Hóman Bálint munkái

Történetíróink régóta ismerik, alaposan ki is aknázták ALBERICUS krónikájának magyar vonatkozású adatait. A forráskritikusok megállapították, hogy az adatok részben magyar származásúak s hogy a IX–XI. századi hírek a magyar krónikákkal rokon forrásból valók.^[1] Provenienciájuk kérdése azonban mindeddig nem részesült a jelentőségéhez mért beható vizsgálatban, noha – mint látni fogjuk – e kérdés tisztázása krónikáink forrástani értékelése szempontjából elsőrendű fontossággal bír.

E magyar vonatkozású hírek eredetét vizsgálva, mindenekelőtt az egész mű keletkezési körülményeit, az ismert forrásokhoz való viszonyát, a szerző kvalitásait és módszerét kell megismernünk.^[2]

ALBERICUS a franciaországi Trois-Fontaines cisztercirendű monostorában a XIII. század első felében írta 1241-ig terjedő világkrónikáját.^[3] A keletkezés korának pontos meghatározásához biztos támaszpontul szolgálnak ALBERICUS korjelölő megjegyzései. Az 1198. évnél kifejezetten megmondja, hogy műve 1225 után készült.^[4] Közelebbi meghatározást találunk az 1201. és 1160. éveknél az 1227., illetőleg 1233. évi eseményekre célzó megjegyzésekben. Eszerint az 1160 utáni részt 1233. év vége előtt nem írhatta.^[5] A végső időpontot az 1070., 1098., 1210., 1229., 1233., 1234. és 1236. évi megjegyzések alapján 1235-ben kell meghatároznunk és bizonyos, hogy ALBERICUS az 1233. év történetét 1234 végén, vagy 1235 elején, az 1235. és 1236. évekét, mint kortárs, folytatólagosan írta.^[6] Ez adatok egybevetésével kétségtelenül megállapítható, hogy ALBERICUS az 1160–1232. évek történetét 1234-ben írta s az 1235. évtől kezdődőleg az eseményekkel egyidejűleg írta krónikáját. Az 1160 előtti rész megírását legkorábban 1232–1233-ra kell tennünk, mert az 1160–1233. évek írásának tempója azt bizonyítja, hogy ALBERICUS az adatgyűjtés befejezése után egyfolytában írta krónikáját.

Forrásai közt az ismert középkori krónikák, évkönyvek és legendák mellett – melyek közül a bennünket különösen érdeklő korban (893–1150-ig) GEMBLOUXI SIGEBERT, FREISINGENI OTTÓ és HELINANDUS krónikái, LIUDPRAND, MALMESBURY VILMOS és FLODOARD a főforrások – okleveleket, leveleket, történeti költeményeket (Chansons de geste) és szóbeli értesítéseket is találunk. Maga ALBERICUS sokat utazott, világlátott ember volt, ki utazásai alkalmával szorgalmasan gyűjtötte az adatokat és auktorokat. Forrásaiból szoros időrendben haladva írja ki a szövegrészeket s azokat évről-évre egymásmellé állítva, pontos kronológiai sorrendbe foglalja. Egyazon eseményről egymást követőleg gyakran két-három auktor elbeszélését adja. Ilyenkor még pár sornyi szövegrészek élén is rendszeresen, de egyébként is többnyire megnevezi a forrásul használt auktort, szóbeli értesülés esetén a hír forrását. A kronológiában önállóságra törekszik, nagyon büszke kronológiájára^[7] s az időmeghatározásban elég gyakran eltér forrásaitól, amit a különböző források ellentétes korhatározói adatai szükségessé is tettek. Ellentét esetén vagy az egyik forrás kronológiáját követi, vagy – s ez is elég gyakori eset – mindegyiktől eltérően állapítja meg a leghelyesebbnek vélt időpontot. Igy a X–XI. századi magyar dolgokban, bár OTTÓ korhatározása sokszor helyesebb (pl. 955.), rendszerint SIGEBERT kronológiáját követi (893., 904., 911., 922., 957., 1010., 1095. stb.), de III. Henrik császár hadjáratának és Péter másodszori trónfoglalásának dátumát mindkét forrásától (SIGEBERT : 1043., OTTÓ : 1044.) eltérően 1045-ben állapítja meg. Egyébként azonban kritikát ritkán gyakorol s akkor is nagyon óvatosan. Egynehány kivételes esetet nem számítva, ilyenkor sem változtat a források szövegén, hanem azt követőleg adja elő saját véleményét, forrásaihoz hasonlóan saját magát is megnevezve (ALBRICUS vagy AUCTOR). Általában szigorúan ragaszkodik forrásai szövegéhez, még ellentmondás esetén is híven másolva azokat. Mint történetíró meg sem közelíti a középkor nagy krónikásait, de tekintélytisztelő, lelkiismeretes és tökéletes kompilátor volt. Tartózkodván forrásai önkényes megváltoztatásától és magyarázatától, a kortársait jellemző naív és gyakran kártokozó kritikától, amire különben tehetsége sem képesítette, elveszett középkori történeti művek hiteles szövegét, illetőleg töredékeit mentette meg az utókornak. Méltán jegyzi meg kiadója, hogy ha a forrásként használt művek nagyrészét nem ismernők, krónikájának értékét meg sem lehetne becsülni.^[8] Kritikája és önállósága hiányáért így is kárpótlást nyujtanak azok a forrásművek, melyeknek töredékeit csupán tőle ismerjük.^[9]

A magyarokkal ALBERICUS a 893. évtől kezdve elég sokat foglalkozik. A magyarok történetére is főforrásait, LIUDPRAND Antapodosisát, SIGEBERTUS GEMBLACENSIS és OTTÓ freisingeni püspök krónikáit tekinti irányadó kútfőnek.

A 893. évnél, mikor először szól magyarokról^[10] – szokása szerint – egymást követőleg, de nem összeolvasztva adja elő, amit e három forrásban a magyarok és Arnulf szövetségéről, a morva hadjáratról és honfoglalásról talált. Ugyanígy tesz később is, majd LIUDPRAND műve a 950. évvel megszakadván, a másik kettőre, 1112-től 1146-ig egyedül OTTÓ-ra támaszkodik. Más forrásokból alig egy-két magyar vonatkozású hírt merített. Ide tartoznak a 938. évhez a Translatio S. Agili Resbacensis-ből vett adat s az 1017. és 1100. évnél a hún^[11] királyné nővérére, Agathára és fiaira, a Szent István udvarában élt angol hercegekre vonatkozó, HELINANDUS-tól átvett adatok.

Bennünket itt ezek az idegen forrásokra visszavezethető részletek nem érdekelnek, csupán azok, amelyeknek forrása eddig ismeretlennek tekinthető s amelyeknek szövege itt következik:

ALBERICUS Világkrónikájának szövegét SCHEFFER-BOICHORST kiadásából^[12] adom, szétválasztva a későbbi fejtegetések értelmében három önálló forrásból származó híreket.

Az első csoportba tartozó hírek mellett, a második hasábon találhatók az ALBERICUS szövegéhez legközelebb álló hazai források – ANONYMUS, a Zágrábi és Váradi krónikák, a KNAUZ-, CORNIDES- és TOLDY-féle rövid krónikák – s ahol ezek nem nyujtanak felvilágosítást a távolabbi rokonok – a KÉZAI-kivonat és Budai krónika^[13] – parallel szövegrészletei az egyezések kiemelésével. A harmadik hasábban a további fejtegetések megértéséhez szükséges forráshelyeket adom.

