Csónakszállítás

A különböző csónaktípusok szállítási módjáról már ejtettem néhány szót.

Ha 1-2 kajakot vagy kenut szállítunk, érdemes autó(ko)n, tetőcsomagtartón vinni. Egy kocsin 2 csónakot csak akkor szállítsunk, ha van ehhez speciális tartónk. Egyébként fejjel lefelé helyezzük el a csónakot és nagyon gondosan rögzítsük. A csónak és a csomagtartó váza közé rakjunk szivacsot vagy gumilapot, és a csónaktestet kötéllel erősítsük a csomagtartóhoz. (Ehhez én kétméteres gurtnit használok, egyik végén két vaskarikával. Ezzel kétszeresen átfogom a csónakot, és a karikákba befűzöm a másik végét úgy, hogy nem tud kilazulni.)

A csónak két végét kötözzük a lökhárítóhoz, illetve jobb esetben az alatta levő kampókhoz. Ha nincs ilyen kampó, vagy csak egyik oldalt van, akkor csináltassunk az alvázra, megéri. Hátul úgy vezessük el a kötelet, hogy a kipufogó ne olvassza/égesse el. Jó, ha a kötélnek van némi rugalmassága, de a gumipók önmagában nem elég.

A lapátokat, árbocot, kisebb hordókat berakhatjuk a csónakba, és az üléshez erősíthetjük gumipókkal. (Ehhez persze az kell, hogy az ülések masszívan legyenek a csónakban.)

A kerékcseréhez hasonlóan, pár km megtétele után ellenőrizzük a rögzítést.

Az Igazi Vízitúrázó a Szent Túrázásnak rendeli alá egyéb cselekedeteit, így pl. autóvásárláskor figyelembe veszi a csónakszállítás szempontjait is. Ezügyben nem tudok sok bölcsességet mondani, de konkrétan elmesélhetem, miért volt hiba, hogy Suzuki Swift-et vettem:

1.

Nagyon kicsi a csomagtartója, ha ketten benne ülünk, a maradék helyet (hátsó ülést is) megtölti a cucc már egy félkomoly túra esetén is.

2.

Túlságosan hátul van az utastér, így egyrészt a kenu a megengedettnél jobban kilóg hátra, másrészt nagyon körülményes elöl a fel- és lerakás.

3.

Nincs tisztességesen kialakított lehetőség a tetőcsomagtartó számára. Ami hozzá kapható, az a tetőre fekszik fel, és a hozzáadott cetli szerint 40 kg-ig terhelhető. Naná, hogy behorpadt a tető a mázsás kenumtól.

Az régi jó "kockalada" minden szempontból jobb volt (l. a fényképeket).

Több csónak, vagy keelboat esetén trélerre van szükségünk. Kisebb trélerekkel, vagy utánfutóval sportegyesületek is rendelkeznek. A Népstadion és Intézményei c. cégnek is van olyan teherautója, amelyen keelboatot lehet szállítani. {}

A csónakszállító járművet ne engedjük teljesen a vízpartra, mert besüllyedhet tengelyig.

Ha a keelboatok villáit lecsavarozzuk, jobban elférnek a tréleren (és mellesleg a fel- és lepakolás is egyszerűbb). Ez nem mindig triviális feladat, mert szegény kapupántcsavarok ehhez nincsenek hozzászokva. Gyakori, hogy csavarjuk az anyát, és az egész miskulancia együtt forog vele. Ilyenkor fűrészeljük be a kapupántcsavar fejét hosszirányban - azaz tulajdonképpen alakítsuk át normál fejes "apacsavarrá" -, és egy nagy csavarhúzót a résbe téve akadályozzuk meg az elfordulást. Legyen kéznél tartalékcsavar, mert néhány gallyra fog menni - pl. az Istennek sem jön ki, és fűrésszel le kell fejezni -, páran pedig mexöknek. (Utóbbi ellen megvéd, ha a villa leszedése után rögtön visszarögzítjük a csavarokat a csónakba). A leszedett villákat pedig párosával vagy négyesével kötözzük össze spárgával vagy szixalaggal.

A trepniket és egyéb kallantyúkat csak akkor hagyjuk a csónakban, ha kisdobos becsszóra megesküsznek rá, hogy nem fognak útközben kipotyogni (A keel fejjel lefelé zötyög a teherautón n*100 km-t.) Az elhagyott alkatrész nemcsak hiányozni fog a túrán és a későbbiekben, de kieséskor agyonütheti a tréler mögött autókázókat is. A leszerelt cubehört gondosan rakjuk el, mert a platóról is lerepülhet.

Nem árt, ha tudjuk (fel- ill. ráírjuk), hogy melyik leszedett izé melyik csónakhoz tartozik.

