A csónakban legyen egy főnök, aki a Tapasztalat címszó alatt felsorolt tulajdonságokkal rendelkezik, és a többiek hallgatnak rá. Keelboatban az a legjobb, ha a főnök evez, lehetőleg az orr felőli ülésben. Ő bármikor überolhatja a kormányos ténykedését (némi erőlködéssel), még akkor is, ha az nem akarja. Kajakban, kenuban, katamaránban a főnök lehetőleg legyen kormánypozícióban. {Azt csinálja a gépház, amit a főnök szeretne. A demokráciát csak verbálisan gyakoroljuk. (Egybehangzó vélemény még a legcsökönyösebb kapitányt is meggyőzheti, hogy ne akarjon vízisízni.) (*Puding*)}
A csónakban felállni tilos. Ez alól kivétel a katamarán kenu, amelyben akár táncolni is lehet (feltéve, hogy masszív az összerögzítés). {(Meg a ki/beszállás is. :-) (*Döme*))}
Keelboatban, ha nem evezünk, balanszot kell tartani: ilyenkor a két lapát tolla a vízen fexik, nyeleiket pedig kézzel összefogjuk. Hacsak nem végzünk tornamutatványokat (pl. helycsere, l. alább), elég, ha egy ember tartja a balanszot, de az tényleg tartsa, és mielőtt elengedné, szóljon a társának, hogy most fogja meg ő a lapátokat.
A vízen való helycsere a csónakban orvosilag ellenjavallt, bár kétségtelenül serkenti a vérkeringést. (A katamarán már megint kivétel.) Ha mindenképpen rászorulunk (lehetetlen kikötni, vagy versenyben vagyunk), keelboatban megpróbálkozhatunk a dologgal. Aranyszabály, hogy súlypontunk egyénenként is a csónak tengelyében maradjon, azaz ne egymás mellett, hanem egymás alatt/fölött cseréljünk helyet: az egyik terpeszben feláll a csónak peremére, kezeivel is a peremen támaszkodik, a másik pedig termékenységtánc jelleggel átbújik alatta. Ilyenkor nagyon masszívan kell fogni a labancot, lehetőleg mindkét pár lapátnál. Ebbe besegíthet a kormányos és az orrban gubbasztó potyautas is.
Kis túlzással azt lehet mondani, hogy a kenuban elég egy hüje is ahhoz, hogy felboruljon, míg a keelboatban elég egy normális (az evezőnél), hogy ne boruljon fel.