A második csoportba tartozó hírek mellett a második hasábon az ALBERICUS szövegéből rekonstruált XII. századi királylajstrom található.^[14]

A harmadik csoportba tartozó hírekhez nincs összehasonlító anyagunk. Itt a forrás provenienciájára világot vető részeket emeltem ki.

Az ALBERICUS külföldi forrásaiból származó, valamint a hazai forrásokból csupán az értelmi összefüggés miatt közölt rövid részleteket és a harmadik csoportban a kétes származású híreket kisebb betűtipussal különböztetem meg.

A. 1167. In his quoque diebus quidam nobilis de Francia Rajnoldus de Castellione super Wainum fluviolum ortus, multis probitatibus famosus, cum venisset Antiochiam et in bellis clarus existeret, duxit in uxorem domnam civitatis, relictam principis Rajmundi et factus es princeps Antiochie. De qua domina genuit tres filias, quarum primam habuit imperator Constantinopolitanus Manuel, est ex ea genuit Alexium de quo premisimus: secundam Agnetem nomine duxit rex Bela predictus de Hungaricum et genuit Haymericum et Andream fratres et reges et duas reginas, Constantim de Boemia et Margaretam de Grecia. Tertiam principis Raynaldi filiam, nomine Adleydem, duxit marchisius Eystensis in Italia.

Anno 1171. Floruit hoc tempore in Hungaria vir sanctus archiepiscopus Lucas Strigonii.

Anno 1195. In Austria oppidum de Winis circa Pentecosten casu combustam fuit et intrante hyeme mortuus est dux Austria Leopoldus eiusdem oppidi dominus, qui de sorore regis Bele Hungarie duos habuit filios, duces sibi vicissim seducentes, Henricum et Leopoldum.

Anno 1196. (Mária francia királynéról szólva) De genealogia huius regine Marie ista est brevis narratio: Marchio Conrardus Missinensis in Sexonia versus Poloniam quatuor genuit filios, Ottonem, Theodoricum, Tetonem et Henricum. De Ottone sufficit dicere, quod ipse fuit pater Theodorici marchionis Missinensis. Teto autem tertius frater duxit sororem archiepiscopi Philippi Coloniensis, de qua genuit marchionem de Lanzberech, nomine Conradum et sororem eius Aaliz, que duci Ottoni Meranie quatuor peperit filios, ducem videlicet Meranie Ottonem et Henricum Histrie marchionem, episcopum de Bavenbergis Engelbertum et unum archiepiscopus Colohensem in Hungaria Bertoldum, qui fuit patriarcha Aquileie post Wolfarum Pataviensem, Leopoldi successorem. Simitier peperit quatour filias, istorum videlicat germanas, quarum una fuit abbatissa relique tres ita terram partite sunt, quod una fuit predicta Maria Francie regina, secunda fuit Gertrudis uxor Andree regis Hungarie, tertia ducissa in Polonia, quam habuit Henricus dux Vrescelavie. Mater autem ducis Ottonis Meranie, patris istorum predictorum, fuit de regibus Dacie.

Anno 1196. rex Hungarie Bela moritur in cena Domini, de cuius potionatione contra quendam Calanum episcopum orta fuit suspicio. Post quem regnavit Hemericus, filius eus pro eo (annis VIII.)^[58] Huius Hemerici uxor fuit Constantia regina, que eo defuncto nupsit Frederico imperatori et peperit ei filium Henricum regem Alemannie.^[59]

Anno 1204. obiit rex Hemericus. Filius eius puer mortuus regnat in celis. Post Hemericum regna(vi)t super Hungaros Andreas frater eius.

Anno 1213. Regina Hungarie Gertrudis, uxor regis Andree per conspirationem principum et baronum de Hungaria interficitur, tribus filiis et filiabus duabus superstitibus relictis. De morte autem huius regine quedam archiepiscopi Johannis Strigoniensis publicate sunt littere amfibolice, duplicem habentes constructionem, ita quod per unam illarum videbatur idem archiepiscopus consentire neci regine et per aliam contradicere. Unde per istam summi ponticificis iudicium dictus est evasisse. Cuius tenor litterarum talis esse perhibetur: Reginam interficere nolite timere bonum est et si omnes consenserint ego solus non contradico.

Anno 1217. Expeditio crucesignatorum, qui per papam Innocentium III. fuerant incitati, que inter generales expeditiones contra Sarracenos sexta dici poterit, ita cepit, quod quidem principes moverunt hoc anno, quidam in anno sequenti, quidam etiam in subsequenti. Rex igitur Andreas Ungarie, Leopoldus dux Austrie, Otto dux Meranie et multi comites de Ungaria et episcopi nonnulli per mare Adriaticum iter suum aggrediuntur. Archiepiscopus Albricus Remensis et quidam alii moverunt de Francia. Guillekinus autem comes de Hollandia et Georgius comes de Weda cum sibi adiunctis per mare Anglicum Hispanias penetraverunt...Magister vero Jacobus Aconensis episcopus de duce Austrie et de aliis, qui transierant mare, scribit ita… …Huc usque magister Jacobus. Sequitur ex alia relatione: (következik a jeruzsálemi patriarcha levele)…

Namucen is comes Petrus…(családjának geneologiájában) unam filiarum eius, Hyolenz nomine, duxit Andreas res Ungarie.

Anno 1221. …In isto quoque anno nuncitatum est in Francia, quod idem rex David vel eius, út quidam dicebant, filius iam venerat in Comaniam, que est ultra Hungariam et in partibus Russie. Ubi quasdam terras inceredulorum destruxit et maxime Comanorum…etc.

In Grecia regnabat apud Nicheam post Lascarum Grecum gener eius, Vastachius nomine…Predictus siquidem Lascarus plures habuit filias de prima uxore, Andronici filia, quarum unam habuit iste catholicorum devastator Vastachius, aliam duxit dux Austrie, tertiam rex Bela, regis Andrea filius primogenitus, quartam Anselmus de Kiev, de Pontivo natus.

Anno 1223. In Hungaria ignis casualis Strigonium et Boduarium devastavit.

Anno 1224. Mortalias maxima animalium, veniens a partibus Orientis per greciam eodem anno transivit per Hungariam, et anno sequenti fuit in Alemannia et sequenti anno altero in Francia.

Anno 1227. In Hungaria magister Robertus, vir bonus et religiosus de Leodiensi dyocesi natus, factus fuerit archiepiscopus Strigoniensis. Eo igitur cruce signatu et in procinctu itineris constituto, occurrit illi filius principis de Comania et ait: Domine, baptiza me cum 12 istis, et pater meus ad te veniet Ultrasylvas in tali loco cum 1000 viris, qui omnes desiderant de manu tua baptizari. Quo facto abiit archiepiscopus Ultrasilvas in occursum patris illius cum Bartholomeo episcopo Quinqueecclesiensi et Guilelmo Vesprimiensi et Guilelmo Ultrasilvano episcopis et ibi baptizti sunt Deo dante ultra 15000 hominum.

Anno 1228. Archiepiscopus Robertus Strigoniensis de Hungaria novum fecit episcopum in Comania, Theodoricum nomine.

