[V]
AZ ŐSMAGYAROK VÁNDORLÁSAI ÉS RÉGI ÉLETTÁRSAI

Az állítólagos „uráli ősnép” s a tőle eredt „finnugor ős-nép” hazáját régente Ázsiában keresték, ma pedig általában az Urál-vidékre helyezik a tudósok. Elgondolásuk szerint az őshaza az Urál hegység nyugati lejtőjétől a Felső-Pecsora–Vicsegda–Vjatka–Káma–Bjelája folyókig terjedő térségben, mások szerint ettől a vidéktől délnyugatra, az Alsó-Okától a Volgáig és a Kámáig terjedő részen lett volna.

Ezeket a feltevéseket az embertani, régészeti, nyelvészeti és az ősnyelvből levezetett életföldrajzi bizonyítékok együttes mérlegelése és bírálata alapján el kellett utasítanunk. A finnugorság keleti ágazatai történetileg belátható időben – a Kr. e. 1. ezredév első felében – érkeztek nyugatról az Urál-vidékre, a nyugati-finnek és a volgai népek ősei pedig sohasem laktak ezen a tájon. Való igaz azonban, hogy a magyarok ősei Kr. e. 600 és 500 közt már az Urál hegységtől nyugatra és délnyugatra, a Bjelája–Káma–Volga–Szamara közti ligetes sztyeppszakaszon laktak, a Bjelaján túl tanyázó szamojéd-ugor népség déli, s egy kimméri-géta nép északkeleti szomszédságában. Ideköltözésük valószínűleg a Kr. e. 7–6. századi szláv-finnugor népvándorlás keretében ment végbe.