SZÓKÖLCSÖNZÉS

A nyelvcserével rokon jelenség a szókölcsönzés, idegen eredetű műveltségszavaknak az átvétele és meghonosodása.

Különböző életformák közt élő, eltérő műveltségű s más-más nyelvet beszélő népek találkozása, tartósabb érintkezése vagy éppen életközössége szükségképpen vezet új fogalmak megismeréséhez, és gyakran a jelölésükre használt szavak átvételéhez is. Az így megismert tárgyak, formák, jelenségek és elvont fogalmak egy részének a kifejezésére minden nép az új fogalmat vele megismertető másik nép nyelvének megfelelő szavát szokta átvenni. A nyelvnek ez a gazdagodása évezredek előtt megindult, és befejezéshez soha el nem érő folyamat.

A jövevényszavak egy része egy-egy elszigetelt jelenséggel vagy tárggyal kapcsolatban szórványosan és alkalomszerűen jön különböző nyelvekből. Átvételük felületes, futólagos, sőt, közvetett érintkezés eredménye is lehet.

Az egy nyelvből valamely fogalomkör – életforma, mesterség, szakma, tudomány, művészet, államelmélet, vallás – korlátai között csoportosan érkező jövevényszavak már a művelődés valamely ágazatának meghatározott idegen hatása alatt végbement módosulását és gyarapítását jelölik, s tartós kapcsolatokra vallanak.

Az egész művelődés körére kiterjeszkedő azonos eredetű jövevényszavak tömeges jelentkezése – éppúgy, mint az egyén vagy a nép nyelvváltozása – a művelődés gyökeres átalakulásának bizonyítéka, és mindig két nép hosszas együttélésének az eredménye.

Nyelvcserére vagy kölcsönszavak tömeges átvételére puszta szomszédsági kapcsolatok nem vezethetnek, csak az átadó és átvevő népelemek huzamosabb ideig tartó együttélése egyazon társadalmi és politikai közösség keretében. A jövevényszavak eredetének a vizsgálatánál azért mindig tisztáznunk kell az átadó és átvevő nép érintkezésének a lehetőségét is.