Anno 1231. Dux Bavarie Ludovicus a quodam sicario Assacio occiditur, a veteri de Montana transmisso. Quod audiens rex Hungarie eidem veteri multa transmisit in auro et argento exenia et eius gratiam impetravit et optinuit.

Anno 1233. Regina Hoilenz de Hungaria in presentia Jacobi cardinalis et episcoporum moritur et in abbatia de Egris sepelitur. Qui cardinalis per Hungariam hoc anno concilia sua tenuit.

Anno 1234. Jacobus Prenestinus episcopus cardinalis et legatus in Hungaria fratrem Johannem predicatorem de penitentialibus domni pape fecit episcopum in Bossena Ragusie. Circa idem tempus mortuus est dux Andreas, vir forma decorus, regis Andree filius.

Anno 1235. Dux Austrie Fredericus a rege Hungarie devictus et quasi a probitatibus patris omnino alienus, de die in diem se habet deterius ut iuvenis.

In die Pentecostes canonisata est a domno papa sollempniter sancta Elisabeth vidua Ludovici Thuringie quondam lantgravii relicta, regis Hungarie Andree filia, que aliqua in vita sua fecit miracula et post mortem innumera fecerat miracula, plures etiam mortuos resuscitando.

Rex Arragonum quoddam nobilissimum castrum super Sarracenos hoc anno recuperavit, unde maximum incurerunt detrimentum: … uxorem suam Alienor, de qua filium genuit, causa tercii gradus consanguinitatis dimisit et filiam regis Hungarie, Hyolenz nomine, duxit.

Andreas rex Hungarie moritur et sepelitur in civitate Waradino, reclamantibus abbate et fratribus de Pelicio et super hoc causam agitantibus.

Eodem anno Ultra Silvas iuxta Kerte apparuit quedam, ut dicitur, demonum ludificatio, apparuerunt rubei homines, qui de montana quadam exierunt in equis rubeis, minoris tamen statura, quam sint nostri, homines fere 200, qui discursus varios spectante populo faciebant. Irruentibus contra eos illis de oppido, caveam suam intraverunt, nec postea comparuerunt. Unus tamen, aliquantulum ab uno de oppido retentus, facit eius manum omnino esse rubeam et sic effugit, que quamdiu vixit rubea permansit. Fere omnes illi, qui eos viderunt, aliquod infortuntium eodem anno incurrenrunt.

Anno 1236. In Kalendis Maii elevavit de terra propriis manibus Fredericus imperator caput Sancte Elizabeth vidue… (bőven). Imperator Fredericus repetit a rege Hungrie tributum 47 annoru, quod videlicet ex quo mortuus est avus eius magnus imperator Fredericus solutum non fuerat.

Anno 1237. Igitur rumor erat, hune populum Tartarorum in Comaniam et Hungariam velle venire: sed utrum hoc verum sit, missi sunt de Hungaria quatuor fratres predicatores, qui usque ad Veterem Hungariam per 100 dies iverunt. Qui reversi nunciaverunt, quod Tartari Veterem Hungariam iam occupaverant et sue ditioni subiecerant.

Anno 1238. Hic Otto (dux Bawarie) fuit de matre Alberti Bovenarii, regis Hungarie nepte.

Anno 1239. Ceterum de Tartaris istis fama publica ita terruit regem Hungarie, quod duo castra contra eos firmavit Ultrasilvas et nemora in partibus illis fecit indaginari, id est in plasseta redigi. Postea intellexit, quod Comani sub specie Tartarorum ipsum terrere voluerunt, sed de eis viriliter triumphavit ex magna parte et cepit unum regem eorum nomine Cutanum, et unam reginam. Et multa ex eis pervenerunt ad baptismum, dolose tamen. Contra Tartaros vero misit comitem Ultrasilvanum, qui in guodam angusto transitu paludum Meotidarum ita confregit primum cornu illorum, quod ceteris retro respicientibus, iam in illis partibus perisse putabatur memoria eorum cum sonitu.

Natus est regi Hungarie filius masculus, pro quo multe facte sunt supplicationes. De cuius pueri nativitate factum est festum congratulationis mirabile in festo beati Luce et rex in maxima quantitate pecunias expendit et absque numero denarios seminavit et sparsit. Archiepiseopus autem Strigoniensis Robertus puerum baptizavit, quem Stephanum nominavit ob memoriam sancti regis Stephani, primi in partibus illis a beato Adalberto baptizati. Qui archiepiscopus senex et emeritus peracta quindena mortuus est et ad celestia translatus. Inventum est cilicium ad carnem eius et alia duce penitencie indicia inventa sunt in scrinio illius.

Anno 1241. Alsanus rex mortuus est, qui reliquit de prima uxore, qui fuerat soror Bele regis Hungarie et soror sancte Elizabet, filium unum, nomine Colmannum… etc.

Az első kérdés, vajjon ALBERICUS-nak ezek az ismeretlen forrásból származó hírei valóban magyar eredetűek-e? E kérdésre félreérthetetlen választ ad maga az író.^[60] Idevonatkozó megjegyzései a következők:

Anno 1118: Translatio S. Jacobi… Ex hiis miraculis quedam in Galecia, Gallia, Theuthonnia, Italia, Ungaria, Dacia^[61] quedam etiam ultra tria maria vel seripta repperi, vel audivi.

Anno 1222: Albericus: supradictus rex David et exercitus eius, quos Hungari et Comani Tartaros rocabant…

Anno 1235: Ultrasilvas iuxta Kerte apparuit quedam, ut dicitur, demonum ludificatio…

E megjegyzésekből kétségtelen, hogy ALBERICUS magyarországi forrást használt.

A „mondják” (1010., 1167., 1213., 1222.) és „hallottam” (1118.) kifejezések szóbeli tudósítások használatára utalnak. Viszont azonban egy pillantás a 893. és 1041. közti hírekre s a velük szószerint egyező magyar forrásszövegekre (ld. fentebb 7–8. l.) mindenkit meggyőzhet arról, hogy ilyen mértékű egyezés irott forrás használata nélkül létre nem jöhet s így a „scripta repperi” kifejezés a magyar származású hírekre is vonatkozik. E kérdést MARCZALI, KAINDL és DOMANOVSZKY megállapításai értelmében eldöntöttnek kell tekintenünk. ALBERICUS ismerte és felhasználta a magyar krónikák ősforrását, illetőleg egy abból devirált művet. Hasonló eredményre jutunk az 1043–1204. évig terjedő szűkszavú adatok vizsgálatánál. Az összes XII. századi magyar királyok uralkodási idejére vonatkozó pontos adatok – legyenek azok megbízhatók vagy tévesek – szóbeli tudósításra nem vezethetők vissza. Ezt a kérdést is eldöntötte MARCZALI.^[62] Az 1204–1239-ig terjedő részre már inkább feltehető a kortársak szóbeli értesítésének használata, de itt az írott forrás használatára vall az 1233. előtti eseményeknek, Imre király és Gertrud királyné halálozási évének, Esztergom és Budavár égésének pontos kronológiai meghatározása, valamint a magyar királyi család genealógiáját érintő részek szerkezete.

