Indulás előtt győződjünk meg róla, hogy megbízható a járgány: nem lyukas, nem akar szétesni, az evező nincs elrepedve stb. Minél hosszabb a túra, annál alaposabb legyen a vizsgálat. (Inkább egy vödör izzadság a csónakházban, mint egy csepp vér a vízen.) Ha facsónakban gyengén szivárog egy repedésen befelé a víz, az nem akkora tragédia, mert egy idő után bedagad, de a hibát minél hamarabb javítsuk ki.
Indulás után ellenőrizzük, helyesen működik-e a kormány: nincs keresztben a kormánymadzag (ilyenkor pont fordítva kanyarodunk, mint szeretnénk), nincs túlterhelve annyira a csónak orra, hogy a kormánylapát nem ér bele a vízbe. Üljünk kényelmesen (főleg az evezősök), legyen szimmetrikusan terhelve a csónak (ne dőljön egyik oldalra se - ez remek alkalom a társalgás megkezdésére, mert a csónakban nincs két ember, aki egyszerre állítaná, hogy na, most vízszintes).
Keelboatra vonatkozó ötletek: Zsírozzuk be a forgó alkatrészeket (a gurulóülés kerekét és sínjét ne), kenjük be szarvasfaggyúval a lapát bőrözését. Állítsuk be a lábtartót nyugodt körülmények között - ez történhet elindulás után is (miközben a társunk balanszot tart). Kérjük meg a potyautast, hogy heverjen el az orrban, és ne izegjen-mozogjon, akkor se, a ha evezőcsapásonként kap egy fröccsöt.
{Kenu: Ha még nem tették meg, fúrjunk 3-5 mm-es lukat a légzsákba (a hajó tetején, nem a vízvonal alatt, és nem nagyobbat, mint 3-5 mm). Ez azért jó, mert az apró repedéseken befolyó vizet partra érve ki tudjuk csurgatni, ha fejreállítjuk a hajót, és
