Az elsősegélynyújtásról a *Vöröskereszt*-ben olvashatsz kimerítően, de az *ABC* is jól használható. Lásd még: Elsősegélynyújtás (*Zöld kaland*)
Egy vízitúrán ugyanúgy előfordulhatnak balesetek, sérülések, mint más tevékenység során. Ne feledjük azonban, hogy sokszor a lakott területektől, telefontól nagyon messze is lehetünk, és a futásnál vagy evezésnél gyorsabban nem tudunk segítséget hívni, tehát magunkra vagyunk utalva (persze vihetünk magunkkal bunkofont, de akkor már érdemesebb inkább otthon maradni). Ennek ellenére itt csak azokkal a zűrökkel foglalkozom - igencsak felületesen -, amelyeknek vízen nagyobb a valószínűsége, mint máshol. Ugyanezt részletesen az *ABC*-ben találhatod meg. Tekintsd az alábbi sorokat csak kedvcsinálónak, és utána olvasd el egy szakkönyv erre vonatkozó részeit.
Jó, ha van a társaságban orvos (neaggyisten mentős). Egy egészségügyi szakember magunkkal cipelésével csak azt kockáztatjuk, hogy beleköt minden apróságba, pl. egyhetes parizer reggelire, stb.
Ha a kezelés ellenére a beteg állapota nem javul, vagy tovább romlik, forduljunk orvoshoz. (Hitted volna?)
Ha van hivatásos mentő, ajánljuk fel segítségünket, és utasításai szerint cselekedjünk, illetve vegyük tudomásul, ha esetleg nélkülünk akar boldogulni.
(A horgászattal kapcsolatos bibikről l. később.)
"Evezés közben gyakran előfordul, hogy testünk egyes helyein a bőrfelületek felrepedeznek, felhólyagosodnak, megkeményednek. Leggyakrabban a tenyéren, sarkakon, térden, fenéken fordulnak elő ilyen bántalmak, amelyek igen megkeseríthetik az evezősök életét. Tenyerünket az evező szára, sarkunkat a lábtámasz, fenekünket az ülésdeszka törheti fel. Általában ezek a feltörések akkor keletkeznek, ha testünk nedvesen érintkezik a csónak alkatrészeivel. Ezért nem szabad sohasem nedves kézzel evezni, vizes fürdőnadrágban csónakba ülni; érzékeny lábúak pedig evezzenek tornacipőben. Szokjuk meg, hogy külön fürdő- és külön evezősnadrágunk legyen.
A bőr feltörése ellen még úgy is védekezhetünk, ha a dörzsölésnek kitett felületeket evezés előtt befaggyúzzuk. Amennyiben minden gondoskodásunk ellenére mégis keletkeznének feltörések, vízhólyagok, azokat semmi esetre se szúrjuk fel. Ha maguktól felfakadnak, akkor fertőtlenítsük, halvány rózsaszín hipermangános oldattal, majd tiszta védőkötéssel lássuk el. Nyugodtan továbbevezhetünk, ha feltört tenyerünket tiszta zsebkendővel átkötözzük. A nagyobb feltöréseket mindig sebként kell kezelnünk." (*ABC*)
Keelboatban a rossz lapát is oka lehet a tenyér feltörésének. Tudvalevőleg a keel lapátjának a nyele nincsen lakkozva, ezért itt jobban kopik, a fa erezete miatt azonban nem egyenletesen, és így rücskössé válik. Az ilyen nyelet finom csiszolóvászonnal tegyük simává. Ne hosszában csiszoljuk, hanem körbe, és ügyeljünk arra, hogy a lapát henger alakú maradjon, egyébként húzáskor elforgató erő léphet fel, ami húzza a tenyéren a bőrt.
Sajnos, túl sok személyes tapasztalattal nem rendelkezem a vízibalesetek terén. Ne vedd dicsekvésnek, de én csónakkal eddig még csak önszántamból borultam. Vízből egyszer húztam ki egy kapálózó kisgyereket, de nekem még éppen leért a lábam, szóval ez sem nagy szám. Egy felborult triplet (hárompárevezős versenyhajó) legénységét pedig katamaránnal mentettük ki, ami szintén nem volt túl veszélyes feladat a katamarán már többször hangoztatott stabilitása miatt.
A mentésnél alapszabály, hogy ne okozzunk nagyobb bajt, mint amekkora már van, és főleg vigyázzunk saját tepsi épségünkre, mert ha mi is megsérülünk, akkor ki fog menteni? Az anyagi javak mentésével pedig csak akkor kezdjünk el foglalkozni, ha már mindenki biztonságban van.
Ha lehet, partról mentsünk, kinyújtott karral, evezővel, bottal.
Ha a baleset a parttól távol történt, lehetőleg csónakkal mentsünk. Próbáljuk megnyugtatni a bajban levőt, hogy segítünk, kapaszkodjon nyugodtan a csónakba, cápaveszély nem fenyeget. Kajakba, kenuba, keelbe csak a csónak végén húzhatjuk ki a fuldoklót, mert egyébként beborulhatunk. Keelben természetesen tartani kell a balanszot.
Úszva csak képzett személy mentsen, különben könnyen megduplázhatjuk a tragédiát. Ha a balesetes eszméletlen, akkor a mentés kevésbé veszélyes; ilyenkor az úszva mentéshez elég a jó úszni tudás. (Ami azt illeti, nekem is el kellene már végeznem egy vízbőlmentő-tanfolyamot.)