A magyar forrásból származó és az idegen eredetű magyar vonatkozású hírek elhatárolása az 1151. évig minden nehézség nélkül oldható meg. A IX–XI. századra biztos támaszpontot ad a magyar forrásokkal való egyezés. A kimutathatóan OTTO, SIGEBERT, LIUDPRAND és HELINANDUS krónikáiból származó helyeken kívül fennmaradó összes magyar vonatkozású hírek szószerinti parallel-helye megtalálható a korunkra jutott krónikaváltozatokban. Legfeljebb a 904. évi adat lehet kétséges. Az 1043–1151. évek közé eső s csupán a magyar királyok uralkodási éveit tartalmazó adatok – a Borics uralkodásáról szóló 1146. évi hírt kivéve, minek magyarázatát a részletes tárgyalás alkalmával fogjuk megkisérteni – kétségtelenül magyar forrásból származnak. Nehezebb az 1167. évvel kezdődő s a krónikáinktól és a XII. századi királyjegyzéktől független adatok közül a kétségtelenül magyar származásúaknak kiválasztása. E tekintetben a legszigorúbb kritikával kell eljárnunk s mindazt ki kell rekesztenünk, aminek magyarországi eredetéhez kétség fér. A magyar királyokra, királynékra, főpapokra, magyarországi eseményekre vonatkozó és az elbeszélés közvetlensége miatt is kétségtelenül idetartozó híreken (1151., 1167., 1171., 1196., 1204., 1213., 1223., 1227., 1228., 1233., 1234., 1235., 1237., 1239.) kívűl magyarországi származásúnak kell tartanunk az 1167. évnél III. Béla és Chatillón Agnes (Anna) fiaira vonatkozó, az 1196. évnél Meráni Gertrudnak, az 1221. évnél Lascaris Máriának családjával foglalkozó genealógiai tudósításokat.

Az 1151. évnél II. Gézáról adott értesítés (ab isto descenderunt isti moderni reges Hungarie) kétségtelenné teszi, hogy a magyarországi forrás a királyi család akkor uralkodó ágának leszármazásával kezdődött s ezért valószínűleg ehhez tartozik az 1167. évi adat, mely III. Béla uralkodásának tényéhez kapcsolva szól Chatillón Raynaldról és családjáról, de ennek két leányát épen csak megemlíti, míg a harmadiknak – a magyar királynénak – összes leszármazóit felsorolja. Ugyanez áll az 1221. évi adatra, mely Béla ifjabb király feleségének családjáról – mindenesetre a közelmúltban (1220.) tartott esküvő alkalmából – szól, az ekkor már ifjabb királyként uralkodó Bélát az egykorú hivatalos magyar kancelláriai praxisnak megfelelően rex Bela, regis Andree filius primogenitus-nak címezi s a francia Cayeux nevét a Magyarországon ismerős Kiev névvel helyettesíti. A Meráni-házról szóló tudósítást ALBERICUS, francia ember létére, az 1196-ban említett Mária francia királynénak, Gertrudis testvérének, nevéhez fűzi ugyan de Berthold aquilejai patriarchatusának (1217–1251.) említése és kalocsai érsekségének (1206–1217.) kiemelése kétségtelenné teszik ez adat későbbi korból való és magyarországi származását. Eredetileg minden bizonnyal az 1213. évi – Gertrud királyné megöletéséről tudósító – hírhez tartozott, mely Gertrud gyermekeinek említésével mintegy kiegészíti a magyar szempontból csonka genealógiát.^[63] A XIII. századi hírek magyarországi forrása egyébként, mint a következőkből ki fog tűnni, épen Gertrudhoz állt legközelebb a királynék közül.

Hasonlóképen e magyarországi genealógiai forráshoz tartozónak vehetjük a Constantia királyné (1196.),^[64] Lipót osztrák herceg – III. Béla sógora – (1195.), valamint a bajor herceg (1238.) és Asên bolgár cár (1244.) családi viszonyairól tájékoztató értesítéseket. Ez utóbbiak magyar származását azonban nem látom kétségtelenül bizonyíthatónak s ezért csak feltételesen sorozom ide. Ezzel szemben II. András második feleségének, Courtenay Jolántának, genealógiáját (1217.) épúgy, mint az 1217. évi keresztes hadjáratról szóló tudósítást – bár magyar származású hírek felhasználásával készülhettek – idegen forrásra vezetem vissza, egyéb okok mellett az Ungaria névalak miatt is. A XIII. századi magyarországi hírekben ugyanis következetes a Hungaria névalak használata. Kétes a tatárokról szóló 1221. évi, a marhavész magyarországi fellépését (1224) s a bajor herceg halálát említő (1231) hírek eredete, viszont az 1236. évi hír kétségtelenül német forrásból származik. Nem lehetetlen, hogy a balkáni viszonyokat részletesen ismertető^[65] és a Dávid király, illetőleg János pap országáról szóló mesés hírek közt is vannak magyar forrásból származóak. Erre mutat a Dávid Királyról szóló 1221. és 1222. évi hírekhez fűzött két megjegyzés (Comania, que est ultra Hungariam és quos Hungari et Comani Tartaros vocabant). Mindazonáltal ezeket – kellő bizonyíték híján – kirekesztettem a kétségtelenül magyarországi származású hírek sorából.

A IX–XI., XII. és XIII. század hírek különböző származása nyilvánvaló. Az elsők forrása a magyar krónikák ősforrása, illetőleg ennek egy derivátuma. A XII. századi szűkszavú híreké egy, az ismert magyar krónikáktól független királyjegyzék. A XIII. századi részletes értesítések függetlenek ez utóbbi forrástól, amit eltérő természetük mellett III. Béla és II. András epochális éveinek (1167. és 1171., 1204. és 1206.), III. Béla uralkodási idejének (25, ill. 30 év) és II. Géza nevének (Gecha és Gizza, Iheta) kétféle változatban való említése bizonyít.

A krónikából és az eddig meghatározatlan királyjegyzékből származó adatok szétválasztását megnehezíti az a körülmény, hogy a krónika hatása – szószerinti egyezések alapján – abszolút biztossággal csak az 1041. évig, a krónikától független királyjegyzék használata pedig csupán az 1078. éven túl mutatható ki. Az 1043–1075. évi hírek hovatartozását csak a részletes vizsgálat döntheti el. A királyjegyzék és az 1151-iki genealógiai megjegyzéssel (ob isto descenderunt…) kezdődő legfiatalabb forrás adatai 1151. és 1206. közt párhuzamosan, sőt egymásba olvasztva kerültek Albericus művébe. Szétválasztásukat megkönnyíti az a megfigyelésünk, hogy a XII. századi királyjegyzékkel szemben, mely az évszámokat és minden tárgyi megjegyzést mellőzve, csupán az uralkodási idő pontos tartamát adja, a XIII. századi forrás általánosságban mozgó genealógikus leszármaztatással s a III. Béla-kori eseményeknek évszámhoz nem fűzött, összefüggő elbeszélésével kezdődött (v. ö. fentebb a bevezetés rekonstruált szövegét: Moderni reges… etc.). Ez alapon a II. Géza, III. Béla és Imre uralkodásának tartamáról tájékoztató 1151., 1171. és 1196. évi adatokat, valamint az 1206. évi feljegyzést András uralkodásáról a királyjegyzékhez tartozónak, viszont az 1151., 1167., 1196. és 1204. évi genealógikus természetű s a két utóbbi esetben pontos évszámmal illusztrált megjegyzéseket, valamint a Lukács érsekről szóló 1171. évi adatot a fiatalabb forrásból származónak kell tekintenünk. Már az 1194. évi adat a sáskajárásról semmiképen sem illik a királyi család genealógiájával foglalkozó forrásba. Viszont közismert dolog, hogy a középkorban hasonló természeti jelenséget (tűz, fagy, árvíz, éhség stb.) gyakran feljegyeztek az évkönyvi feljegyzéseket, királylajstromokat tartalmazó kódexekben a lap szélére. A részletes elemzésnél ki fog derülni, hogy ez adatot geográfiai okok is a XII. századi királyjegyzékhez tartozónak bizonyítják.

