Bokody Józsi bácsi azt tanácsolja, hogy ne táborozzunk az állatok itatóhelyein és legelőin a bűz és egyebek miatt (*Baedeker*). A helyszínre érve azonban felmerül az emberben a kérdés, hogy "Jó, de akkor hol?". A falvak közelében ugyanis ki lehet kötni, és valószínűleg füves területet is bőven találunk, de ezt bocikkal vagy birkákkal kellene megosztani. Máshol viszont több méter magas függőleges vagy növényekkel sűrűn benőtt, nagyon meredek partok, esetleg kőszórások között haladunk. Ráadásul a Duna-kanyar táborhelyein elkényelmesedett embernek vannak bizonyos igényei is (l. ideális táborhely).
Alacsony vízállásnál jobbak az esélyeink, mert ekkor kint vannak a homokzátonyok.
Megjegyzés a Kx-ekhez: Errefelé ritkán járnak hajók, éjszaka pedig egyáltalán nem, tehát elvileg a vízen is lehet hagyni a csónakot, jól kikötve.
Lásd még: határvíz.
{Ukrajnába kiskoromtól fogva menni akartam evezni. Egy oka volt. A Tisza-túrás térképfüzetben, kicsit szűkszavúan annyit említenek, hogy a víz ott gyorsan folyik. Na, ez kapásból felvillanyozott.
Hat emberkét sikerült összeszedni magammal együtt, akik hajlandók voltak ilyen őrültségre vállalkozni. Tudniillik, hogy a román-ukrán határtól jöjjünk le kenuval. Három felnőtt, három fiatal, plusz egy sofőr adta legénységet. Két kenuban szállásoltuk el magunkat. Egy középiskola kölcsön Zsukjával utaztunk ki. Arra gondoltunk, hogy a sofőr majd hazajön, miután leszállította nekünk a kenukat, de annyira megtetszett neki a dolog, hogy végül velünk maradt egész a magyar határig. Emiatt lett egy kicsit felgyorsítva a túra, ugyanis várták haza, az ottani telefonhelyzetet meg ugye nem kell ecsetelnem... De a legnagyobb élmény, amit eddig átéltem túrák során, az ez a túra volt. A Tisza ott vadvíz.
Szinte sosem tudod, hogy merre megy a következő kanyar után. Nem tudod, hogy a 200 méter széles mederben középen, vagy éppen szélen csörgedező (mit csörgedező, vágtató!) folyó éppen mit rejteget a következő métereken. Csak összehasonlításképpen tudom meghatározni a sebességet.
Egy nap alatt megtettünk kb. (nincs pontos térkép) 70 kilométert a legkisebb fáradtság nélkül. És közben még borultunk is. Illetve a felnőttek a hátsó csónakban.
Az úgy volt, hogy én állandóan üvöltöttem a mi kenunkban, hogy evezzenek a kutyák, mert különben nem tudok irányítani, csak sodródunk, mint egy darab fa a vízen, de alig hallgattak rám. Amikor jött ez a kellemes kis hidacska, rögtön felfedeztem, hogy veszélyben vagyunk, ha nem teszünk valamit az ellen, hogy a víz nagyjából 15-20 kilométeres sebességgel nekicsapjon minket a hídláb köré épített vasszörnyetegnek. Teljes erőből jobbra kormányoztam magunkat, így sikerült elkerülni az ütközést (és borulást), de csak néhány milliméterrel mellettünk ment el (imponálóan gyorsan) a vasszörny. Nagy nyugiban tekintgettünk hátrafelé (nagy nyugi = mozdulatlan felsőtest + kicsavart nyak, tizedmásodpercenkénti hátrafordulás), vajon hogy veszik az öregek az akadályt. Hát nem vették, hanem egyenesen belerepültek a szörnybe. De a frontális ütközés elkerülése végett inkább 'kinyúltak a kenuból', mindhárman egy irányba, de megijedtek, milyen gyorsan jön a híd, úgyhogy visszafordultak/visszadőltek jobbra, aminek persze borulás lett a vége.
Ezerrel besodródtak a kenu alá, és néhány ijesztő pillanatot éltek át, mivel nem tudtak feljönni a felszínre levegőt venni. (Ez ugye elég kellemetlen érzés.) Na, aztán kibukkantak, a csónakból pedig szintén ezerrel megindultak a hordók. Nagy nehezen kifogdostuk a cuccot, megszárítkoztunk, majd a falusi kiskölkökkel karöltve kiemeltük a beszorult kenut. Ugyanis akkora volt a sodrás, hogy a mozdíthatatlanságig beszorította szegény hajónkat a víz. Szerencsére (hm??) előttünk már jártak ott kajakosok néhány héttel, közülük is beborult valaki, ezért a gyerekek már jól tudták, hogyan kell kicibálni a hajót. Azóta van a falunak kajakja, ugyanis magyar barátaink nem várták meg, mire kiszedik, hanem eltűztek haza.
Az első néhány kanyarban nem hittük még, hogy tényleg a fősodorban kell menni, mert különben baj van. Tényleg ott kell menni, ott legalább tudod, merre megy a víz. Igaz, kicsit gyorsan. De az az élmény. (*Madárvédő Golyókapkodó*)}
*Döme* barátom jóvoltából az alábbinál jóval részletesebb leírást találsz a Tiszabecs-Tokaj szakaszról itt.
| 744 | BP K0 VAD VF P92 Tiszabecs. Kavicsos part, fű. Túrakezdéshez ideális. Teherautóval is megközelíthető. |
| 727 | BP BOLHA Tiszakóród, gátőrház mellett |
| 705,1 | JP Tivadar, homokos strand, a híd előtt |
| 688 | JP BOLHA Jánd, homokos strand (lapály) |
| 670 | JP BOLHA Tiszaadony, homokos strand (lapály) |
| 650,6 | BP BOLHA Tiszamogyorós, homokos strand közvetlenül a komp alatt |
| 649 | JP BOLHA Lónya, meredek füves part (ki kell emelni a csónakokat) |
| 616,8 | JP BOLHA Zemplénagárd, strand a komp előtt |
| 616,5 | BP BOLHA FIZ Tuzsér, a komp után közvetlenül |
| 592 | BP FIZ Dombrád, a pontonhíd alatt |
| 409 | BP K0 P87 Abádszalók. A strandon csúszda, kicsit lejjebb úttörő(?)tábor, nekünk megengedték, hogy ott sátorozzunk. |
{}
