Mindig legyen a csónakban legalább egy olyan ember (keelboatban az evezőnél), akinek már van evezős tapasztalata, jól tud úszni, 14 évesnél nem fiatalabb, ébren van és józan. Nem (csak) a nagyképű édesvízi medve beszél belőlem, de ez itten kérem nem a városligeti csónakázótó. Mint minden veszélyes üzemre, az evezésre is igaz, hogy nyugodt körülmények között a gyakorlatlan is elboldogul úgy-ahogy, a tapasztalatra akkor van szükség, amikor valami miatt mexűnik ez az ideális állapot. Ha szeretnél evezni, bizonyára akad az ismeretségi körödben olyan, aki tud is, és szívesen veled tart (illetve elvisz magával).
Kajakban és kenuban viszonylag könnyű megtanulni evezni. A kenu kormányzása evezővel (mert ugyebár nekije nincsen kormánylapátja) már egy kicsit bonyolultabb dolog. A keelboatban való evezés elsajátítása szintén elég sok gyakorlást igényel, ez elképzelhetetlen egy hozzáértő segítsége nélkül.
A vízi tapasztalat mexerzéséhez hosszabb idő kell, az evezős gyakorlatéhoz jóval rövidebb. Tanulj meg a csónakkal egyenesen menni, kanyarodni, a partvonalat követni, elindulni, kikötni, helyben megfordulni, tolatni, úgy, hogy ezeket bármilyen helyzetben egyedül is meg tudd tenni. Katamaránban pedig érdemes gyakorlatoztatni a gépházat, mert csak összeszokott és az utasításokat pontosan és gyorsan végrehajtó legénységgel lehet biztonságosan lavírozni, pl. gyorsvizű folyón köves parthoz kikötni.
{Ugyancsak célszerű legalább egy borulást és partra úszást kipróbálni (persze csomagok nélkül és nem a Duna/egyéb víz legközepén), hogy ne éles helyzetben essenek át a tisztelt utazók a vízkeresztségen. (*Döme*)}
