II. A polgárság elemei.

A hospes és civis elnevezés

Mint már előrebocsátottuk, a városi polgárság alakulásában nagy szerepük volt a külföldről betelepedett vendégnépeknek, hospeseknek. Mielőtt a tárgyaláshoz fognánk, meg kell állapodnunk annál a kérdésnél, hogy e vendégnépek milyen helyzetet foglaltak el a néposztályok közt a polgárrá létel előtt s egyúttal megvilágítanunk a hospes és civis elnevezések e korbeli viszonyát.

A vendégekről az Árpád-királyok törvényei s az oklevelek alapján minden kétséget kizárólag állíthatjuk, hogy a várjobbágyok és várnépek közt helyet foglaló s az utóbbiakhoz mégis közelebb álló, a várszerkezethez tartozó szabadok voltak, a kik közé, – úgy látszik a várnépek sorából, – magyar elemek is olvadtak. Kálmán király első törvényének 35. Pontja szerint a várnépek (cives) földjein laknak, de csak félévnyi szolgálattal tartoznak, II. Endre 1231-diki aranybullája a várjobbágyok után említi őket, míg az 1267-diki bullában és az 1291-es törvényben már mint a városok népéről van róluk szó.^[1] Ilyen helyzetükre mutat az a két dézsvári privilégium, mely szükségesnek tartja nemcsak a várispán, hanem a várjobbágyok itélkezése alól is felmenteni őket.^[2]

A várnépek latin elnevezésére az Árpád-korban a castrenses és civises mellett a cives szó is használatban volt; több adat szól e mellett s itt csak egy 1137-diki oklevélről, mely mosoni civiseket emlit s egy 1214-iről szólok, melyben Beutho «civis de villa Geur» tesz végrendeletet^[3] a ki csak várnépi sorsban lehetett, Győr jóval később emeltetvén városi rangra, továbbá Kálmán törvényének már emlitett pontjára hivatkozom. A mint a civitas castrummal, úgy a civis castrensissel szinonim értelemben használatos. A civis eredetileg várnép lévén, igazuk van azoknak, kik a hospest magasabb rangunak tartják a civisnél,^[4] de igazuk van – mint a következőkből kitünik – azoknak is, kik a kettőt egyenrangunak veszik, de kételyeik vannak, nem volt-e a civis a magasabb rangu.^[5] A két állítás az elnevezések külömböző korbeli viszonyára vonatkozik. A civis eredetileg alacsonyabb rangút jelent a hospesnél, de a városi szabadság megalakulásakor a különbség megszűnik a városi hatóság azon joga következtében, hogy ennek hatalma a városban lakó s tartózkodó minden emberre kiterjed. Mihelyt tehát nemcsak egy községben élő civisek és hospesekről van szó, hanem már autonóm városról, a két elnevezés szinonim értelemben használatos a városi polgár elnevezésére, de lassankint a kettő viszonya felcserélődik. A XIII. század végén és utána cives alatt kizárólag polgárokat értenek, még pedig a «liberae villae regiae» polgárait, kik magukat mindig e néven nevezik és sohasem hospitesnek; a hospes jelentősége ugyanekkor sülyedésnek indul azoknak a hospeseknek helyzete következtében, a kik kiváltságokat nem nyervén, eredeti helyzetükben, falvakban éltek tovább, s a kikről – nem említve az erdélyi és szepesi szászokat, kik ha nem is városokban, de városi jogokkal éltek, – igen sok oklevél emlékezik meg, a milyenek például a szalkai, szabródi, magyar-szőgyéni s vitézi hospesek.^[6] Ezek magánbirtokosok földjén is élve hovatovább beolvadtak az egységes pórosztályba, ennek keletkezésekor.

Úgy áll tehát a dolog, hogy míg a XII. században a cives alatt a hospitesnél alacsonyabb rangú várnépeket kell értenünk, addig a XIII. században a két szó egyértékűvé lesz és végre e század végén már a cives az előkelőbb jelentésü.

[1] Corpus Juris Hungarici. I. Bpest. 1899. 106., 138. l. Kovachich M. G. Vestigia comitiorum apud Hungaros. Budae. 1790. 116., 136., 138. l. és Kovachich J. Nic. Sylloge decretorum comitialium incl. regni Hungariae. Pesthini, 1818. I. 21. l.

[2] Zimm. 65. és 84. l.

[3] Kubinyi F. Monumenta Hungariae historica. I. Pest, 1867. 2. lap és F. III/2. 474. l.

[4] Hajnik J. Magyar alkotmány és jogtörténelem. I. Pest, 1872. 140–141. l.

[5] Szalay J. Városaink a XIII. században. Budapest, 1878. 52–54 l.

[6] Kn. M. I. 390. És 434. 1., H. O. VI. 147. l.