2. ŐSMŰVELTSÉG

A néptudomány és őstörténet terén törvényszerűségeket kereső régebbi evolúciós természettudományi és az ősműveltséget kultúrkörökként szemlélő újabb kultúrtörténeti iskola egyaránt becses adatokat szolgáltatott az ősműveltség ismertetéséhez. Rövidre fogott összefoglalásomban a módszertani kérdések megvitatását mellőztem. Tárgyi tekintetben főleg a modern kultúrtörténeti irányt képviselő F. Graebner, Ethnologie és M. Hoernes, Praehistorische Archeologie (Fischer-Schwalbe, Anthropologie, 1925), O. Menghin, Weltgeschichte der Steinzeit (1931), s ehhez F. Kern, Die Anfaenge der Weltgeschichte (1935); W. Schmidt és W. Koppers, Völker und Kulturen (Der Mensch aller Zeiten, 1924), s a túlzásaikkal szemben állástfoglaló Thurnwald, Die Menschliche Gesellschaft, I–III (1932), című művére támaszkodtam. Néhány jó megfigyelést találtam M. Schmidt, Materielle kulturen der Naturvölker, és W. J. Sollas, Ancient Hunters című művekben is. A régiek közül is figyelembe vettem Tylor, Primitive Culture (1873); Morgan, Ancient Society (1877); Ranke, Der Mensch (1887); Ratzel, Völkerkunde (1894); Breysig, Stufenbau der Weltgeschichte, s persze Herbert Spencer, Descriptive Sociology, I–VI (1873); és Wundt, Völkerpsychologie, I–X (1900–1919), sok megállapítását. Jó hasznát vettem Max Eber, Reallexikon der Vorgeschichte idevonatkozó cikkeinek is.

A magyar irodalomban Hillebrand Jenő, Magyarország őskora (1936) című kézikönyvén, Roska Márton értekezésein, Gallus Sándor módszertani szempontból különösképpen jelentős kisebb tanulmányain („Exisztenciális őskortudomány”, Sziget, I., 1935; Nép és föld, 1943; „A tipológia alapvetése”, Arch. Értesítő, 1942) és összefoglalásain (Győr története a vaskorszakig, 1942; Egyetemes történet, I, 1943) és Lambrecht Kálmán, Az ősember (1926) című biológiai szemléletű és népszerű monográfiáján túl csak Gaál, Kadic, Kormos és mások kisebb leletismertető tanulmányai foglalkoznak a paleolith-korszakkal. Hampel, Kuzsinszky, Buday, Márton és kortársaik java munkássága, s a fiatalabb archeológus nemzedék – Alföldi, Tompa, Paulovics, Banner, Fettich, László s a többiek – útjelölő gazdag eredményei Magyarország történetének a neolithtól a királyság megalapításáig terjedő régészeti korszakait világítják meg.

A nyelvi kérdésekkel foglalkozó szakaszhoz elég lesz W. Schmidt, Die Sprachfamilien und Sprachkreise der Erde (1926); A. Meillet–M. Cohen, Les Langues du Monde (1924); H. Sweet, The History of Language (1910); O. Jespersen, Language: Its Nature, Development and Origin (1922); E. Kiekers, Die Sprachstaemme der Erde (1931); Schmidt József, A nyelv és nyelvek (1923); Pápay József, A finnugor népek és nyelvek ismertetése (1922); Zsirai Miklós, Finnugor rokonságunk (1937) című műveit említenem.

A nyelvcsaládok ősrokonsági kapcsolatairól és magáról az ősnyelvről mondottakban hasznát vettem N. Anderson, Studien zur Vergleichung der ugrofinnischen und indogermanischen Sprachen (1879); H. Möller, Semitisch und Indogermanisch, I. (1907); Trombetti, L’unita d’origine dell’linguaggio (1905); H. Winkler, La langue basques et les langues ouralo-altaiques (1917) című műveknek. A szókincs összehasonlításához a következő etymológiai szótárak és egyéb művek adatait vettem alapul: O. Schrader, Sprachvergleichung und Urgeschichte, 3. Auflage (1907); H. Hirt, Etymologie der neuhochdeutschen Sprache (1909) és Indogermanische Grammatik, I. (1927); K. Cappeller, Sanskrit Wörterbuch (1887); Kluge, Etymologgisches Wörterbuch der deutschen Sprache (1910); R. Grousset, L’empire des Steppes (Párizs, 1939); K. Lokotsch, Etymologisches Wörterbuch der europaeischen Wörter orientalischen Ursprungs (1927); Munkácsy B., Árja és kaukázusi elemek a finn–magyar nyelvekben, I. (1901); Melich-Gombócz, Magyar etymológiai szótár (1941); Vámbéry, Á., Etymologisches Wörterbuch der turko-tatarischen Sprachen (1878) és Die primitive Kultur des turko-tatarischen Volkes (1879); Bárczy G., Magyar szófejtő szótár (1941).