III. Wolfger passaui püspök 1203–1204. évi útiszámadásainak pénzváltási adatai.[1]

A XII. és XIII. század fordulójának pénztörténetére nézve elsőrangú fontossággal bírnak Wolfger útiszámadásainak pénzváltási adatai. A számadásokban – a melyeknek jelentőségét már Kropf Lajos is értékük szerint méltatta[2] – Bajorország, Ausztria és Felső-Itália csaknem valamennyi pénznemére találunk értékes adatokat. A szomszédos tartományok pénzeinek ismerete nagy fontossággal bír a magyar pénztörténet szempontjából is, ezért szükségesnek véltem – az irodalomban eddig kellőképen meg nem magyarázott[3] – adatok feldolgozását.

Wolfger püspök kamarása, Heinrik mester, a püspöki kamarából veretlen ezüstöt kapott s ezt utazás közben váltotta be az illető helyen használatos pénznemre. A beváltási adatok pontos feljegyzése lehetővé teszi az egyes pénznemek ezüstértékének meghatározását. Ez az érték nem fedi teljes pontossággal az illető pénznem színsúlyát, mert egyrészt nem tudjuk, hogy a beváltásra használt ezüst valóban színezüst volt-e? Másrészt – mint az egyes adatok összehasonlításából kitünik – az egyes pénznemek más és más helyeken és időben más és más árfolyamban, bizonyos agioval váltattak be. Mivel azonban a két eltérés egymást ellensúlyozza, az eredményt az illető pénznem megközelítően pontos színsúlyának tekinthetjük.

Kiindulópontul a számadások következő adata szolgál: „In sabbato ante festum apostolorum Symeonis et Jude accepit frater Heinricus in camera episcopi X. marcas et unum fertonem minus uno loth ad pondus colon., quae…” etc. (Z. 7. l.)[4]

Kitünik ebből, hogy a passaui püspöki kamara hivatalos súlymértéke a pondus Coloniense, vagyis a kölni márka volt. A Henrik mestertől használt s a számadásokban külön megjelölés nélkül említett „márka” alatt tehát mindig a kölni márka értendő. E feltevés helyessége azáltal bizonyítandó be, hogy a pénzváltások adatait egyenként vizsgálat tárgyává téve, az ismeretlen márka helyébe mindenütt a kölni márka súlya helyettesítendő be. Ha az összes adatok megmagyarázhatók ez alapon s az eredmények más források adataival összhangban állnak, a feltevés helyessége kétségen felül áll.

A Wolfger-féle számadások adatai a 233.3533 g-os kölni márka alapján egyáltalában nem magyarázhatók meg. Az ekként kapott eredmények minden más adattal ellentétben állnak. Ezzel szemben a XI–XII. században használt 215.496 g-os ó-kölni márka[5] behelyettesítésével az összes adatok kielégítően s egyéb forrásokkal teljes összhangban oldhatók meg.[6]

Előrebocsátandó, hogy forrásunkban a számítási font ( = 240 denár) talentum néven szerepel s hogy solidus néven úgy a 12 denáros rövid, mint a 30 denáros hosszú solidus előfordul.[7]

Az ó-kölni márka súlyfelosztása forrásunkban a következő:

Márka Félmárka Ferto Uncia Lat Setin Denár Gramm
1 2 4 8 16 32 144 215.496
1 2 4 8 16 72 107.748
1 2 4 8 36 53.874
1 2 4 18 26.937
1 2 9 13.4685
1 4 ½ 6.73425
1 1.4965


[1] Zingerle, Ignac V.: Reiserechnungen Wolfgers von Ellenbrechtskirchen, Bischofs von Passau, Patriarchen von Aquileja. Heilbronn, 1877.

[2] Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. VI. 1899.

[3] A külföldi szakirodalom gyakran hivatkozik ugyan egyes adatokra, az egységes feldolgozást azonban eddig csak a magyar Kropf Lajos kísérelte meg (id. h. 61. s köv. l.). Eredményeinek legnevezetesebbike az a megállapítása, hogy a számadáskönyv adatai csakis egy kb. 210–218 g-os márka alapján fejthetők meg. Részletes eredményei nem egészen kielégítőek s így kénytelen voltam az újabb kutatások felhasználásával a számításokat újólag elvégezni.

[4] Z = Zingerle id. m.

[5] V. ö. fentebb az 51–55. lapon mondottakat.

[6] Nevezetes, hogy Kropf Lajos, a ki a 215.496 g-os ó-kölni márka létezéséről még nem tudott, visszafelé következtetve szintén arra az eredményre jutott (id. m. 64. l.), hogy a számadáskönyv adatai csakis egy kb. 210–218 g-os márka használata mellett érthetők meg.

[7] Kropf if. h. 62. l. Ez a körülmény azonban nem okoz nehézséget, mert minden esetben megállapítható, hogy melyikről esik szó.