Ha nagyobb tételben vásárolsz, érdemesebb a sarki fűszeres helyett egy diszkont áruházat felkeresni, célszerűen autóval. Keresd a konzerv-kiárusításokat. Itt a konzerv néha azért olcsó, mert meg vannak számlálva a napjai a szavatosság lejártáig, de a túra végéig nem fog megromlani.
Egyes konzerveken egy körberagasztott papír jelzi, mit rejt a doboz. Ez a papír bármikor leázhat (sőt, az is előfordulhat, hogy a cetli alatt a dobozon egészen más felirat van), ezért én bele szoktam karcolni a dobozba a kaja nevét, rövidítve. (Nem tudja valaki, mi lehet az a KF? {} Már évek óta őrzök egy ilyen vésetű konzervet, mindig akkor kerül elő, amikor éppen semmi kedvem zsákbamacskát enni.)
Az újfajta konzervdobozok nyitó nélkül, egy mozdulattal felbonthatók, mint a dobozos sör. (Ez úgy működik, hogy a tetején van egy fogantyú, és ezt meghúzva a "perforálás" mentén körbe kinyílik.) Ilyen konzervet ne tárolj huzamosabb ideig nedves helyen, mert a perforációnál elkezdi enni a dobozt a rozsda, és ez kinyitáskor garantáltan belekerül a kajába is.
Némely szardíniakonzerveket elegánsan celofánba csomagolva árulnak. Az ember naivan azt gondolná, hogy ez védi a dobozt, pedig éppen ellenkezőleg. Ugyanis ez a csomagolás nyilván nem teljesen vízálló, és ha egyszer belül nedves lesz, nem tud kiszáradni. Így meglepő gyorsasággal rohad el a fémdoboz. A Németországot (és benne egy kéthetes esőt) megjárt ilyen konzervjeink egyszerre dobták fel a talpukat a konyhaszekrényünkben, azóta sem bírtuk a halbűzt kisikálni.
Az alábbi lista 4 embert tartott el 3 hétig Németországból hazajövet. (A jótanácsok egy része is a külföldi túrákra vonatkozik, ahol tudvalevőleg drága a kaja és rossz.)
A következők indításnak jók, de hosszú ideig nem állnak el, vagy nem érdemes otthonról az egész útra cipelni. Később frisset kell venni, vagy meg kell próbálni nélkülözni őket:
Igazából ide kellene sorolni a zöldpaprikát is, mivel nedves időben hamar elkezd rohadni. Ilyenkor egy nagyszabású lecsófőzés keretében kell tőle mexabadulni. A krumplit és a hagymát nem érdemes vízállóan, azaz légmentesen csomagolni, mert akkor nem szellőzik. Vállalni kell a kockázatot, hogy elázik, és száraz időben kiteríteni szikkadni.
Az alábbiakat pedig érdemes helyben megvenni, mert úgy olcsóbb, és/vagy mert gyorsan romlók:
A szűk keresztmetszet a kenyér. A tartóstejet, sört, csokit érdemes nagy tételben beszerezni (odakint) egy diszkontban - akár az egész útra is, ha előre fel tudjuk mérni az igényünket (azért a szavatossági időt nézzük meg). Mindezek Németországban bosszantó módon vagy olcsóbbak, vagy jobbak, mint idehaza. A tartós tej pl. tényleg tartós, stb.
{A tejekre érdemes figyelni, nehogy megbuggyanjanak a melegben (Még az elméletileg 1 hónapig jó tartóstejek sem viselik a napot: egy délelőttnyi napozástól felfúvódnak, délutánra már túró lesz belőlük. [Szeretitek a túróstésztát?]). Célszerű lehet vízhűtés alkalmazása, azaz egy nylonzsákban vagy krumplishálóban a hajó után kötni. (*Döme*)}
Még egy jótanács a tartóstejjel kapcs.: Ha megmarad, hazahozod, és lefagyasztod, ne próbáld mikrósütőben kiolvasztani, mert a papírdoboz rejt egy alumíniumréteget is, amely szép tűzijátékot rendez...
Hogy ne kapjon a legénység skorbutot, vegyünk gyümölcsöt is. Nyugaton az új-zélandi alma sokba kerül és ízetlen, de a déligyümölcs nem drágább, mint itthon, és ugyanolyan finom. Almát csak kiskereskedelmi mennyiségben vittünk magunkkal itthonról, nem tudom, hosszú távon mennyire bírja a gyűrődést {}.