Magyar forrásból származó szűkszavú híreit ALBERICUS a X–XII. századi részben rendszeresen a főforrások – SIGEBERT (illetőleg 1112-től ennek folytatója: ANSELMUS), FREISINGENI OTTÓ, LIUDPRAND és HELINANDUS – elbeszéléséhez fűzi. az 1040., 1043., 1075. éveknél e források elbeszélése után, mintegy folytatásképen, a 904, 957., 1010., 1045., 1047., 1065., 1078., 1135. éveknél ezek elbeszélésébe ékelve, a 893. és 1095. évnél meg épen OTTÓ, illetőleg SIGEBERT egy-egy mondatába beolvasztva találjuk a magyarországi adatot. A feldolgozásnak ez a módja azt látszik bizonyítani, hogy ALBERICUS-nak már e rész írásakor rendelkezésére álltak a magyarországi források. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk a dolgot, más eredményre jutunk. Feltűnő, hogy az 1006., 1041., 1061., 1111., 1126., 1127., 1128., 1146., 1151. éveknél az ALBERICUS és olvasói szempontjából alárendelt jelentőségű és önmagukban sem sokatmondó, többnyire csak a magyar király uralkodási idejéről tájékoztató magyarországi hírek az illető év krónikájának élére, közvetlenül az évszám után kerültek s ez értesítéseket követi az említett főforrásoknak elbeszélése, akár tartalmaznak magyar adatot akár nem. Az elhelyezésnek ez a módja az utólagos betoldás gyanúját kelti fel, ha figyelembe vesszük, hogy ALBERICUS máskor rendszerint az említett főforrások egyikének elbeszélésével kezdi az évi krónikát s más alárendeltebb források elbeszélését csak ezeket követőleg adja; továbbá, ha figyelembe vesszük, hogy az 1167. évtől kezdve – az 1204. évi kivételes esetet nem számítva – a bővebb és sokkal érdekesebb magyar hírek sohasem kerültek ily kitüntető helyre. E gyanunkban megerősítenek a 893. és 1010. évi adatok. A 893. év krónikáját ALBERICUS a Chronicon S. Benigni elbeszélésével kezdi; ezután OTTÓ VI. könyve 11. fejezetének. LIUDPRAND Antapodosisának és SIGEBERT-nek leírását adja Arnulf magyar szövetségben vívott morva hadjáratáról. Ezt az összefüggő elbeszélést OTTÓ első mondata és LIUDPRAND közt megszakítja OTTÓ VI. 10. fejezetének egy, a magyar forrásból kiegészített mondata, melyet az auktor neve helyett „Nota de Hungariis” figyelmeztetéssel vezet be. Ez az ALBERICUS-nál teljesen szokatlan fordulat, hozzávéve azt, hogy OTTÓ VI. 10. fejezetének kiaknázásával már a 892. évnél végzett, kétségtelenül az utólagos betoldást bizonyítja. Mikor utólag kapott magyar adatait beillesztette már kész elbeszélésébe, csupán ekkor láthatta szükségét az első adatnál a Nota de Hungariis megjegyzésnek. Önmagában kevesebb bizonyító erővel bír az 1010. évi adat. Mindazonáltal figyelemreméltó, hogy e helyen átveszi SIGEBERT adatát a magyarok megtérítéséről Gizella által s ehhez fűzi mintegy utólag: tamen dicunt Ungari bevezetéssel a Gizella-ellenes magyar forrás ezzel homlokegyenest ellenkező elbeszélését.

Ezek alapján feltehető, hogy ALBERICUS a magyar forrásból származó adatokat 1167-től kezdve műve e részének írása közben már ismerte s azokat teljesen feldolgozta, viszont a korábbi adatokhoz akkor jutott, mikor művének 893-tól 1151-ig terjedő részével, illetőleg a kivonatok, adatok kronológikus rendezésével már készen volt. Ezért azután e híreket utólag toldotta be a kész munkába, még pedig, ha nem volt az évben a magyarokról más értesítése, oda, ahová legkönnyebben tehette, az évi krónika élére. E feltevésünket megerősíti az a körülmény, hogy az író 1146-ig, amíg OTTÓ-nál s korábban SIGEBERT és LIUDPRAND műveiben is aránylag bő tudósításokat talált a magyar dolgokról, nem érezhette semmi szükségét magyar források használatának. Mikor azonban műve írásában idáig jutott, egyszerre kiapadt a magyar történetnek minden előtte ismert forrása. Vérbeli adatgyűjtő és kompilátor létére nem elégedhetett meg e tény konstatálásával. Pótolnia kellett az így támadt hiányt. A nyugati történetírók a XII. század közepe óta általában keveset foglalkoztak magyar dolgokkal; az ismert tekintélyekhez tehát nem fordulhatott. Egyébként is mennél inkább közeledett saját korához, annál inkább rászorult az idegen országokból szerzett közvetlen értesülésekre.^[66] Magyarországból kellett adatokat, híreket szereznie, ha műve hátralevő részének a korábbihoz hasonló teljességét biztosítani akarta. Törekvése sikerrel járt. A szükséges adatokat, illetőleg forrásokat megszerezte s mivel a birtokába jutott forrásokban a korábbi idők történetét kiegészítő értékes vagy érdekesnek tetsző adatokat is talált, ezeket utólag szintén felhasználta, beillesztette a már kész feldolgozásba.

E tényt megállapítva, az adatok megszerzésének időpontját is meghatározhatjuk. Láttuk fentebb, hogy ALBERICUS művének 1100-tól 1232-ig terjedő részét 1234-ben írta s az 1160. évnél már 1233. évi külföldi eseményre céloz. Világos ebből, hogy az 1167–1233. évi magyar adatokat, melyeket már a krónika írásakor ismert és feldolgozott, legkésőbb 1234-ben meg kellett kapnia. Viszont az a körülmény, hogy magyar adatait 1151-től visszamenőleg utólag dolgozta fel és illesztette be 1230–1243. táján írt krónikájába, azok megszerzését nem tehetjük 1233-nál korábbi időre. Az 1234-től 1239-ig terjedő többi híreket mindenesetre utólag szerezte meg, bár minden valószínűség szerint ugyanabból a forrásból.

[1] Archiv f. ält. d. Gesch. X. 1851. (WILMANS); MG.SS. XXIII. 652–653. l. (SCHEFFER-BOICHORST); MARCZALI: A magyar történet kútfői az Árpádok korában. 1880. 83–85. l.; KAINDL: Studien z. ungar. Geschichtsquellen. VII. 1898. 8–26. l.; Mitteilungen d. Inst. f. Ö. G. XXIV. 137–138 l. (STEINACHER); DOMANOVSZKY: A Budai Krónika. 1802. 60–61. l. A Pozsonyi Krónika. 1905. 5. l.; PAULER: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok korában. 2. kiad. I. 416., 470., II. 605. l.