{Mit gondolsz, hány kenu (3-4 személyesek) fér fel egy 6 méter hosszú motorcsónak szállítására tervezett utánfutóra. Talált, süllyedt (illetve nem). 13. Kicsit sokáig tart, de megoldható. Nem tudom, ismered-e, van egy igen elterjedt, csővázas utánfutó, arról van szó. Nem szélesebb, mint az autó, az elején az akasztó kb. két méter hosszú, aztán jön egy kb két méter hosszú "sima" rész, aztán még egy másfél méteres sima rész, aztán még valamicske kis hosszítás, aztán a nagy semmi. Ez összesen kb. hat-hét méter. Mint köztudott, egy kenu hossza kb. 4,5 méter. Kivéve azt, amelyik az enyém, mert az 5,5 méterre nőtt nagykorára. Kicsit elkeseredtünk, amikor felraktuk a bálnát és jószerivel az egész szállítóalkalmatosságot elfoglalta. De megerősítettük a szívünket, hiszen nem volt visszaút, másnap indult a banda. Tehát felpakoltuk az enyémet alulra, fejjel lefelé, mellé két kisebbet oldalt-fejjel lefelé. Ez eddig ugye 3. Ekkor már volt némi hely a többinek, mivel kicsit kiszélesedett a rakomány. De azért még az első szinten elhelyeztünk még két kenut úgy, hogy a hegyük a vonóhorog felett volt valamivel. Legalább áramvonalasak voltunk. Erre az alapozásra nyomtunk még egyszer öt kenut, az már akkor 10 volt, és légvégül a boglya tetejére felpöccintettünk még hármat, ami már nem volt túl nehéz, csak veszélyes. Úgy néztünk ki, mint egy szénakazal-szállító teherautó. De azért jól bírta Pestről Bécsig. Szegény Aleko, kicsit hörgött a vontató szerepében, de nem hagytunk neki pihenést. Kötélből kötözés közben vagy negyven méter elfogyott. A végén még a kútásó karnyi vastag 'spárgát' is elhasználtuk.

Aztán volt egy másik szállítás, amikor (szintén Bécsre menet) 25 kenu mosolygott a direkt kenuszállításra épített, de kicsit (már megint) túlpakolt 10 méternél hosszabb utánfutó tetején. (*Madárvédő Golyókapkodó*)}

A tréler sofőrje jó eséllyel sokadszor szállít ilyen rakományt; hallgassuk meg a tanácsait.

Kajakot, kenut vonattal is lehet elvileg szállítani, de az alapján, ahogy szegény bringámmal bántak egyszer a MÁV-osok, nem tudom jó szívvel ajánlani. Arról nem is beszélve, hogy az állomásig és -tól is meg kell oldani valahogy a szállítást. {Immáron kb. 8 éve Pesten béreltünk csónakot. Egy teherautóval eléggé drágán elvitettük a pályaudvarra, ahol (ha jól emlékszem) nem túl drágán feladtuk (de extra díjat kellett fizetni, mert hosszú volt a kenu). Vonattal felmentünk Tokajig, és vártuk a csónakot, aminek a következő vonattal kellett volna megjönnie (a miénken nem volt poggyászkocsi). Estig nem jött meg, a Tisza-parton, a híd tövében (akkor még nem tudtuk, hogy a túloldalt a kemping) sátraztunk. Kissé morcosak lettünk, hogy hol a csónak, szerencsére az egyik srác apja MÁV-os, így belső szolgálati vonalon kezdtünk nyomozni. Kiderült, hogy azon a vonaton, amivel jönnie kellett volna, csak olyan fél-poggyászkocsi volt, amelybe nem fért bele... Aztán kaptunk hírt, hogy Miskolcról már elindult... Szóval ott álltunk a parton, (és a peronon) és vártunk a csónakot, ami végül is kb. 3-4 nap késéssel jött meg. Utána a 2 hetes túraútvonalon evezhettünk, mint a bolondok... (*Godly*)}

Szétszedhető vászonkajakkal szállítási gondjaink nagy része megoldható, mivel személypoggyászként magunkkal cipelhetjük.

Ha nagyobb társasággal egy messzi folyóra akartok menni, érdemes utánaérdeklődni, nem lehet-e helyben hozzájutni csónakhoz. Tokajban például kenukat lehet bérelni {Tiszafüreden úgyszintén (*Puding*)}, és fel is szállítják pl. Tiszabecsig.

A Nemzetközi Dunatúra résztvevőinek csónakjait hajón viszik fel Ingolstadtba {}. Saját magadnak megszervezni egy ilyet eléggé nehézkes.