A kimentett fuldokló ellátásáról szintén nálam okosabbaktól érdeklődj. Mindenképpen mutassuk meg a kimentettet orvosnak is, mert bekövetkezhet fulladás annak ellenére is, hogy állapota gyorsan javul.
{Csak olyan kezdjen mentésbe, aki:
Ez azért fontos, nehogy egy helyett két embert kelljen menteni. Lehet, hogy ezzel páran nem értenek egyet, de amíg ezek mindegyike nem teljesül, nem szabad mentésbe kezdeni. Előbb célszerű (az első kettő megléte esetén) a 3. pontot teljesíteni. Értsd: megszabadulsz felesleges, úszást akadályozó ruháidtól (egyedül még csak-csak elevickélsz vizes ruhában, de másik embert már nem nagyon fogsz tudni kihúzni), hagysz olyan embert menteni, aki nem görcsöl, megvárod, míg elmegy a szárnyashajó.
Ha már más megtalálta az eltűntet, esetleg odaúszhatsz segíteni, mert elég fárasztó egyedül kihúzni valakit. Arra azért figyelj, hogy ne akadályozd!
Általában célszerű dupla-Nelsonhoz hasonlóan hátulról elkapni az áldozat grabancát. Ez azért jó, mert egyrészt így a feje kinn tartható a vízből, másrészt ha pánikba esik, lefogható, és akkor nem fulladtok meg mindketten.
A búvártanfolyamom vízbőlmentési részén olyasmit tanítottak, hogy eszméletvesztés esetén, ha várhatóan hosszabb ideig tart, amíg partra értek, akkor már útközben mesterséges légzést kell adni. Ez kicsit furának tűnhet, de életet menthet. A mesterséges lélegeztetés szárazföldi szabályait itt is be kell tartani (átjárható légutak: pl. kiszeded a hínárt és az iszapot a szájából, stb.). Maga a procedúra ún. oldalfogással hajtható végre, ami úgy néz ki, hogy bal kezeddel átöleled a delikvenst a jobb hóna alatt. Így magadhoz tudod szorítani, időnként meglélegeztetni. A jobb kezeddel pedig tudsz úszni, hogy minél hamarabb partra érj.
Párok kipróbálhatják egymással. Csak nehogy más legyen belőle... ;-) (*Döme*)}
Általában nem direkt történik borulás. Okozhatja váratlan hullám, széllökés, behajló ág, stb., de többnyire alapjába véve figyelmetlenség az ok. Fegyelmezett legénység, és jó kapitány/kormányos esetén nem szokott előfordulni.
A csónak teljes borulása néha letámasztással (a lapát segítségével) elkerülhető {Ez keelboatban a balansz. (*Kornél*)}. Ha azonban már megtörtént, a legfontosabb az EMBEREK biztonsága. Ezt talán mondani sem kellene, de vannak, akiknek ez nem kézenfekvő. Alapvetően mindenki kapaszkodjon a csónakba. Ennek az az előnye is megvan, hogy még vizes ruhában, begörcsölt lábbal is könnyű fennmaradni a vízen, nem kell taposni. Különösen örvényes vízen megszívlelendő tanács! (Hajóval együtt azért már csak nem húz le...) A másik szempont az, hogy eléggé undorító utána a többi csónaknak evezősversenyt rendezni a leúszó lapátok és a borult csónak kihorgászása érdekében.
Az első pár másodperc után kiderül, hogy mindenki megvan-e. Ha valaki hiányzik, érdemes körülnézni, hol van. Ha a környéken, sokat segíthet egy kinyújtott kéz, vagy evező. (Ha már nagyon fuldokolna, fejbe kell csapni. Ne szenvedjen sokat! :) Ugyanígy, a többi csónak is besegíthet, ők ugyanis még egy messzebbre került áldozathoz is oda tudnak evezni. A beszállással azonban csak módjával! (ld. később!)
Ha valaki eltűnt (ez azért szerencsére már ritka), lehet menteni. Erről fontossága miatt részletesen még később.
A borulás során is érdemes betartani a "legkisebb kár" elvét, azaz esetleg kenunál a kormányos be tud úgy ugrani a vízbe, hogy ettől a csónak egyensúlya rendbejön. Így egyrészt csak ő kerül vízbe, másrészt a csónak sem megy tele vízzel, és a csomagok sem áznak el (nem beszélve az elveszésről). Ez persze kajaknál nem műxik.
Ha az emberek megvannak, lehet összeszedni a csónak körül úszkáló mindenfélét. A víznél nehezebb cuccokat jó, ha a már biztonságban levő emberek még a legelején kiszedik, mert azok igen hamar elmerülnek. (Az emberek biztonsága esetén a cuccok között még érték, fontosság szerint is lehet rangsorolni, de ez gondolom nyilvánvaló.)
Borulás után beszállni saját csónakba csak akkor célszerű, ha az felfelé áll, és nincs tele vízzel. Kajakokba a far (legelöl ülő embernél esetleg az orr) felöl, a csónakot lovaglóülésben lábaink közé kapva lehet elaraszolni az ülésig. Ezt a manővert érdemes még indulás előtt, üres csónakkal kipróbálni. Kenukba a legelső és a leghátsó ember a kenu végén (figyelem! nem oldalán!) fel tud húzódzkodni, és beülni. Utánuk jöhetnek a többiek, mert ekkor a bent ülő(k) már tud(nak) ellent tartani. (*Döme*)}
Érdemes elolvasni még e témában *Madárvédő Golyókapkodó* felső-tiszai kalandjait.
