Ne rakjunk tüzet fák alatt. Legjobb a parton, a vízhez közel. Legyen készenlétben vödör, lavór, bogrács, vagy nagyméretű, nem túl lyukacsos nylonzsák tűzoltáshoz.
Vegyük figyelembe a szélirányt tűzrakáskor, hogy a szikra, a füst és a pernye ne a tábor vagy a csónak felé szálljon. (Ha változó irányú a szél, akkor általában nem fúj erősen.)
Ha már van kiépített tűzrakóhely, vagy tűznyom, ami a fenti feltételeknek eleget tesz, lehetőleg mi is ott gyújtsunk tüzet. Legyünk igen rossz véleménnyel arról, aki szemétgyűjtőnek használta a tűzrakóhelyet.
Táborozóknak írott könyvecskében olvastam azt a tűzhelykészítési ötletet, hogy a függőleges, szakadt part oldalába vájjunk lyukat. Sajnos, sok helyen látni ilyen kemencék nyomait. Ezek előbb-utóbb beomlanak, és hátrébb szorítják a fenti füves részt. Ha már úgyis van időnk kényelmesen berendezkedni egy táborhelyen, rombolás helyett inkább építsünk (agyagból, kövekből). (Hasonló okokból nem szeretem, ha az ilyen partfalba lépcsőt vájnak. Ezt is lehet okosan csinálni: a lépcsőfokokat alulról támasszuk meg deszkával, amit két levert cölöp tart, és töltsük fel az így létrejövő kis teraszokat kaviccsal.)
A tüzet soha ne hagyjuk őrizetlenül, lefekvés vagy a táborhely elhagyása előtt vízzel teljesen oltsuk el.
Sátorban tüzet gyújtani, főzni, gyertyát, petróleumlámpát, füstölőt használni, dohányozni életveszélyes.
Tüzelőnek csak teljesen száraz fát használjunk. Élőfát e célból kivágni értelmetlen gyilkosság. Vízparton a leggyakoribb fa a fűz. Ennek meglehetősen alacsony a fűtőértéke (cserébe viszont könnyű felaprítani), különösen, ha uszadékfaként már többször szétázott és kiszáradt. Elég sok fa kellhet tehát egy több órás szalonnasütéshez. A főzést kevesebből is meg lehet úszni, mert ahhoz kisebb tűz kell, és rövidebb ideig.
A népszerű táborhelyek közelében valószínűleg már minden fát elrágtak a vikkendférgek. Ürítsük ki a csónakot, és lakatlan helyről hozzunk tüzelőt - általában fél kilométeren belül találunk ilyen "Tüker-telep"-et. Mivel a fát előbb-utóbb úgyis fel kell aprítani, ezt tegyük meg már a lelőhelyen, így jobban be lehet pakolni a csónakba. (A fakéregtől és a gallyaktól csupa kosz lesz a csónak, utána tehát ki kell majd mosni - legegyszerűbb "elsüllyeszteni", és akkor elegánsan kiúszik a szmötyi.) Szúnyogelhárítót mindenképpen vigyünk magunkkal, mert fanyűvés közben pucéran is megizzadunk, aztat pedig nagyon szeretik ezek a dögök.
A táborhelyen maradtaknak nem szabad gúnyosan mosolyogniuk a visszatérő favágók falánkságán, ha púposra tömik a kenut, annyi fa talán elég lesz egy egész estét betöltő tábortűzhöz.
Tudom, hogy értesz a favágáshoz (is), de azért elmondom: baltával csak akkor érhetsz el komolyabb eredményt, ha a mozgási energiája teljes mértékben a fa darabolására, és nem elmozdítására fordítódik. (Ezért nem ajánlom a júzerzgájd szerint baltának, fűrésznek és ásónak is használható szovjet gyártmányú csodaszerszámot: baltaként egyáltalán nem funkcionál, mert lötyög a foka.) A munkadarab tehát legyen szilárdan rögzítve, pl. tőkére téve.
A fűrész és a balta szeretnek elbújni a fűben vagy a homokban, ezért érdemes a nyelüket különböző színű szigetelőszalagokkal vagy festéssel feltűnővé tenni.
A száraz papírhulladékot ne dobjuk ki ész nélkül, jó lehet még gyújtósnak.
Ha lehet, hagyjunk táborhelyünkön tüzelőt az utánunk jövőnek (különösen, ha nekünk is hagyott az előző lakó).
