követelte a trónt, szemben a primogenitura alapján uralkodó III. Istvánnal, Béla unokájával.

[6] E pénzeket korábban IV. Béla és V. István pénzeinek tartották s a keleti feliratot a tatárvészszel hozták kapcsolatba. V. ö. Rupp I. 128–129, 165–166. l. Végh Ödön id. m. 33. l. Karabaček: Der unmittelbare Einfluss d. mongolischen Invasion auf die Münzverhältnisse Ungarns. (N. Zeitschrift VI–VII. Wien, 1876.) – A pénzek eredetét és korát helyesen állapította meg Rosty Zsigmond és tőle függetlenül Réthy László. (Arch. Ért. 1895. és C. N. H. I. 17–20. l.; Réthy: A Béla- és István-féle rézpénzek első megfejtője. N. K. X. 1911.) V. ö. még Kovács Ede: IV. István aranypénze. (N. K. IV. 1905.)

[7] IV. István egyévi rézpénzverésének vizsgálata a byzánczi pénztörténet kutatóinak feladata volna.

[8] Rupp a 10 évig uralkodó II. Bélának 14, a 8 évig uralkodó Imrének 14, viszont a 20 évig uralkodó II. Gézának csak 5 éremfajt tulajdonít.

[9] C. N. H. V. és X. sorozat.

[10] E módszer alapján dolgozta ki Luschin v. Ebengreuth több jeles művében a bécsi fillérek chronologiai rendszerét.

[11] E visszatérő typusokra Nuber hívta fel első ízben figyelmemet.

[12] A XII. századi érem második csoportjának több érme s a bracteaták már egészen új typusok.