Van, aki a kenura esküszik, mások szerelmesek a keelbe. Megpróbálok néhány objektív szempontot felsorolni a megfelelő vízijármű kiválasztásához.
A csónak férőhelyeit csak rövid túrán tudjuk maximálisan kihasználni. Az én négyszemélyes kenum például egy komolyabb Tisza-túrára teljes menetfelszereléssel két ember számára kényelmes. Keelboatban pedig a potyautasnak igencsak össze kell magát húznia, hogy elférjen a cucc. {Szerintem az ideális felállás, ha párok mennek egy háromszemélyes kenuval. (Leendő házaspároknak ajánlott még esküvő előtt elmenni egy ilyen túrára. Hátha megspórolnak egy csomó pénzt!) (*Zsolt*)}
A csónaxállításról majd még később szólok.
Általában a keelboatok készülnek fából, régebben a kajakok, ritkán kenuk. Előnye, hogy szebb, mint a műanyag, és gyakran könnyebb is. Hátránya, hogy sokkal sérülékenyebb, és nehezebben is javítható a sérülése. Egy lelkiismeretes tulajdonos minden évben lecsiszolja és lelakkozza a facsónakját (belül lehet ritkábban).
Ez a pont az előző alapján nagyjából kitalálható, de azért a Te kedvedért leírom. A kajakok és a kenuk manapság szinte kivétel nélkül üvegszálas műanyagból készülnek; létezik műanyag keel is, de az nagyon illúzióromboló annak, aki mexokta a hagyományos keelboat nyekergését, illatát, és főleg súlyát. Nem akarok a csónakválasztás fortélyaiba belemenni, röviden csak annyit, hogy a nehéz műanyag csónak nem véletlenül nehéz: valószínűleg sokkal strapabíróbb, például vastagabb az alja, masszívabb az oldala, tehát komolyabb túrára nyerőbb. (Az üvexálas műanyag nehezebb a fánál, sőt, a víznél is.)
Az összerakható, favázas vászonkajakkal vagy a felfújható gumicsónakkal megoldódnak szállítási és tárolási gondjaink. Ezért cserébe viszont sokkal jobban kell vigyázni rájuk, mint akár egy fából készültre, mert nagyon sérülékenyek. A gumicsónak (gumikajak) pedig nagyon lassú is, szerintem túrázásra nem használható.
Többnapos túrára lehetőleg azonos típusú csónakokkal menjünk, mivel a különbözőeknek eltérő a haladási sebességük.
Az itt tárgyalandó csónakok közül a leggyorsabb (a vízhez képest kb. 8 km/h +/-?), elég stabil járgány. Keelben evezni megtanulni nem ötperces feladat. Kényes jószág, nem csak azért, mert (általában) fából van, hanem mert forgó alkatrészek vannak benne, továbbá hosszú és nehéz. Olyan túrákra alkalmas, ahol nyugodt a víz, legalább 12 m széles hely van evezni, és a kikötés lankás kavicsos vagy homokos parton, vagy (keelboatok számára készült, azaz alacsony) stégnél történik. Szállítása nehézkes, csak speciális trélerrel oldható meg.
Túra változatuk (tehát amelyikben elfér a cucc) lassabb, mint a keel (kb. 6 km/h +/-?). Be lehet velük borulni, olyankor is, amikor éppen nem szeretnéd. Kezelésüket viszonylag könnyű megtanulni, csak a kenu kormányzása igényel szakértelmet. Viszonylag szabadon nyúzhatók, gyilkolhatók (a műanyagból készültek). Szinte bárhol el lehet férni és ki lehet kötni velük.
A kajak a skizofrén szimmetriamániásoknak való, akik jól tűrik, hogy minden húzáskor pár csepp víz csurog rájuk. (Egy apróság a sokezer nem részletezett közül: a kormánylapát - jó, ha van - lehetőleg ne a csónak alján, hanem a legvégén legyen, és fel tudjon billenni kis vízben.)
A kenuban száraz marad az ember (feltéve, hogy a mögötted ülők visszahúzáskor nem felejtik a vízben az evezőjüket, az előtted ülő pedig nem lapátolja az öledbe a folyót/tavat, no és persze nem esik az eső), viszont meg kell tanulni úgy evezni, hogy egyenletesen mindkét oldali izmokat terheljük.
{Kajakba és kenuba nagyon klasszul be lehet szerelni egy "szoknyát" avagy "kötényt", amit a csónakhoz, és a derékra kötve megakadályozható, hogy beessen az eső. Ha a felfordulás veszélye fennáll (azaz mindig) és a legénység még nem 100%-osan biztos a bukófordulóban (víz alatt átfordulni, és visszaállni rendes helyzetbe), akkor érdemes odafigyelni, hogy mennyi idő alatt tudja az ember oldani magát a derekára szerelt "izé"-től. Akkor lett ideges a papám, mikor a parton kb 10 percig vacakoltunk, mert nem bírtuk kicsomózni az egyik csomót (u.e. víz alatt...). (*Godly*)}
{Az sem mindegy, milyen kajak a kajak. Minél inkább versenyhajó, annál inkább gyors, annál inkább labilis, és annál kevesebb benne a hely. Arra azért érdemes odafigyelni a kajak kiválasztásánál, hogy legyen valami gerince, mert az asztalsimaságú fenékkel rendelkező Túra és Szlalom fedőnevű kajakok (különösen az egyszemélyes) emiatt nem nagyon tartja az irányt. Az meg ciki, ha állandóan óvatoskodni kell, hogy a túl erős húzás ne fordítsa ki a hajót.
A kajakokba pakolni sem lehet olyan jól, mert az üres helyek nagy részét a személyzet kinyújtott lába és a légzsákok foglalják el. Kenuknál ezzel szemben rengeteg a hely a cuccnak, főleg, hogy egy "n" személyes kenuban többnyire "n-1"-en ülnek. ("n" = 3..4) A kajakok viszont jóval gyorsabbak, mint a nagy batár túrakenuk, és így a kőgátakon is sokkal egyszerűbb átmenni velük. Vízért és bevásárolni járni célszerűbb kajakkal (már ha van a társaságban), ennek fényében javasolok legalább egy kajakot a kenus társaságba. (*Döme*)}
Egy max. 4 személyes kajak vagy kenu akár egy autó tetőcsomagtartóján is szállítható.
Az emberi lét egyik legmagasabbrendű formájának színtere - feltéve, hogy csak lefelé kell vele haladni. Minden benne van abban az egy szóban, hogy stabil. Ehhez persze olyanra is kell megépíteni. A feladat az, hogy két kenut igen erősen tudjunk mereven egymás mellé rögzíteni. (A dolog részleteiről majd később.)
