A polgárok előbbi társadalmi helyzete.

Vendégnépek, Várnépek és Udvarnokok. Szabad parasztok. Várjobbágyok. Nemesek

E két elnevezés fennmaradása mutatja e két néposztály – a vendégek és várnépek – túlsúlyát a városi polgárságot alkotó elemek közt s a várszerkezethez tartozó népelemek jelenlétét bizonyítja a privilegiumok majd mindegyikének a külső beavatkozások ellen szóló része, melyben mindig a várispánok hatalmaskodásának tilalma van különösen kiemelve, mint a kik alá e népek addig tartoztak. A hospesek jelenlétére a városi polgárság alkotó elemei közt nincs szükségünk egyéb bizonyítékra, mint a kettőt-hármat kivéve valamennyi kiváltságlevélben előforduló elnevezésre. Bakabányának csak I. Ferdinánd átiratában fennmaradt oklevelét nem említve, csupán Gölnicbánya, Nyitra és Sopron oklevelei nem említenek hospest,^[1] melyek közül Sopronról egy oklevelében^[2] szólva III. Endre már említ hospeseket és Gölnicbánya teljesen német lakósságának törzsei csak hospesek lehettek. Nyitrán lehet, hogy nem is voltak hospesek s ha voltak is, a túlnyomó rész várnépből került ki. Fehérvár és Esztergom kiváltságlevelei nem maradtak ránk és hogy a rájuk vonatkozó emlékekben civesnek neveztetnek, ez nem jelenti azt, hogy hospeseknek egyáltalában nem hivták őket, habár valószinű, hogy e két hely lakóit már a XIII. században csak civesnek mondták s az is, hogy e polgárok közt vendégek nem is igen voltak.^[3] Az ott lakó idegenek nem e jobbára földműveléssel foglalkozó népekből, hanem odatelepedett olasz kereskedőkből s családjaikból kerültek ki.

A várnépek és más királyi emberek, – udvarnokok, – jelenléte a városokban okleveleinkből tünik ki. Elsőnek Győr példáját hozom fel, melynek kiváltságlevele szerint polgáraivá lettek győri és szolgagyőri várnépek, királyi tárnokok és a Szent János keresztesek népei.^[4] Ugyancsak várnépekre mutat a Nyitra lakósainak adott kiváltság s a felsőkassaiaknak privilégiuma is, mely szerint ezek kivétetnek a várközösségből.^[5] Ilyen népek lakhattak a Pozsonyhoz csatolt Széplakon s a többi városhoz kapcsolt városrészekké lett falvakban és ezek közé tartozók a Sopronhoz csatolt nyilasok «de villa Luer», valamint a Szepes-Somogyon hospesek mellett említett királyi pecérek is.^[6]

A vendégeken és várnépeken, udvarnokokon kívül más osztályok közül is lettek polgárok. A kiváltságlevelek mind biztosították a szabad odaköltözés jogát mindenféle állapotú embereknek, a kik éltek is e joggal, mert csalogatta őket az, hogy a varosokban «bármely állapotú és nyelvű embereknek egy a szabadsága.^[7] Az alsóbb rendű szabadok, a király és különösen nemesek földjein élő szabadparasztok lettek a várnépek és vendégek mellett a polgárság harmadik nagy népelemévé. Ezekre s a várnépekre és udvarnokokra vonatkoznak főként a kiváltságleveleknek azok a részei, melyek az ott lakók mellett oda jövendőkről is szólanak.^[8] Ezek nem tömegesen egy időben költöztek be a városba, hanem egyenként, mintegy beszivárgás útján s ezekre számít a nagyszombati kiváltságlevélnek az a pontja, mely kiemeli, hogy a «bármikor» beköltözők a biró alá tartoznak.^[9] Mikor a városi kiváltság adásakor a király e szabad, de vagyontalan osztálynak alkalmat nyújt jobb helyzetbe jutásra, egyúttal vigyáz arra is, hogy nagy kárt ne okozzon ez által a nemesi osztálynak, kiknek földjein éltek addig e szabad parasztok. Ezért szoríttatott meg a szabad odaköltözés azzal, hogy előbb régi kötelezettségeiknek meg kell felelniök.^[10] Pozsony privilégiuma úgy rendelkezik, hogy a falvak urai ne akadályozzák azokat, kik a városba akarnak költözni, ha ezek a földbért lefizették; biztosítja a költözőknek a vámmentességet, így mindenképen könnyíti a bevándorlást; szigorúan védelmezi azonban a földesúri jogot azzal, hogy azt, a ki a polgári szabadság örve alatt más kötelezettségek alól akar kibujni, a biró és a tanács kitilthatja a városból.^[11] Az odaköltözés egyetlen megszorítása az, hogy csupán szabad emberek lehettek városi polgárokká, a röghöz kötött parasztok, rabszolgák nem fogadtattak be, mint Dobronya, Bábaszék, Sátoralja-Újhely és Nagyszőlős privilégiumaiból kitünik.^[12] Nagyszombat kiváltságlevelében van egy intézkedés, mely szerint a határon belül csak hasonló jogúak vehettek földet.^[13] Ez azonban csak látszólagos megszorítás, mert maga ez oklevél is biztosítja a szabadok odaköltözési jogát s említ bármikor odajövendő hospeseket, a mi mutatja, hogy ez egyebet nem jelent, minthogy más, idegen helyen lakó csak az esetben vehet itt telket, ha hasonló jogú város polgára.