[2] A következő ismertetésben SCHEFFER-BOICHORST alapos bevezető tanulmányának eredményeire támaszkodom (MG.SS.XXIII. 631–673. l.), kiegészítve ezeket SIGEBERT és OTTÓ műveivel végzett összehasonlításaim eredményeivel. V. ö. még MOLINIER: Les sources de l’histoire de France. III. 90–92., V. CXVII–CXVIII l.; WATTENBACH: Deutschlands Geschichtsquellen. 6. Aufl. II. 461–463.

[3] A krónikát ugyane század második felében egy ismeretlen huy-i szerzetes interpolálta. Ezek a gyér és többnyire helyi vonatkozású interpolációk bennünket nem érdekelnek.

[4] „in sequentibus, videlicet A. D. 1225.” Ez az adat elkerülte a kiadó figyelmét.

[5] SCHEFFER-BOICHORST a 287. évnél a Bulgri-nak nevezett manicheus eretnekekre tett megjegyzésben célzást lát az 1235. és 1239. évi németországi eretnek-mozgalmakra. Kétségtelen azonban, hogy a francia ALBERICUS itt az 1229-ben levert délfranciaországi albigensekre céloz, kiket e korban általánosan Bulgri (= bolgár, patarénus) néven neveztek. Ez adatnak tehát nem tulajdoníthatunk korhatározó erőt.

[6] V. ö. MG. SS. XXIII. 644–645. l.

[7] V. ö. WATTENBACH (id. m. II. 462. l.) megjegyzését és idézetét. Utána MARCZALI id. m. 85.

[8] Id. h. 648–650. l.

[9] V. ö. MOLINIER id. h. V. CXVIII. l.

[10] A 837. és 859. évnél is szól magyarokról, de későbbi eseményekre célozva. Amott a Galliát ért ellenséges inváziókat felsorolva, a vandal-alán-vizigót, hún és normann támadás után, mint negyedik általános támadásról szól a magyarok 50 évig tartó franciaországi kalandozásairól. A 859. évhez ezt a különös megjegyzést fűzi: Ab isto Leutholpho, duce Saxonum, descendit tota nobilitas Saxonie, Germanie, Gallie, Normannie, Bawarie, Suevie, Ungarie, Ruscie et Polonie.

[11] Ez azért érdekes, mert ALBERICUS egyébként főforrásaihoz ragaszkodva, sohasem nevezi húnoknak a magyarokat.

[12] MG. SS. XXIII. 748–950. l.

[13] A Bécsi Képes, Dubniczi stb. krónikák szövege e részletekben lényeges variánsokat nem ad a Budai Króniká-hoz viszonyítva.

[14] Lásd III. fejezet.

[15] OTTO: Chron. VI. Lib. 10. c.

[16] LIUDPRAND. Antap. I. 5., I. 13.

[17] OTTO: Chron. VI. 11.

[18] SIGEBERTUS ad A. 893.

[19] LIUDPRAND. Ant. II. 3.

[20] SIGEBERTUS ad. A. 904.

[21] Sem ANONYMUS-nál, sem a későbbi krónikában nincs évszám. Az eseményt tévesen I. Konrád idejére (911–919.) teszik B. 56.: Regnante vero per Alemanniam Conrado primo. A. regnante Conrado imperatore.

[22] SIGEBERTUS ad A. 957.

[23] Ugyanott.

[24] A. Mén-Marót népeiről szól itt. Másutt rendszerint habitatores, incolae vagy nationes terre kifejezést használ.

[25] K. A Hún-krónikához fűzött utolsó fejezetben Marót népeiről írva!

[26] SIGEBERTUS, ad A. 1006.

[27] SIGEBERTUS, ad A. 1010.

[28] SIGEBERTUS, ad A. 1010.

[29] SIGEBERTUS, ad A. 1041.

[30] HELINANDUS.

[31] Ugyanott, ad A. 1042.

[32] SIGEBERTUS, ad A. 1043.

[33] HELINANDUS, ad A. 1040.

[34] SIGEBERTUS, ad A. 1043.

[35] OTTO, VI. 32.

[36] SIGEBERTUS, ad A. 1046.

[37] OTTO, VI. 33.

[38] * SIGEB. ad A. 1061.

[39] GUIL. MALMESBERIENSIS.

[40] SIGEB. ad A. 1065.

[41] Ugyanott ad A. 1075.

[42] Ugyanott ad A. 1077.

[43] SIGEBERT ad A. 1095.

[44] SIGEBERT ad A. 1095.

[45] Ugyanott ad A. 1111.

[46] ANSELMI GEMBLACENSIS cont. SIGEBERTI ad A. 1127.

[47] Ugyanott.

[48] OTTO VII. 19.

[49] OTTOnál a szöveg eredetileg így szól: Pannonia, non longe ante hoc tempus, mortuo… etc.

[50] OTTO VII 21.

[51] OTTO VII. 34.

[52] E részek már a következő forrásból valók.

[53] E részek már a következő forrásból valók.

[54] E részek már a következő forrásból valók.

[55] E részek már a következő forrásból valók.

[56] Itt valami feljegyzés lehetett Borics-ról. A Bécsi Képes (Florianus II. 214–216.) és Pozsonyi Krónika. (Ugyanott III. 243) is említik Vak Béla uralkodásánál Borics támadását s utóbbi „rex Borich”-nak nevezi.

[57] Ez a Gizza kivételével a XII. századi királyjegyzékhez tartozik.

[58] Ez a Gizza kivételével a XII. századi királyjegyzékhez tartozik.

[59] Ezt már az 1141. évhez is elmondta ALBERICUS. MG.SS. XXIII. 834.

[60] ALBERICUS adatait, mellőzve a MG.SS. XXIII. lapszámaira való hivatkozásokat, mindig évszám szerint idézem.

[61] Dánia.

[62] Vele szemben KAINDL tagadja egy jól rendezett XII. századi királylajstrom használatát.

[63] Valószínű, hogy az értesítést bevezető szavak: (de genealogia huius regine ista est brevis narratio) is eredetileg Gertrudra vonatkoztak s e mondat kapcsolta a tudósítást az 1213. évi hírhez.

[64] A Constantia második házasságára vonatkozó hír magyarországi származása mellett szól ugyane hírnek egy más egykorú magyar író által történt feljegyzése, mely a Dubniczi Krónikában maradt fenn interpoláció alakjában. V. ö. PAULER id. mű II. 604. l.

[65] P. MG.SS. XXIII. 885., 886., 927., 933., 938., 946., 950. l. stb.

[66] Ez a magyarázata a kiadótól kiemelt, sok szóbeli forrás használatának is.

