A frekventált üdülőterületeken (Duna-kanyar, Balaton) általában rendszeres a szúnyogirtás, de nem árt egyénileg is védekeznünk. Testre kenendő szúnyogriasztószert szag után vásároljunk. Szerencsére most már lehet kapni egészen elviselhető illatú nyenyőket is.
Hogy a szúnyog hatásos ellenszere a füst, az nagyobb részt babona. (Egyszer a Szigetközben kipróbáltam: a tűzre nedves avart, füvet szórtunk, és beálltam a tömény füstbe. Tény, hogy ott békén hagytak, de én sem bírtam sokáig. Mihelyst kijöttem, újra elleptek.)
{Larousse szerint a tűzre dobott vaddohánylevelek elűzik a szúnyogokat. Nos, ebből a hiedelemből legfeljebb annyi igaz, hogy a bűz elől bemenekülünk a sátorba, ahol tényleg kevesebb a szúnyog. (*Döme*)}
A sátor cipzárja mindig legyen behúzva. Ha a szúnyogháló nem zárható teljesen, akkor nem sokat ér. A legrosszabb, ha nyitva a sátor, odabenn ég a lámpa, és van is benn valaki. Ez mágnesként vonzza a vérszívókat. A ki- és bemászás gyors legyen. Lefekvés előtt rendezzünk vérfürdőt a szúnyogok között. Ez szó szerint értendő, ugyanis a jóllakott szúnyogból kivégzés után egy hátborzongató vérfolt lesz. Akit ez zavar, az ne a sátor oldalán csapja agyon őket, mert nehezen jön ki a folt. Zavarjuk fel és nyírjuk ki az esetleg már bóbiskoló vámpírokat is, mert ha csak egyet is életben hagyunk, az egyrészt reggelig biztos belekóstol valakibe, másrészt rohadt idegesítő félálomban a zümmögését hallgatni a fülünk körül.
Időnként vizsgáljuk végig egymás testét (a kutyusét is; erről részletesebben l. később), nincs-e bennünk kullancs.
Itt nemrégiben még egy másfél bekezdés hosszú fejtegetés állt, hogy mivel kell bekenni a qllancsot, és milyen irányban kell kicsavarni. Nos, mint azóta kiderült, a legjobb rögtön kitépni a dögöt magadból. Ugyanis nagyon sok kullancs Lyme-kórral fertőzött. Ha bekened nyenyővel, akkor megfulladás előtt még belédöklendezi a kórt, míg ha egyből kiszeded, akkor ezt jó eséllyel megúszod, legfeljebb felszínileg begyullad, na sag schon. Az esetleg beszakadt fej sem tud öklendezni, de szedd ki azt is sürgősen.
Nekem már volt Lyme-fertőzésem (valószínűleg mert nyenyőztem), kis feleségemnek még nem (valószínűleg mert ő azelőtt is a kutyáknál használatos módszert alkalmazta saját magán.) Szóval: Ha a fürdőkádban ücsörögvén egy egykori kullancscsípésed környékén (nem az erdőben, hanem magadon, te majomfelsőrész) ún. kokárdaszerű foltra lelsz, azaz egy 3-10 cm átmérőjű pirosas gyűrűt a bőrödön, akkor heuréka, megtaláltad magadon a Lyme-fertőzés tünetét. Pánikra semmi ok, mássz ki a kádból, törülközz meg, és irány a budapesti Szent László Kórház Lyme-ambulanciája. (Elvileg kell beutaló a házinak nevezett körzeti orvosodtól, de a Lyme-főnöknő szerencsére nem a papírral foglalkozik, hanem veled. Azért tisztázd velük a 2150219 telefonszámon.) A doki néni megnéz, közli, hogy tényleg, és felír neked 6 doboz Doxicyclint, 10%-os térítéssel (legyen nálad TB-kártya). Ezt egy hónap alatt elfogyasztod, utána visszamész, véredet veszik, és 2 héten belül megvan az eredmény. Esetemben negatív volt, ami pozitív.
Minél hamarabb fedezed fel a tüneteket magadon, annál jobbak az esélyeid. Én 1 hónappal a csípés után kaptam a gyógyszeres kezelést, és így a gyógyulás már előre szinte 100%-ig garantálható volt. Ha viszont 1-2 év elmúltával mész el orvoshoz, amikor már fájnak az izületeid, akkor kis szerencsével életed végéig megmarad valamennyi a Lyme-kórból.
Ugyanez sokkal okosabban a Lyme Borreliosis Alapítvány kiadványában, ezt mindenképpen olvasd el.
{Mivel Magyarországon az utóbbi években nagyon elszaporodtak azok a qllancsok, amelyek az agyhártyagyulladást okozhatják, javallott védőoltást beszerezni. Ez ingyen kapható a körzeti dokitól, tudomásom szerint két oltás kínjait kell elviselni, cserébe több évig védettséget kapunk a dögök által terjesztett nyavalya ellen. (*Puding*)}
{A bögöly igen alattomos vérszívó dög. Jellemzője, hogy képes hosszan követni a hajót, pánikot okozva a fedélzeten, ami jellemzően a nőnemű legénység hisztérikus ugrálásai következtében akár borulással is végződhet. A böglyöt nehéz irtani: vízbe fojtani, főbe lőni, akasztani roppant körülményes. Legegyszerűbb rávágni egy nagyot, s ekkor "[...] ellened, ki szívednek nem kedves, megdöglend." (*Puding*)}
A horgászok és az evezősök között szintén igen feszült a viszony. A konfliktust az okozza, hogy a lusta evezősök felfelé vagy erős ellenszélben a part mellett eveznek, és nem hajlandóak a néha több mázsás csónakkal kikerülni a pár dekás damilt, továbbá elriasztják a halakat. Hozzám az elmúlt negyed század során a következőket vágták felhevült horgászok:
Egyszer pedig begázolt utánam egy, kihasználva zsenge ifjúkoromat és védtelenségemet. (Ez a mondat egy horgász ismerősöm szerint nagyon erotikusan hangzik, pedig egyszerűen arról van szó, hogy az illető megvert.)
Ha damil kerül utunkba, udvariasan kérjük meg a horgászt, hogy húzza be (bár soxor őrizetlenül marad a bot, ami szabálytalan). Ha erre bárdolatlanul reagál, akkor kezdődhet a harc. (A csónakba akadt vagy utánunk hajított horgászkészséget elvinni törvénybe ütköző dolog, de segít levezetni az indulataidat. A horgászét nem.) Ha teljesíti kérésünket, udvariasan köszönjük meg. (Hátha mégsem bízza el magát.)
"A bőrbe szúródott horgászhorgot nehéz eltávolítani a horog szakálla miatt; ezért csak akkor kísérelje meg, ha orvosi segítség nem áll rendelkezésre. Tanácsolja a sérültnek, hogy a horog eltávolítása után forduljon orvoshoz, ha tetanuszfertőzés elleni védettsége kétséges." (*Vöröskereszt*)
Közismert a légpuskás horgász esete a versenykajakossal. Ez a történet azonban egy másik tanulsággal is szolgál, nevezetesen, hogy nem szabad keresni a bajt. Ne evezzünk be egy öbölbe csak azért, mert ott ázik egy madzag.
Ha levetkőzzük előítéleteinket, az kifejezetten hasznos is lehet. Sőt, érdekből akár szerethetjük is a horgászokat. Több alkalommal sikerült halat lejmolnunk tőlük, egyszer egy öreg bácsika pedig még a halászlevet is megfőzte nekünk. (Egy horgász kedvessége és halfogászati sikeressége általában egyenes arányban áll egymással.)