Ez alsóbbrendű elemeken kívül magasabb néposztályokból valók is olvadtak be a polgárságba, erre vonatkozó adataink azonban igen gyérek. Várjobbágyokról tudunk a polgárok közt Zágrábban, hol ezek is megemlíttetnek, mint a városi biró alá tartozók és még Németiben, hol érseki várjobbágyok beolvadásáról van említés.^[14] Valószínű azonban, hogy a várszerkezet bomlásakor nemesítést nem nyert, csekély számú várjobbágy is a földesúri hatóság alá való jutást városokba költözéssel kerülte ki, a mi rá nézve sülyedés nem volt, mert a XIII. század végén a polgár helyzete már felemelkedett arra a magaslatra, melyen a várjobbágyság valaha állt. Ugyanez történt az elszegényedett köznemesség egy nagyon csekély részével is. Ez a beolvadás csendben, egyenként történt, ezért nem maradt semmi emlékünk róla. A nemesek városokban lakásáról is igen gyér emlékünk van. Sopron város privilégiuma említi, hogyha nemesek jönnek oda lakni, a polgárok jogait élvezik,^[15] de már a kötelezettségekben való részvételükről nem szól. E vidéken talán a sok háboruskodás kergette a kevésbbé tehetős nemeseket a város falainak védelme alá. Nagyszombaton a nemes felett való ítélkezés joga a királynak tartatott fenn,^[16] s hasonló rendelkezés történt Beregszászon is.^[17] Ez általános szabály volt s az 1291-diki törvény élvként mondja ki, hogy a szabad városok polgárai nemesek felett nem itélkezhetnek és ez érvényes az érseki városokra is.^[18] Esztergomban s Budán tudjuk, hogy voltak házaik nemeseknek és országbáróknak, mint a következő század adatai is igazolják. Ezek nem tartoztak a városi biróság alá, habár mint polgárok szerepeltek s élvezték a polgárjogokat. Hogy a nemesek a városokban mennyire igyekeztek megtartani függetlenségüket a városi hatóságokkal szemben, mutatja az az anjoukorbeli intézkedés, melyet Pest 1244-ből datált, – de Salamon Ferencz által a legnagyobb valószínűségig Buda 1346-iki oklevelének bebizonyított kiváltságlevele és Kassa 1347-diki privilégiuma tartalmaz, mely szerint, a ki a polgárokkal akar lakni, az ő szabadságaikat élvezve az ő szolgálataikkal tartozik.^[19] Ez csak a polgároknál magasabb rendűekre, vagyis a nemesekre vonatkoztatható, a kik jóllehet élvezték a polgárok jogait és előnyeit, a kötelezettségek teljesítése alól nemesi jogaik czimén ki akartak térni. Csak az Anjou-korban sikerült a városi lakósoknak, – tekintet nélkül nemesi vagy nem nemesi helyzetükre, – közteherviselését megállapítani.^[20]

[1] F. VII/5. 425., V/2. 345., Endl. 498., 545. ll.

[2] W. V. 171. l.

[3] Ezt mutatja Dézsakna kiváltságlevele, mely budai s esztergomi civeseket, de szatmári hospeseket említ. Zimm. 169. l.

[4] Endl. 526. l.

[5] Endl. 498 l., F. IV/3. 49. l.

[6] Endl. 545. l. és Katona St. Historia critica regum Hungariae. VI. 211. l.

[7] Beregszász privilégiumában. Endl. 471. l.

[8] Pl. Nagyszombat, Olaszi és Német-Lipcse privilégiumai. Endl. 444. F. IV/1. 278. IV/3. 9. l. Pozsonyban IV. Béla külön oklevéllel emeli a «iobagionibus agasonum nostrorum oriundus» Wochot a polgárok sorába. Kn. M. I. 335. l.

[9] Endl. 444. l.

[10] V. ö. Szalay J. Városaink a XIlI. században. Bpest, 1878. 24–26. l.

[11] Endl. 633. l.

[12] Endl. 482. W. VIII. 5. és 31. l.

[13] Endl. 444. l.

[14] Endl. 507. l., Kn. C. D. II. 183. l.

[15] Endl. 545. l.

[16] Endl. 444. l.

[17] Endl. 471. l.

[18] Kovachich J. N. Sylloge decretorum comitialium incl, regn. Hungariae, I. Pesthini, 1818. 21. l.

[19] Endl. 466. és 542. l. – Salamon F. Budapest története. III. Bpest, 1885. 34. s köv. l.

[20] Illés J. Az Anjou-kori társadalom és adózás. Bp. 1900. 55. és 61. lap.