ALBERICUS. Anno 893. Porro Arnulfus… habuit. Nota de Hungariis: Hiis diebus gens Hungarorum sub primo duce suo nomine Alino ex Scithia egressa Pannoniam inhabitare cepit…^[15] Sequitur Liutprandus…^[16] Episcopus Otto: Eidem Zeundebaldo…^[17] Dicit ergo Sigebertus…^[18]	A.V.: gens Hungarorum… III.: de Almo primo duce… VII.: egressi sunt de terra Scithia. Z.V. 250.: quamplures fuere duces, sed unus…fuit principaliter electus…qui vocabatur Almus.	B. 37.: Fuerat ex istis capitaneis ditior et potentior Arpad filius Almi…Huius auctem pater Almus in patria Erdeel occisus est… (V.ö. Kn. T. C. rövid szövegét.)
Anno 904. …rex Ludovicus venerat…^[19] Post multam stragem Ungari positis insidiis Ludovici milites vincunt. Unde Sigebertus: Ludovicus rex…^[20]	A. LV.: (a 913–932. évi események leírásában) …ex insidiis Saxonum magna strage perierunt.^[21]	(V. ö. A. LVI.: …Hoto rex…posuit insidias…)
Anno 957. Episcopus Otto, hoc factum ita attestatur : Ungarorum gens sevissima… Barbari vero…septem tantum residuis, omnes deleti dicuntur. Sigebertus : Tres autem reguli in bello capti Ungarorum suspendio perierunt.^[22] Et de illis septem Ungaris, qui remanserunt, unus ab eis factus est rex. Hii venientes in erram suam totum populum, qui non exierat cum eis ad bellum, in servitutem redegerunt, qui autem de ipsis septem nati sunt, ipsi sunt mono viri nobiles in terra Ungarie, quamvis eorum nobilitas magne servituti subiaceat. Bruno archiepisopus…^[23]	A. V. (V. ö. I., XI., stb.): septem principales persone, qui Hetumoger vocentur… elegerunt sibi ducem, Almum… (V. ö. B. 37.: septem capitaneos inter se preceferunt…ex istis ditior et potentior Arpad…) A. XII.: …ad terram, quam sibi adoptabant, pervenerunt…Sclavi vero habitatores terre – serviebant Almo duci… XXVIII. (v. ö. XXII., XXXIII.,): subiugaverunt, totum populum…^[24] (K. 71., B. 33.: et sic Pannonie populis inceperunt dominari.)^[25] A.V.: isti enim septem principales persone erant viri nobiles genere… VI.: ipsi et filii corum nunquam a consilio ducis et honore regni omnino privarentur. A. LV….Hungarorum milites, qui ex eis residui fuerunt.	B. 44.: Cum igitur Codices quidam contineant, quod isti capitanei septem Pannoniam introierint et Hungaria ex ipsis colis edita sit et plantata…Assignant enim hanc rationem solam, quam vulgus dicit septem Hungaros… Accidit autem temporibus Toxun…Hungarorum… exercitum partes…dux Saxonie…sine septem Hungaris interfecit. Septem autem ex ipsis reservatis…misit in Pannoniam. Hungaris autem septem sine auribus, pro eo ut vivi redirunt et se occidi cum sociis non elegerunt, communitas talem sententiam dedisse perhibetur: omnia, que habuerunt, amiserunt... Qui quidem septem...Hethmagiar…sunt vocati. De istis itaque sic damnatis vulgus dicit, non de septem istis primis. B. 46.: Constat ergo et manifestum est ex hoc, non solum septem capitaneos Pannoniam conquestrasse, sed etiam alios nobiles…unde in ipsis capitaneis venerari potest nomen dignitatis plus alaiis et potentie, nobilitatis vero equaliter.
Anno 1006. Stephanus rex in Ungaria regnat per anos XXXV. Fames et mortalitas…^[26]	Z., V. 252.: …rex Stephanus ducatum Hungarie… obtinuit annis VIII., regnavit autem post hec annis XXXIII.	K. 78. (v. ö. B. 73.): …rex Stephanus XLVI. anno sui regiminis…migravit ad Dominum… Kn., T. 100., C. 90.: Stephanus rex…coronatus est anno D. MI…et regnavit in Hungaria annis XLVI.
Anno 1010. Gens Ungarorum hactenus ydolatrie dedita, hoc tempore ad fidem Christi convertitur per Gislam… que nupta Ungarorum regi ad hoc sua instantia regem adduxit, ut se et totam Ungarorum gentem baptizari expeteret. Qui in baptismo Stephanus est vocatus, cuius merita per Ungariam multa miraculorum gloria commendat.^[27] Tamen dicunt Ungari, quod sanctus Adalbertus Pragensis episcopus regem Stephanum ad fidem convertit et baptizavit et ipse rex sua predicatione Ungaros convertit et maiorem ecclesiam Strigonii in honorem sancti Adalberti instituit.	B. 47. l.: iste etiam cum S. Adalberto episcopo Pragensi S. regem Stephanum baptisavit. A. LVII.: Et dum beatus rex Stephanus verba vite predicaret et Hungaros baptizaret. Kn. 100.: …genuit S. Stephanum regem. Hic Geyza… fidem christianam amplexus est et baptizatus fuisse dicitur a beato Adalberto episcopo, cuius inter Hungaros clara est memoria Stephanus rex… Magnam et fere totam Hungarie partem et regionem ad fidem Christi convertit. (V. ö. T. 100.: és C. 91.: rövidebb szövegét.) K. 93.: Dux Geicha…, cui…oraculum profiuisse…, ut recipeet fidem catholicam et baptismum,…nec erat idoneus ad fidem convertere tantam gentem, licet ipse domusque eius per sanctum Adalbertum baptismi gratiam recepisset, tamen ei…verbum venit, quod hec omnia facienda s. Stephano Altissimi clementia ordinabat. Unde hoc audio…ordinationem S. Adalberti Pragensis episcopi facere non omisit.	Z. (v. ö. V.) 251.: Dux Geysa… nutu divino coepit cogitare…de cultu divino augmentando seque fecit baptizari…Prout hec plenius in Legenda b. regis Stephani…sunt descripta. B. 61.: Geicha…divino premonito oraculo…, quemadmodum in Legenda Sancti Stephani regis scriptum est, genuit S. Stephanum regem. Leg. 13–14., LH. 37–38.: Adalbertus Boemiensis ecclesie pontifex…per (t. i. eum)… convertuntur et baptizantur… Nascitur principis filius… hunc Adalbertus episcopus…crismali baptismate intinxit… nomen sibi imposium est Stefanus. L. min. 3.: Stephanus… veritatis cepit propagator existere, quia… non tamen cor in ore, sed os habebat in corde. Leg. 17., LH. 43.: …in X. partitus est episcopatus, Strigoniensem eam metropolitam et magistram… fore constituens…
