Hacsak nem előre megbeszélt, ismert, és garantáltan szabad táborhely vár minket este, már jóval sötétedés előtt kezdjük el a partot nézegetni.
A táborhelykeresés hasonlít ahhoz, amikor a Belvárosban próbálunk autóval leparkolni a célhoz közel, azzal a különbséggel, hogy egy "nem is volt olyan rossz az a" táborhelyre fárasztó, néha lehetetlen visszamenni. (A valószínűségszámításhoz konyítóknak: a táborhelyek kvázi Poisson-folyamatot alkotnak.)
Ahogy közelg az est (vagy a viharfelhő), úgy lesznek egyre szimpatikusabbak az egyébként roppant előnytelen táborhelyek, már csak azért is, mert a sötétben nem látszik, milyen ronda a környék.
Egy ideális táborhely a következőket tudja (nem fontossági sorrendben):
Továbbá (időjárásfüggő):
A általam ismert legjobb táborhely is legalább hatot nélkülöz e tulajdonságok közül.
Nem árt "kiszámolni", hogy hol fog feljönni reggel a Nap, és ezt is figyelembe venni a sátorhely kiválasztásánál, mert kellemetlen dolog hajnalban arra ébredni, hogy megfőttél.
Száraz időben is érdemes körülnézni, merre folyna a víz (és hol állna meg), ha esne. (Egyszer Ingolstadt alatt egy nagyon hosszú köves part mellet evickéltünk, és már igencsak ki akaródzott kötni. Végre találtunk egy 5 méter hosszú kőmentes szakaszt, gyorsan le is táboroztunk. Arra csak másnap reggel, 5 centis vízben ázva jöttünk rá, hogy miért is volt kőmentes ez a rész: itt vezették le az egész környék esővizét a Dunába.)
Ha lehet, emeljük ki a csónakot a vízről, de még ott is kötözzük egy fához, vagy horgonyozzuk le. Lefekvés előtt nézzünk körül a parton, nem maradt-e ott valami, amit egy esetleges áradás elvihet. Pakoljunk el mindent esőállóan, azaz a sátorba vagy hordóba. Nem elég egy nylonnal leteríteni.
{Az áthúzott, fejjel lefelé álló horgony kikötési tilalmat jelöl, általában nyilakkal kiegészítve, melyekre rá van írva, hogy az adott irányban mekkora távolságra vonatkozik a tilalom. Mindenesetre ne táborozzunk ilyen tábla alatt! (*Döme*)}