9.

A hazai történetkutató iskoláktól függetlenül, római élményeinek hatása alatt lett történetíróvá DESERICZKY INCE JÓZSEF aki mint a kegyesrend római kormánytanácsának tagja került 1742-ben Rómába. Négyévi ott tartózkodása idején a vatikáni levéltárban és könyvtárban, majd Bécsben és a nagyszombati jezsuitakönyvtárban szorgalmasan búvárkodva, gyüjtötte össze a magyarokra s a velük azonosnak vélt skythákra, amazonokra, húnokra, avarokra, kúnokra és más rokon népekre vonatkozó forrásadatokat és irodalmi véleményeket. Kutatásainak eredményeként öt hatalmas kötetben adta ki a magyarok eredetéről és pogánykori történetéről írt nagy művét (De initiis ac majoribus Hungarorum commentaria. T. I–V. Buda, majd Pest, 1748–1760.). Első kötetében az eredet és rokonság kérdésével, a másodikban a hún őshazával foglalkozik; a harmadik kötet a skythák, a negyedik a húnok történetét tartalmazza; az ötödikben Attila utódainak történetét mondja el ennek fiaitól az avarokon át Szent Istvánig. DESERICZKY az őstörténetünket legtávolabbról is érintő forrásadatokat összegyüjtve, azokat művében teljes szövegükben közölte. Számos addig ismeretlen forrást hozott nyilvánosságra, köztük a CSELES által már felfedezett, de ki nem adott Julián-féle jelentést. Bibliográfiai utalásai is sok új anyagot tártak fel. Bár módszere fogyatékos, mint az őstörténet forrásainak kiadója érdemes munkát végzett.

V. ö. JUHÁSZ: Desericzky Ince élete és művei. Budapest, 1915.