ŐSFAJTÁK

Földünk első ember lakói – mai tudásunk szerint – a chellesi és vele egykorú más paleolith kultúrák kezdetleges kőeszközeit készítő ősemberek voltak. Az emlékek geológiai helyzetéből és földrajzi elterjedéséből megállapítható, hogy a chelles-i ősember a dilúvium egyik hosszú meleg időszakában – a geológusok szerint mintegy 430 000–230 000 évvel ezelőtt – tűnt fel Délnyugat-Európában, s onnét kiindulva jutott el északon a Rajnavonalig, délen Észak-Afrikán át Indiáig.

A chelles-i kőkorszakot követő jégkorszakban bukkanunk a Kárpátok vidékén az acheuli ősember műveltségének Nyugat-Európában már fejlettebb emlékeire. A kora-moustiéri kultúrával érintkező acheuli kultúra életkorát a geológusok 230 000–180 000 évre teszik.

A chelles-i és acheuli ősembereket némelyek az egy-egy csonttöredékből rekonstruált „piltdowni” és heidelbergi, ún. előemberekkel azonosítják, de hiteles testi maradványaikat eddig nem ismerjük. Csontjaik elporladtak, aminthogy a jóval fiatalabb moustiéri ember maradványait is jórészt megemésztette az idő. Százezer számra előkerült kőeszközei mellett alig negyedszáz ép csontváz és körülbelül négyannyi töredék jutott napvilágra.

A dilúvium egyik régebbi jégkorszakában Nyugat-Európában és a Földközi-tenger északi partvidékén virágzó, de később Közép- és Kelet-Európában is elterjedt moustiéri műveltség moustri, vagy neandervölgyi embere is dél felől jött Európába. A rhodesiai, kármelhegyi, ngadongi, punini csontleleteknek, s a mellettük és másutt is talált moustiéri típusú kultúráknak a tanúsága szerint rokonai éltek Dél-Afrikában, Palesztinában, a délkeleti szárazfölddel akkor még összefüggő Indonéziában, Melanéziában és Amerikában is. Európában átélte több felmelegedés és eljegesedés idejét, de az újabb jégkorszak beköszöntése után elbukott az egyre zordabbá vált természettel s tán a fiatalabb fajtákkal vívott küzdelemben. Európából kiveszett, bár némelyek szerint az aurignaci, mások szerint a cromagnoni emberek az ő leszármazói volnának. Ivadékait ma a déli földrészeken is hiába keressük; csupán az ausztráliai s tán a paleomelanéziai fajta tekinthető egyenes leszármazójának.

Helyét Afrikában, az Indiákon és a Csendes-óceán szigetvilágában fekete bőrű negrid, Kelet-Ázsiában sárga bőrű mongolid fajta ősemberek foglalták el. Ha helytáll az, a komoly érvekkel alátámasztott elmélet, hogy a különböző emberfajták családfájának gyökerei törpe növésű ősökhöz vezetnek, ezeknek az ősfajtáknak a maradékát kell látnunk a ma is élő negrid s a csupán ásatag alakban ismert mongolid típusú pigmeus és pigmid fajtákban, kettejük keresztezését a hottentotta-busman földről ismert khoisanid fajtában.

Indiában és a szigetvilágban a negrid őslakók nyomába lépő fekete bőrű, de az európai fehér embert formázó melanid fajta őse már – úgy lehet – az aurignaci ember előhírnöke.

Az aurignaci ősember a moustiéri jégkorszakot felváltó meleg időszakban bukkant fel a kihalóban lévő neandervölgyi ember egykori lakóterületén. Mint chelles-i és moustiéri elődei, ő is délnyugat felől jött Európába, s nyugatról kiindulva jutott el Indiáig és az indonéziai szigetekig. Települési területe északon az Alpesek, a Kárpátok, a Kaukázus, a Hindukus, a Himalája magas hegyvonulatáig terjedt, délen a dél-afrikai partokig, nyugati irányban Amerikába is eljutott.

A capsai és aurignaci kultúrák embere korábban ismeretlen, s a moustiéri kultúrából le nem vezethető magasabb műveltséget, fejlettebb ízlést, finomabb formákat, művészi kifejezőkészséget hozott magával. Az észak-afrikai és indiai, ausztrálid és negrid őslakók sem erőben, sem értelemben nem tudtak vele mérkőzni. Elpusztultak, vagy kitértek előle. Afrika belsejébe, India partvidéki hegységeibe és a szigetvilágba húzódtak vissza. Csupán egyes töredékeik maradtak vissza a hódítók társaságában. Ily visszamaradt negrid ősembert kell látnunk az aurignaci korszak végén Monakóban élt khoisanid típusú grimaldi ősemberben.

A francia, délnémet és magyar területen virágzó sollutréi vagy szeleta kultúra emberét nem ismerjük. Az újabb vélemények szerint ez a műveltség hazánk földjén kelt életre, s mint egykor az acheuli kultúra is, innét vándorolt a hidegebb idő beköszöntésével nyugatra. Ennek a kései aurignaci és korai magdaléni kultúrával egykorú műveltségnek az embere aurignaci fajta volt-e, avagy más fajtának a gyermeke, a jövőkutatás van hivatva eldönteni. A magdaléni műveltség már kétségtelenül a cromagnoni ember alkotása.

A cromagnoni ember, akit egyesek a neandervölgyi, mások az aurignaci embertől próbáltak származtatni, de – úgy vélem – tévesen, az utolsó jégkorszak derekán tűnt fel Délnyugat-Európában. Jégkori életének és tevékenységének a Pireneusok, Dél-Gallia és az Atlasz hegység barlangjaiban korunkra jutott emlékei, az addigiaknál könnyebben kezelhető, ügyesebb, művészi ízléssel formált és díszített eszközei, a barlangok falára festett és rajzolt, kőbe vésett és csontra karcolt alkotásai feltűnően fejlett művészi tehetségről, nagy valóságérzékről, alkotóinak gyakorlati szelleméről és minden addigi kultúránál magasabb színvonalú műveltségről tanúskodnak. Tiszta vérű és aurignaci elemekkel kevert ivadékai a jég visszahúzódása nyomán jutottak el az Északi-tengerig, a Skandináv-félszigetre és a Rajna-Visztula közén a Keleti-tenger partvidékére. Szőke hajú és kék szemű ivadékait emlegeti az ó-egyiptomi hagyomány mint „szőke líbiaiakat”, de nyomára bukkanunk a Kanári-szigetek guancsó lakói közt, és az amerikai régiségben is, valamint a mai paleoamerikai fajták körében. A vele rokon chancelade-i ember oldalági ivadékát viszont a mai eszkimó fajtakörben kell keresnünk.

A magdaléni jégkorszak vége felé Nyugat-Európában, majd az Alpesektől északra eső közép-európai tájon is a cromagnoni ember szomszédságában és társaságában tűnik fel, de az újabb leletek vallomása szerint már korábban is vele együtt élt a tájói, azili, ofneti kultúrák furfoozi ősembere, valamint az újabb kőkor sumer műveltségét és ún. „harangedény kultúráját” kitermelő pyreneusi ősember.

A ma élő fehér bőrű emberfajták kivétel nélkül ezeknek az ősfajtáknak a leszármazói, s velük egy törzsről sarjadtak Amerikának indianid és eszkimoid gyűjtőnéven emlegetett különböző emberfajtái is.