SZÓCSERE, JELENTÉSVÁLTOZÁS

A szókölcsönzéssel és a fogalmak természetes differenciálódásával függ össze a szócsere és jelentésváltozás gyakorta előforduló jelensége.

Az idegenből átvett szavak használatba vétele nem jelöl minden esetben fogalomgyarapodást. Sokszor régóta ismert tárgyak és fogalmak megjelölésére alkalmazzák a jövevényszót, a régivel párhuzamosan, vagy annak teljes mellőzésével. A régi szó ilyenkor vagy kivesz a nyelvből, vagy pedig új értelmezéshez jut, jelentésváltozáson megy keresztül. Máskor a jövevényszó jelentése változik meg az átvevő nyelvben, s lesz eredeti jelentésétől eltérő, bár azzal többnyire rokon értelemben használatos.

Minden nyelvben és nyelvcsoportban vannak – még a legelemibb fogalmakat jelölő szavak között is – a legközelebbről rokon nyelvekből is hiányzó, ismeretlen eredetű szavak. Ezek részben az önálló belső nyelvfejlődésben keletkeznek, másrészt az ősi szókincsnek a rokon nyelvek szókészletéből kiveszett elemek.

Egyes szavak és szócsoportok hiányából, másoknak elszigetelt jelentkezéséből, ismét másoknak eltérő jelentésben való használatából sem az egyébként kifogástalanul bizonyított nyelvrokonság cáfolatához, sem pedig egymástól távol álló nyelvek közelebbi rokon ágának bizonyításához nem meríthetünk érvet.