Sed illa Gisla regina, ut dicunt, multas malicias in terra illa fecit et ad extremum post mortem sancti regis meritis exigentibus interfecta fuit. Northmanni Fresiam…^[28]	B. 78.: Hungari sceleratissimum Budam, omnium malorum intentorem…interfecerunt et duorum filiorum suorum oculos effoderunt… B. 72.: Keysla regina infit consilium cum Buda viro nephando et misit… Sebus, filtum Buda ad carcerem in quo Vazul detinebatur. Sebus…effodit oculos Vazul et concavitates aurium eius plumbo obturavit. …Sanctus rex penam melafactroibus impendere non potuit. B. 75.: At regina Keysla cum Buda satellite Petrum…regem preficere statuerunt… ut regina Keysla. motus sue voluntatis pro libito suo posset complere et regnum Hungarie amissa libertate Teutonicia subderetur et regina Keysla motus sue voluntatis in regno sine impedimento posset explere. (V. ö. K. 79., 80.: rövidebb szövegét.)
Anno 1040. …Sigebertus: Henricus…^[29] Andegavensis – abiuravit.^[30] Obiit sanctus rex Stephanus de Ungaria post anos XXX., ex quo recepta fuit ibi christianitas.	. ' ' . (V. ö. az 1006. és 1010. évi adatokhoz idézett forrásokat.)	Z., V. 252.: Obiit autem iste rex anno… MXXXIV. Kn., T. 100.: Ipse vero S. Stephanus obiit (mortuus est) anno D, MXLVII.
Anno 1041. Ungaris regnavit Petrus annis XII.	V. 252.: Mortuo… Rege Stephano… prefuit regno Petrus…quasi annis XII et ultra. (Z. 252.: annis VII. et ultra.)	Kn., T. 101., C. 91.: Petrus… post S. Stephanum regnavit in toto annis VI. B. 113., K. 85.: Interea Petrus rex primo et secundo regnavit annis V. et dimidio.
Sanctus rex Stephanus primus christianus, Ieche filius et a primo duce Almo septimus, filium habuit unicum virum sanctum, nomine Hemericum, qui vivente patre decessit.	Kn. 100.: Geyza…primus… inter Hungaros fidem christianam amplexus… Sanctus Stephanus filius Geyze ducis, primus… rex coronatus… habuit filium unicum sanctum Emericum, qui decessit… ante patrem… (V. ö. T. 100., C. 91. rövidebb szövegét.) Z., V. 252.: S. rex Stephanus… habuit filium sanctum Emericum…, qui eo vivente transivit de hoc mundo… (V. ö. A. LVII…. nomine Geysam quintum ducem. Hungarie… Altaichi évk.: 1041. Stephanus rex… cum filius eius patre superstite est mortuus…)	B. 61.: Rex Stephanus plures genuit filios, ses inter alios habuit unum filium, nomine Emericum… hic autem raptus est… quique hoc scire voluerit ex Legenda eiusdem (t. i. Emerici) plenam… notitiam habere poterit. Leg. 12.: Erat tunc princeps quintus abillo, qui… dux primus fuit, nomine Geiza (LH. 35.: quartus!) Leg. 25–26. (LH. 57–58.): …filiorum suorum obitus… genitor propter amorem filii superstitis sancte indolis viri (pueri) Henrici solatio, ompescuit, quem quasi iam unicum diligens affectu… Christo…commendavit…vitam hanc exitialem commutavit.
Unde res iste Petrus, de quo hic agitur, frater dicitur fuisse illius regine Gisle, de qua superius diximus. Et quia non erat de semine Ungarorum, contra eum promovere curarent quendam Abbonem, qui erat unus ex ipsis, de magnis principibus. Sanctus rex Edwardus…^[31]	Z. 252.: …Petrus Theutonicus frater domine Gezle… Leg. 27.: …Petro, videlicet sororis sue (t. i. Stephani) filio… B. 77.: …Petrus teutonico furore seviens nobiles Hungarie aspernabatur… Videntes…principes Hungarie tanta mala gentis sue…Rex dicens…eam (t. i. Hungariam) universaliter in potestatem Teutonicorum redigam. Hec fuerunt fomenta discordie… Principes et milites Hungarorum… elegerunt de semet ipsis quemdam comitem, nomine Abam, B. 80.: regale… semini…	V. 252.: …Petrus Theutonicus frater Kesla regine, de sorore S. Stephani genitus… B. 75.: …Aetrum Alemannum vel potius Venetum, fratrem regine… Vilhelmus pater Petri… mortua Gertrud… duxit in uxorem sororem Sancti regis Stephani, de qua genuit Petrum regem. K. 79.: Regina… Kysla…Petrum Venetum, filium sororis sue, cuius pater fuerat dux Venetorum, regem fecit… Kn., T. 101.: Petrus Alemannus, filius Wilhelmi ex sorore sancti Stephani progenitus electus fuit in regem.
Anno 1043. Fames…^[32] Iste Henricus…evexit.^[33] Obbo Ungaris regnat annis II.	B. 113.: Aba vero regnavit annis III. (Ugyanígy Kn., T. 101. Z., V. 252.)
Anno 1045. Sigebertus…^[34] Episc, Otto:…^[35] Igitur ab hinc Petrus iterum regnavit annis II. Instinctu…^[36]	T. 101.: Petrus iterum introducitur… (V. ö. Kn. 101. Petrus fuit reductus…)	V. ö. az 1041. évhez id. szövegeket.
Anno 1047. Episopus Otto:… Non multo post Petrus Ungarorum rex a quodam cliente sou Andrea nomine oculis ac regno privetur.^[37] Cui successit in regno Ungarorum Andreas annis XXIV.	Kn. 101.: Andreas… post Petrum… electus fuit in regem Hungarie et regnavit annis XV. (V. ö. T. 101., C. 91.) K. 85.: Andreas… obiit anno regni sui XV. P.-É. 1047–1060. (azaz XIV év!)	B. 101.: Andreas… coronatus est anno Domini MXLVII. (Ugyanígy C. 91.)
Anno 1061. In Ungaria regnavit Bela pugil annis IV. Marianus chronographus…^[38]	Kn., T. 101.: Bela Belin dietus… III. annis. B. 116., 120.: Bela, vocatus Benyn… regni sui anno tercio… migravit.
Anno 1065. …frangendum.^[39] In Ungaria post Belam pugilem regnavit Salomon annis XI. Multi usque…^[40]	Kn., T. 102.: Post obitum Bele primi regnavit Salomon annis XI.	(A többi krónikában nincs évszám.)
Anno 1075. Henricus… excruciant.^[41] In Ungaria post Salomonem regnavit rex Magnus nomine annis III.	V., Z. 254.: Post haec regnavit annis III. Geysa… Kn., T. 102.: Geyza… regnavit III annis.	1075.: Ego Magnus, qui et Geisa, rex Pannoniorum… (KNAUZ : Mon. Strigon. I. 59. I. V. ö. WENZEL, I. 27.)
	B. 159.: confirmatum est regnum in manu Geyse regis, et eo tempore inceptum est nomen eius vocari rex Magnus. – Rex Magnus… regnavit tribus annis. P.-É. 1075–1076.	Dux Muonas. (RÉTHY: Corpus Nummorum Hung. I. 23. sz.)
Anno 1078. Ab hoc tempore…Sigebertus:… commisit.^[42] In Ungaria regnavit sanctus rex Logescelaus, Bele pugilis filius annis XVIII. Hic in Ungaria fundavit nobilissimam abatiam de Semigis, in qua non solent recipi nisi Franci. Item secundum Elinandum…	V. (V. ö. Z.); …regnavit beatus rex Ladislaus, filius… regis Bele dicti Belyn, fundator et dotator ecclesie nostre… (t. i. Varadiensis) annis XIX. Kn., T. 102.: Sanctus rex Ladislaus Bele primi filius… regnavit annis XIX. – P.-É. 1076–1097.	1091.: …regnante Logescelao gloriosissimo rege… fundari ecclesiam Sumich… (Az alapítólevél XIII. századi másolatából WAITZ után MARCZALI : Enchiridion, 100. I. A. XII. sz. chartulariumban Latisclavo van: Századok, 1906. 404. I.)

I. ALBERICUS VILÁGKRÓNIKÁJÁNAK MAGYAR SZÁRMAZÁSU ADATAI.